Május 5. volt a képregényrajzolók napja, május 7-én pedig épp 25 éve volt annak, hogy a francia mozikban először kezdték el vetíteni az 1997-es esztendő legnagyobb durranását, Az ötödik elemet. A dupla évforduló alkalmából rendhagyó cikkel készültünk itt a PORT.hu hasábjain: felidézzük Luc Besson kultfilmjének születési körülményeit, különös tekintettel arra a grandiózus látványtervezői munkára, amit a két híres francia képregényrajzoló, amit Mœbius, azaz Jean Giraud, és Jean-Claude Méziéres végzett el concept artistként ezen a nem mindennapi, mai napig csodált sci-fi blockbusteren.

Ahogy azt pár éve Az ötödik elem forgatási érdekességeiről szóló cikkünkben is írtuk, Luc Besson a film sztorijának első verzióját még 16 éves gimnazistaként írta meg, felhasználva azt képzeletbeli, nyüzsgő mesevilágot, ahová a sivár gyerekkora alatt menekült az unalom elől. A főhős foglalkozása azért lett pont taxisofőr, mert az író-rendező apja másodállásban taxizott, hogy ki tudja fizetni a tandíjat abban a művészeti suliban, ahova az ifjú Besson járt. Bár szép történet, hogy az apja előtti tisztelgésként a rendező minden filmjébe belerak azóta is egy taxist (gondoljunk csak a Taxi-filmekre), nem feltétlenül igaz: a lebegő taxival furikázó főhős ötlete ugyanis eredetileg Jean-Claude Méziéres-től származott.

Korben Dallas (Bruce Willis zseniális alakítása) a forgatókönyv első változatában még csak egy egyszerű melós volt, aki egy rakétahajtóműveket gyártó üzemben robotolt – ráadásul ekkor még Zaltman Blerosnak hívták. Csakhogy amikor 1991 novemberében Besson és Mézières összehaverkodtak, és a rendező felkérte a látványtervezői feladatokhoz az akkor már híres képregényrajzolót (Mœbiusszal együtt), Mézières megmutatta neki, hogy a Valérian-képregényben, amin épp akkor dolgozott, szerepelt egy S'Traks nevű karakter, aki repülő taxival cikázott a Rubanis bolygó hatalmas metropoliszában.

Bessonnak nagyon megtetszett a futurisztikus város és a légitaxi ötlete is, így aztán át is írta a főhős hátterét, így lett Korben Dallasból munkás helyett taxisofőr. A lebegő autókkal teli Valérian-képregény végül 1994-ben jelent meg.

Mézières vázlataiból a repülő taxik és rendőrautók mellett számos másik elképzelés is átkerült Az ötödik elembe. Többek között például a Leeloo nevű főhősnőt alakító Milla Jovovich „szexi múmiaszerkója”, amiben a modellből lett színésznő pont úgy nézett ki, mintha valami életre kelt egyiptomi uralkodónőről, akiről kezd lefoszlani a fásli...

Mœbius természetesen ezúttal is pont olyan csodálatosan szuggesztív űrhajó-, lény-, és ruhaterveket adott le Luc Bessonnak, mint amilyenek mindig is jellemezték a képregénye munkásságát, és amilyenekkel tele volt korábban Az idő urai rajzfilm is, aminek szintén ő volt a vezető concept artosa.

A fenti képsorozatban is jól látható, hogy Az ötödik elem idegen énekesnője, Diva Plavalaguna (akit a francia színésznő, Maïwenn Le Besco alakított, de a hangját már az albán operaénekesnő, Inva Mula kölcsönözte) nagyjából hasonló bizarr szépség lett a végleges változatban is, mint amilyennek a sci-fi képregények mestere eredetileg megálmodta.

A film jelmeztervezője sem névtelen senki volt, hanem a neves divatguru, Jean-Paul Gaultier, aki maximalista révén személyesen ellenőrizte le a forgatás alatt mind az 500 statisztának a ruháját. Érdekesség, hogy Luc Besson eredetileg azt szerette volna, ha Prince alakítja az extrém hacukákba öltöző, piperkőc rádiós DJ-t, Ruby Rhodot – olyannyira, hogy Gaultier vázlatrajzai még ténylegesen a pop hercegét ábrázolták a legkülönfélébb extrém ruhakölteményekben (lásd a lenti összeállítást). A szerepet végül Chris Tucker kapta meg, bár sokáig Jamie Foxx is nagy esélyes volt.

Bár Mœbius vázlatrajzaiból számos elem visszaköszönt Az ötödik elem végleges változatában, ráadásul egy korabeli fotó tanúsága szerint ő is, és Méziéres is kiválóan szórakoztak a filmben, a képregényguru végül beperelte Luc Bessont azzal a váddal. A vád szerint a film valójában egy plágium volt, Mœbius és  Alejandro Jodorowsky kultikus Incal képregénysorozatának az engedély nélküli adaptációja. 

Mœbius 13,1 millió eurót követelt, amiből 9 millió euró lett volna a fájdalomdíja és annak kamata, a fennmaradó rész pedig Az ötödik elem bevételének 2-5 százaléka (Jodorowsky ehhez képest „csak” 700 ezer euróra perelte a produkciót). A keresetet végül 2004-ben utasította el a bíróság azzal az indokkal, hogy Luc Besson az Incal képregényekből csak „apró töredékeket” használt fel, ráadásul mivel Giraud és Besson konkrétan együtt dolgoztak Az ötödik elem előkészítési szakaszában, Mœbiusnak nem is nagyon lehet jogalapja egy efféle pénzköveteléshez.

Jean Giraud 2012-ben hunyt el, Jean-Claude Mézières pedig idén januárban. Utóbbi alkotóval Besson jó kapcsolatban maradt Az ötödik elem után is, ráadásul Mézières még láthatta a mozikban az általa rajzolt  Valérian-képregényekből készült Luc Besson-blockbustert, a 2017-es Valerian és az ezer bolygó városát.