1. Minden idők legismertebb karácsonyi horror-vígjátéka eredetileg jóval sötétebb lett volna: egész konkréten köze nem lett volna a vígjátékhoz. A forgatókönyvíró, az első két Harry Potter-mozifilm rendezője, Chris Columbus szerint, akit a padlásán mászkáló egerek zaja inspirált, az eredeti verzió felnőtt korhatárbesorolást kapott volna, ami mindjárt érthető, ha megtudjuk, hogy jóval több holttest lett volna benne:

2. A legtöbb karakter eredetileg kifejezetten egydimenziós volt: például Billy anyjának egyetlen személyiségjegye az lett volna, hogy váliumfüggő. Gizmo sem lett volna ennyire cuki, így nem csoda, hogy Billy (Zach Galligan) már az elején végezni akar vele. Aztán jött Steven Spielberg, és azt mondta Columbus-nak:

3. Spielberg eredetileg szörnyjelmezbe öltöztetett majmokkal akarta leforgatni a filmet. Konkrétan idomított pókmajmokkal. Csakhogy rá kellett jönnie a próbafelvételek során, hogy ez nem fog működni, mert a tesztmajom teljesen megvadult, amikor ráadták a sisakszerű fejrészt - és ijedtében mindent összefosott, amit még majomszokás szerint szét is dobált.

4. A stáb végül a mozgatható bábokat választotta, így a film egyik legnagyobb erénye pont az lett, hogy a kedves kis Gizmóból előpattanó, rosszcsont szörnyetegeket tényleg elkészítette a trükkmester Chris Walas (aki egyébként A légy gyomorforgató effektjeiért is felelős). Csakhogy ezekkel a bábukkal legalább olyan nehéz volt a munka, mint a szörnynek öltöztetett majommal: a mű-Gizmó például nagyon kicsi volt, és gyakran tönkrement, ezért a stábban végül már körbement egy lista, hogy mi az, amit szigorúan tilos csinálni a film kellékfiguráival.

5. Annyi gond volt szegény Gizmóval, hogy azt, a forgatókönyvben amúgy nem szereplő jelenetet, ahol a szörnyecskék őt kínozzák és darts nyilakkal dobálják, külön a stáb kedvéért tették a filmbe, „bosszúból”.

6. Gizmo faját, a mogwai-okat a japán Chin kutyafajtáról formázták. A fajta a pekingi pincsire emlékeztet, de nem annyira nyomott az orra és kicsit hosszabb a lába. Íme, egy kép összehasonlításként az „eredetiről”.

7. Volt egy rész, ami nagy vitát váltott ki a készítőkből, természetesen az a sztori, amiben Kate (Phoebe Cates) elmeséli, miért is utálja a karácsonyt. Röviden összefoglalva, Kate kilencéves volt, amikor karácsonyeste hiába várták haza az apját munkából. Aztán pár nappal később, amikor még mindig nem került elő, tüzet akartak rakni a kandallóban, és furcsa szagot éreztek. A tűzoltók megtalálták az apja holttestét a kéményben: Mikulásnak volt öltözve, meg akarta lepni a lányát, nyakát szegte, és meghalt. A jelenetet mindenki ki akarta vágni a végső változatból, egyedül a rendező, Joe Dante ragaszkodott hozzá.

8. Az új mogwaiok, amelyek kicsi, szőrös golyókként pattannak ki Gizmo testéből, majd elkezdenek növekedni, valójában léggömbök voltak, és mint olyanok, kitágultak, ahogy fújták beléjük a levegőt.

9. Amikor a film készült, nem volt CGI, így az összes Gremlin animatronika volt, mindegyik 30 000-40 000 dollárba került (mai áron minimum  60 000-90 500 dollár a 2024-es inflációhoz igazítva). Amikor a stábtagok a nap végén elhagyták a stúdiót, a biztonsági szolgálat mindenkivel kinyittatta az autója csomagtartóját, hogy megbizonyosodjon arról, hogy nem loptak el egy példányt.

10. A forgatáson végig életben volt a „nincs erős fény" szabály, amelynek egyik oka az volt, hogy 1984-ben Joe Dante rendező és Amblin Stúdió még nem tudtak olyan jól eligazodni a mogwai bábok speciális effektusainak veszélyes vizein. Azzal, hogy sötétben tartották őket, álcázták ezt a problémát.

11. Az eredeti elképzelés szerint Gizmo is átalakult volna, de ezt is Spielberg akadályozta meg. Az ő kérése volt, hogy ne Gizmó változzon át gyilkos kedvű szörnyecskévé, hanem legyenek gonosz, szőrös gyerekei (ők Stripe és a többiek), és belőlük legyenek gonosz, szőrtelen, ragyás szörnyek,

így a nézők számára Gizmó végig szimpatikus szereplő maradhat.

A végső érv a merchandise kérdése volt, amit csak szerethető figurával lehetett eladni.

12. Meglepő módon annak idején ugyanazon a héten jött ki két bizarr, horrorelemekkel tarkított családi vígjáték, a Szellemirtók és a Szörnyecskék, ami mai szemmel nézve ostobaságnak tűnik, de nem volt az. A nagyobb nevekkel bíró Szellemirtók a nyitóhétvégén megelőzte a Szörnyecskéket, és végül több pénzt is hozott, de hat egymást követő hétvégén így is ez a két film foglalta el a hétvégi listák első és második helyét.