A színész egy friss podcastben testen kívüli élményről, a valóság határainak elmosódásáról és ideges produceri telefonhívásokról számolt be, amikor felidézte legismertebb akciófilmje kulisszatitkait.
Nicolas Cage a Variety magazin friss podcastjében azt állította, „elhagyta a testét”, miközben ikonikus akciófilmje, az Ál/Arc egyik jelenetét forgatta. A hihetetlen átváltozásokra képes, az Oscar-díjtól az Aranymálna-jelölésig minden létező filmes elismerést besöprő, sokszor fékezhetetlen lendületű sztárnak az 1997-es kultfilm munkálatai során külön felhívták a figyelmét arra, hogy legyen „kompaktabb” a színészi játéka, és ne csússzon ennyire szét. Saját bevallása szerint azonban esze ágában sem volt eleget tenni a kérésnek.
Cage a podcastinterjúban eredetileg az új filmjéről, a Pigről beszélt, ami igen jó kritikákat kapott. A színész persze emellett a teljes karrierjéről is elmélkedett, ideértve azt a filmet is, amelyet az emberek a leggyakrabban társítanak hozzá: az Ál/Arc című, 1997-es John Woo-akcióthrillert. A filmben Sean Archer FBI-ügynök (John Travolta) élete legőrültebb akcióját hajtja végre, amikor orvosi beavatkozással arcot cserél ősellenségével, a kómába esett gengszterrel, Castor Troyjal (Nicolas Cage). A megszállott ügynök így próbálja kiszedni a kegyetlen terrorista öccséből, hová rejtették a várost fenyegető bombát. Csakhogy időközben az arc nélküli Troy magához tér, és bosszúra éhesen Archer arcával távozik a kórházból...
Cage szerint az Ál/Arc egy érdekes példája volt annak, hogyan működhet együtt a független filmes hozzáállás a blockbustergyártással. Cage ugyanis saját bevallása szerint afféle „laborkísérletként” kimazsolázta az 1988-as kultfilmjéből, A vámpír csókjából mindazt, ami szerinte ott nagyon jól működött, és próba szerencse alapon áthozta ezt a trükktárat a gigaköltségvetésű stúdiófilmbe. Ez volt az a filmje, amely mára mémmé vált az ilyen jelenetek miatt:
Az interjúban Cage készséggel elismeri, hogy ez egy igen kockázatos lépés volt, ami eredményezett is „néhány telefonhívást”. Az egyik jelenet után például Steven Reuther producer odaszólt a forgatásra, hogy Cage nem tudna-e „összeszedettebb” lenni a színészi játékában.
Ez volt az a jelenet a börtönben, ahol – istenem, ez a film tisztára olyan, mint egy trip – ahol Sean Archer úgy tesz, mintha ő lenne Castor Troy, és ez annyira ... kubista volt. Emlékszem, ahogy azt mondogatom: »Én vagyok Castor Troy!«. És ez csak ment és ment, és már majdnem olyan volt, mint egy lázadás. Volt egy pillanat, amikor azt hiszem, tényleg elhagytam a testemet. Megijedtem, hogy vajon most színészkedek, vagy ez a valóság? Ha megnézem a filmet, most is látom, hogy ez az egy pillanat ott van a tekintetemben.
Szerencsére John Woo nem foglalkozott az idegeskedő produceri telefonhívásokkal, mert úgy volt vele, hogy „Nic Cage legyen Nic Cage”. Sőt, levetítette a színésznek a Golyó a fejbe című, igen kemény jeleneteket (többek között fogolytáboros kegyetlenkedéseket) tartalmazó, 1990-es hongkongi akicófilmjét is, hogy lássák, meddig lehet elmenni egy forgatáson annak érdekében, hogy egy igazán emlékezetes film legyen a végeredmény.
Nicolas Cage és a Variety podcastje itt hallgatható meg teljes terjedelmében angol nyelven:
A SZESSÖN különleges kiadásában ezúttal akasztjuk a hóhért: nem más püföli a dobot, mint a PORT.hu új videósorozatának munkatársa, a zenei és bulvár tévéműsorokat karcos hangon ekéző blogger, Péter Dávid!
