Nagyon bájos kudarc a Lelki ismeretek

A Pixar régóta várt, menet közben Oscart nyert egész estés animációja elmereng az élet értelmén, miközben gyakran elfeledkezik a saját történetéről.

Amerikában már tavaly decemberben bemutatta a Disney+, hozzánk csak most érkezett el az új Pixar film – ami a felvásárlás után ugyebár már Disney tulajdon is -, a Lelki ismeretek, amely menet közben egy Oscar-díjat nyert legjobb animációs filmként és egyet a legjobb eredeti filmzenéért. A két világ között rekedt jazz zenész története minden percében minőségi szórakozás, csak az a kérdés, van-e rá közönség, pláne idehaza.

Joe Gardner frusztrált New York-i középiskolai zenetanár, aki egész életében arra vágyott, hogy nagy jazz-zenész lehessen, ám mikor végre megkapja a nagy esélyt, hogy élő közönség előtt játszhasson, egy szerencsétlen baleset következtében - beesik egy nyitott csatornanyílásba - a lelke elhagyja a testét. Egy olyan helyre kerül, ahol több száz hasonló lélek szemináriumi képzéseken vesz részt, mielőtt egy újszülött gyermek testébe kerülne. Hogy visszajuthasson a saját testébe, Joe-nak szüksége van egy másik lélek segítségére, akit rá kell ébresztenie arra, hogy mi a földi élet igazi értelme. Csakhogy a 22 nevű, meg nem született, mégis nagyon bölcs lélek látatlanban is utál mindent, ami a Földdel és az igazi élettel kapcsolatos.

Ami azt illeti, az első, nagyrészt a túlvilágon vagy köztes világban, de minden esetre egy másik dimenzióban játszódó nagyjából háromnegyed órát nem igazán értettem, túl sok réteg került egymásra, túl sok infó jött szembe, még a különböző grafikai megjelenítésből is sok volt. Merthogy a klasszikus Pixar animáció mellett ott van az Agymanók leegyszerűsítettebb, kerekdedebb stílusa, mellette egy furcsa vonalrajz és időnként egy fekete-fehér verzió is előkerül, ahogy szegény Mr. Gardner lelke különböző szintekre kerül. Ennek persze van értelme, minden kapcsolódik mindenhez, a Pixarnál erre nagyon figyelnek, csak az embernek az az érzése, hogy ez most túl lett gondolva. Ezt ők is érezhették, mert gyorsan visszatérünk a hagyomány stílushoz és cselekményhez, ahogy Joe egy kövér macska társaságában visszatér egyfajta próbaidőre a Földre, és messze ez a film legélvezhetőbb része, bár hamarosan ez is megszakad.

Igaz, a kicsit balfácán Joe Gardner karaktere (eredeti hangja Jamie Foxx, magyar hangja Barabás Kiss Zoltán) nem a legsikerültebb darab a Pixar univerzumban, ahogy a fontos szerepet játszó macska sem túl eredeti, de mindketten szerethetők, a Pete Docter (Szörny Rt., Fel, Agymanók) és Kemp Powers  rendezőpáros pedig nyilván erre ment rá. Meg a jazzre, amivel azért olyan sok nézőt nem lehet behúzni, és ez egyben a film paradoxonja. Itt van egy gigacég jókora költségvetéssel készült, jókora marketinggel megtolt, régóta várt munkája, ami egyfajta rétegkultúrára megy rá, ami sokszor feleslegesen túlgondolt, ami talán presztízsből, talán kivagyiságból megannyi technikát vonultat fel, miközben nem tud egy könnyen követhető, eredeti történetet és egy mindenki számára szimpatikus főszereplőt prezentálni. Nyilván az alapvető kérdés itt az, hogy ki a célközönség.

A 12-es korhatár besorolás és a fentiek mellett nyilván nem a gyerekek és nem a nagyközönség, hanem az ínyencek, akik odavannak a kifinomult dolgokért, akiknek a jazz a zene netovábbja, New York pedig a világ legjobb helye, a két Oscar-díj nyilvánvalóan ennek szólt, de vajon hányan vannak ilyenek? Azt nem mondom, hogy másoknak a Lelki ismeretek nem ad semmit, mert tényleg vannak nagyon szerethető részei, sőt, de teljes élményt és feltétel nélküli szórakozást aligha.

Értékelés: 7/10

 

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu