Ed Wood (1994)

Edward D. Wood Jr. (Johnny Depp) a hollywoodi filmtörténelem legemlékezetesebb negatív hőse. Következetesen végigvitte a "minden idők legrosszabb filmrendezője" szerepet - , sőt forgatókönyveket is írt, színész és producer is volt egy személyben. A rendező élete által ihletett film bemutatja a rendező szabados, élvhajhász életét, a "B" kategóriás sci-fi történetek kiötlését és olcsó megvalósítását. Transzvesztita hajlamát, vonzódását a rózsaszín kasmír pulóverekhez és megható barátságát az öregedő, hanyatló Lugosi Bélával (Martin Landau), a Drakula-filmek egykori magyar származású sztárjával. Tim Burton – aki ezzel három Oscart is nyert - nem kineveti a film megszállott, de a tehetséget tragikus módon nélkülöző hősét, hanem tiszteleg előtte, tudván, milyen az Hollywoodban, ha valaki a saját feje után megy.

A leleményes Hugo (2011)

Órás apja halála után iszákos nagybátyja veszi magához a kis Hugót (Asa Butterfield). A nagybácsi eltűnését követően az árva fiú titokban javítgatni kezdi a pályaudvar óráit, vigyázva arra, nehogy elcsípjék. Hugo egyetlen örökségét, a különös gépembert próbálja működésbe hozni, mivel meggyőződése, hogy az apja üzenetét hordozza. Amikor alkatrészt lop hozzá a pályaudvar játékboltjából, a tulaj lefüleli a fiút. Az árus lányának, Isabelle-nek (Chloë Grace Moretz) azonban megesik rajta a szíve rajta, és elhatározza, hogy segít neki. Martin Scorsese nem elsősorban családi filmet akart készíteni, hanem a film és a mozi születéséről nosztalgiázott, és ezért került a történetbe a filmgyártás egyik legnagyobb úttörőjét, Georges Mélies (Sir Ben Kingsley), így annak legismertebb filmje, az Utazás a Holdba (1902) elkészültének is tanúi lehetünk.

Egy hét Marilynnel (2011)

A film Marilyn Monroe életének korábban ismeretlen fejezetét, pontosabban egy hetét dolgozza fel, Colin Clark (Eddie Redmayne) történetén keresztül, aki Laurence Olivier (Kenneth Branagh) asszisztenseként dolgozott az 1957-es A herceg és a színésznő című produkcióban, amelyben Monroe volt a főszereplőnő. Michelle Williams tökéletesen hozza a filmtörténet egyik legnagyobb ikonját annak minden erotikus kisugárzásával és bizonytalanságával – kapott is érte egy Oscar-jelölést és egy Golden Globe-díjat. A herceg és a színésznő forgatási jeleneteit egyébként ugyanabban a stúdióban vették fel, ahol az eredeti film készült.

Hitchcock (2012)

Alfred Hitchcock minden idők egyik legnagyobb rendezője, a hátborzongató filmek királya. Szinte mániákusan vonzódott a szőke színésznőkhöz, akiknek hűvös szépsége ott kísért a filmjeiben, mégis egyetlen nőhöz fűzte igazán szoros kapcsolat. Alma Reville (Helen Mirren) egy életen át a felesége volt, és a legnagyobb befolyást gyakorolta rá. Hiszen nemcsak férj és feleség voltak, de alkotótársak is. Hitchcock élete legnagyobb dobására készül. Az elhagyott motelben élő skizofrén gyilkos történetét akarja filmre vinni. Természetesen a Psycho (amerikai thriller, 104 perc, 1960) születéséről van szó. Anthony Hopkinst átvitt értelemben véve jelölték Oscarra – az általa viselt maszkot és sminket nominálták.  

A vámpír árnyéka (2000)

A vámpír árnyéka egy gondolatkísérlet. Az opus Murnau Nosferatujának (1922) forgatásáról szól, annak a filmnek az elkészültéről mesél, melyet neves rendezője minden idők leghitelesebb mozijaként kívánt leforgatni. Murnau (John Malkovich) céljának elérése érdekében munkája főszereplőjéül egy valóságos vámpírt szerződtet Max Schreck (Willem Dafoe) személyében. A rendező mindent megbocsát színészének, Schreck valamennyi szeszélyét elnézően kezeli és ez szép lassan oda vezet, hogy a színészek gárdája, valamint a stáb erősen megfogyatkozik. Murnaunak szembe kell néznie a problémával: ha be akarja fejezni filmjét, igyekeznie kell, mielőtt ő is Schreck áldozatául esik.

Banks úr megmentése (2014)

Walt Disney (Tom Hanks) megígéri a kislányainak, hogy filmre viszi a kedvenc mesekönyvüket, a Mary Poppinst. Ám nem gondolta volna, hogy húsz évbe telik, míg sikerül valóra váltania azt. A jogok megszerzésében ugyanis szembetalálta magát a goromba és hajthatatlan írónővel, aki hallani sem akart a megfilmesítésről. P.L. Travers (Emma Thompson) csak akkor volt hajlandó találkozni Disneyvel, amikor a könyv eladási mutatói csökkenni kezdtek. Az írónő két hétre Los Angelesbe utazott, ahol Disney minden praktikát bevetett, hogy meggyőzze. Mint tudjuk, sikerrel járt, pedig

az igazi Disney nem volt olyan szimpatikus, mint Tom Hanks.

Aviátor (2004)

Howard Hughes (Leonardo DiCaprio), a huszadik század legfigyelemreméltóbb egyéniségei közé tartozott. Sikeres feltalálóként, dörzsölt iparmágnásként és ünnepelt hollywoodi producerként az álmai megvalósításáért a mindenre kész amerikai ideálját testesítette meg, legnagyobb szenvedélye azonban mindenekelőtt a repüléshez fűzte. Martin Scorsese kamerája előtt Hughes életének eredményekben leggazdagabb évei elevenednek meg: az a húszas évek közepétől a negyvenes évekig terjedő időszak, melynek során

Hughes merészsége és szenvedélye révén mind a repülést, mind a filmkészítést forradalmasította.

A kettőt kötötte össze a Hell's Angels )1930) I világháborús filmdráma, amelynek készítése itt is megjelenik.  

A katasztrófaművész (2017)

Tommy Wiseau egyfajta modernkori Ed Woods Jr. volt, minden idők egyik legrosszabb rendezője, ám míg elődje alázatos mesterember volt, Wiseau egy istenverte pojáca, akinek The Room című 2003-as műve olyan rossz, hogy az páratlan, a hagyományos esztétikai, dramaturgiai kategóriák nem alkalmazhatók rá, mert annyira felfoghatatlanul rossz, hogy az már művészet. Ezen „remekmű” elkészítésének körülményeit örökítette meg James Franco, aki magára osztotta Wiseau szerepét, legjobb barátját és alkotótársát, a szintén csapnivaló Greg Sesterót pedig öccse, Dave Franco alakítja, és feltűnik Seth Rogen is, meg az igazi Tommy Wiseau is egy Henry nevű figurát játszva.

Mank (2020)

David Fincher a legendás film, az Aranypolgár (1941) születését meséli el nekünk, csakhogy meglepő módon nem a szintén legendás rendező, Orson Welles  alakjára koncentrál, hanem a forgatókönyvíróra, Herman Mankiewiczre (Gary Oldman) – nevének rövidítése adja ki a címet. Mankiewicz súlyos alkoholista volt, aki komoly ellenséget szerzett magának a milliárdos sajtómágnás, William Randolph Hearst (Charles Dance) személyében, és ebből a konfliktusból születik a leendő film forgatókönyve, de nem ez az egyetlen érdekellentét a film során, hiszen maga Welles is azt akarja elérni, hogy Mankiewicz neve ne szerepeljen a stáblistán. Oldmannek pedig egy ilyen karakter igazi jutalomjáték – meg is kapta érte élete harmadik Oscar-jelölését!