Ahogy arról 10 újabb sztár, aki ócska horrorban kezdte a karrierjét című cikkünkben már írtunk, a színésznő A kukorica gyermekei 5: A sikolyok földje című borzalomban nyújtotta első nagyjátékfilmes alakítását, és később is becsúszott egy-két B-film (lásd: A harc apostolai, Rémségek könyve 2: A végső vágás). A Kiképzés című 2001-es Denzel Washington-bűndráma azonban fordulópontot jelentett Mendes karrierjében, és onnantól kezdve határozottan nívósabb szerepeket kapott.

Miközben a sztárt legtöbben olyan munkáival azonosítják, mint A randiguru című Will Smith-romkom vagy a Pancser police című Adam McKay- és a Túl közeli rokon című Farrelly-őrület, valójában számos művészfilmben nyújtott kifejezetten mély alakítást, amiről – talán a külseje miatt – hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Sajnos azonban ezt a csodás külsőt és az átélt játékot nem láthatjuk többet, mivel mióta 2011-ben a Túl a fenyvesen forgatásán összejött Ryan Goslinggal, majd szült neki két lánygyermeket (Esmeraldát 2014-ben, Amadát 2016-ban), visszavonult, és nagyrészt az anyaságnak szentelte az életét.

2014-ben még cameózott egy utolsót a Gosling által Christina Hendricks főszereplésével rendezett, elég bizarrnak tűnő Lost Riverben, amelyben

meglehetősen szimbolikusan teátrális módon lekaszabolják egy színpadon – mint előadóművészt.

Azóta nem láthattuk semmiben, sőt, mivel Goslinggal magánéletüket is féltőn óvják a nyilvánosságtól, szinte szó szerint eltűnt a szemünk elől. Ezt orvosolandó (vagy legalább enyhítendő) nosztalgiára fel, és lássuk Mendes legjobb fajsúlyos alakításait!

Kiképzés (2001)

Eva Mendes úgy csöppent bele a színészetbe, hogy egy tehetségkutató ügynök meglátta a fotóját egy barátjánál. Ezután a főiskolát hátrahagyva járt ugyan egy színésztanárhoz, de alapvetően minimális tapasztalattal vágott neki a filmezésnek. A legenda szerint azonban olyan elégedetlen volt saját alakításával a már említett A kukorica gyermekei 5: A sikolyok földje című horrorban, hogy újból felkeresett egy színésztanárt – és ezúttal már komolyabban vette a dolgot. Ennek eredményét láthatjuk Antoine Fuqua rendezésében, ami ugyan nem róla szól, hanem az öntörvényű kábszerellenes zsaru (Denzel Washington) és újonc társa (Ethan Hawke) egymásnak feszüléséről,

és a zöldfülű figurát hozó, de addigra már igencsak rutinosnak számító Hawke-nak.

Az éjszaka urai (2007)

A melodrámai bűnfilmek mestere, James Gray erős családi szálakkal megtámogatott maffiatrilógiájának (lásd még: Kis Odessza, A bűn állomásai) záró darabjában Mendes ismét az egyik központi karakter barátnőjét alakítja, de ezúttal már fontosabb szerepet játszik, és több a jelenete is, hiszen a Joaquin Phoenix által megformált klubtulajdonos (aki egyszerre rendelkezik kapcsolatokkal az orosz maffiában és két közeli rokonnal a városi rendőrség kötelékében) sokkal elkötelezettebb a szerelme irányában, mint a Kiképzés rendőrnyomozója, így a színésznő szinte végig ott van Phoenix oldalán a legfontosabb képsorokban. Az éjszaka urai ugyan egyértelműen a színész jutalomjátéka, azért Mendes is sokat nyújt benne, akár arcjátékkal, illetve egy-egy gesztussal vagy pillantással.

Mocskos zsaru – New Orleans utcáin (2009)

Az 1992-es, Abel Ferrara-féle Mocskos zsaru remake-/folytatásszerűségében a Katrina hurrikán utáni New Orleansban járunk, ahol Mendes megint csak valakinek a barátnőjét játssza: méghozzá a drog- és szerencsejáték-függő, korrupt Terence McDonagh nyomozóét (Nicolas Cage kevés emlékezetes alakításainak egyike a 2000-es évek utánról) – egy maga is kokainfüggő luxusprostituáltat, aki szerelmével együtt merül alá a mélybe. Werner Herzog bizarr látomásokkal telepakolt, különös hangulatú neonoirját sokan találták zavarba ejtőnek (és az egész valóban leginkább egy elborult rémálomra emlékeztet), de Eva Mendes remekül megtalálta a helyét ebben a furcsa világban, a kétértelmű happy endet is beleértve.

Tegnap éjjel (2010)

A Tegnap éjjel című romantikus drámát az a Massy Tadjedin iráni rendezőnő dirigálta, akinek A fiók című csavaros thriller forgatókönyvét köszönhetjük. 2010-es alkotása viszont egészen hétköznapi módon lesz ismerős szinte mindenkinek, aki párkapcsolatban él vagy élt valamikor (vagy akár csak látott egyet is közelről), mivel a féltékenységről szól, és Mendes azt a bizonyos másik nőt játssza benne, a Sam Worthington által alakított férj és a Keira Knightley által hozott feleség oldalán. Mivel a film alapvetően a féltékenységi adok-kapok játszmák kényszerpályáján mozog, és azok kényszeres mechanizmusát jeleníti meg, nem szolgál túl sok meglepetéssel, így

egyértelműen a színészi játék az, ami életet lehel bele,

és ehhez Eva Mendes is – aki a másik nő szerepköre mellett sokszor a férfi főhős afféle belső hangjaként is fellép – jócskán hozzáteszi a magáét.

Túl a fenyvesen (2012)

Egyértelműen ez a Derek Cianfrance (Blue Valentine; Ez minden, amit tudok) által jegyzett melodráma a csúcsalakítás a sztár karrierjében. A Túl a fenyvesen leginkább az összeállításunkban is szereplő James Gray-gengsztermelodrámákkal (A bűn állomásai, Az éjszaka urai) rokonítható, mivel egy idő után a bűnügyi szálnál sokkal fontosabbá válnak benne az érzelmek és a sorstragédia.

A lenti, Eva Mendes színészi teljesítményét kiválóan bemutató jelenetpár mellett érdemes megnézni ezt a képsort is, amelyben a színésznő és Gosling párosa ügyetlenkedve, óvatosan játszik papás-mamást – akárcsak később a való életben.