Lehet egy közkedvelt háborús film sokszoros Oscar-díjas klasszikus, és mégis előfordulhat, hogy bizonyos csoportok sértve érzik magukat miatta, méghozzá jogosan!
A dicsőség ösvényei (1957) – A francia hadsereg megsértődött
Stanley Kubrick korai mestermunkája egy francia ezredes (Kirk Douglas) lelkiismereti dilemmájának történetét viszi mozivászonra - miközben a film első felében a lövészárkok világának szívszaggatóan élethű ábrázolásával nyűgöz le. Ahol egy francia ezred indul rohamra egy bevehetetlen német állás ellen, de az iszonyú veszteségek hatására visszavonulnak, bár tábornokuk megparancsolja saját tüzéreinek, hogy lőjenek a „gyáva" katonákra. Az egység maradékát meg akarja tizedelni, de az ezredes katonái védelmére kell. Az eredmény hadbírósági tárgyalás. A mindig tökéletességre törekvő Kubrick a nagy rohamot hihetetlen technikai bravúrral vette fel, és ez ma is tanítani való anyag, Douglas élete alakítását nyújtja, a film pedig olyan hiteles lett, hogy Franciaországban sokáig nem engedték levetíteni.
Számos sikertelen és rengeteg áldozatot követelő offenzíva után 1917-re a francia hadsereg a szétesés szélén állt, számos egység lázadt fel vagy tagadta meg a parancsot, előfordult, hogy egész menetszázadok vonultak birkaként bégetve, jelezve, hogy a vágóhídra küldik őket. A hadvezetés válasza brutális volt, összesen 629 halálos ítéletet hoztak, Kubrick tehát rendkívül érzékeny témához nyúlt, és nem csoda, hogy A dicsőség ösvényeit húsz éven át nem engedték Franciaországban bemutatni.
Híd a Kwai folyón (1957) - Franciákból lettek britek
Hőseink japán fogságban lévő brit katonák egy japán hadifogolytáborban, valahol Burmában, akiknek Nicholson ezredes (Alec Guinness) a parancsnoka. Ő elsősorban rendet akar és eredményeket, még akkor is, ha ezek az eredmények végső soron az ellenséget szolgálják – és ott van vele szemben Saito ezredes (Sessue Hayakawa), akit tényleg sikerül is lenyűgöznie a címbeli vasúti híd felépítésével, de milyen áron? David Lean, az angol történelmi filmek mestere, az Arábiai Lawrence és a Doktor Zsivágó rendezője ezzel a munkájával hét Oscar-díjat hozott. Az egyiket természetesen Sir Malcolm Arnold kapta a klasszikussá vált zenéért – egy másikat érdekes módon az eredeti regény szerzője, Pierre Boulle vihette haza, az igazi forgatókönyvírók, Michael Wilson és Carl Foreman ugyanis feketelistán voltak a hidegháborús boszorkányüldözés miatt.
Azonban nem mindenki volt oda a filmért: az egykori burmai hadifoglyok és családtagjaik méltán háborodtak fel, hiszen egy brit tiszt sem kollaborált a japánokkal, már csak azért sem, mert mindegyikük kötelessége volt a fogságban is a hazáját szolgálni. Ráadásul ezek a foglyok elképesztő szenvedéseken mentek át, a burmai „halálvasút” építése során ezrével haltak meg. Némi magyarázatként szolgál, hogy a francia Boulle a saját élményeit dolgozta fel: ő is japán fogságba került, csakhogy Indokínában, és az ő életét valóban a megszállókkal együttműködő francia tiszt keserítette meg. Hogy a regénye jobban fogyjon, a történetét brit hadifoglyokra írta át.
A szarvasvadász (1978) - Michael Cimino divatot csinált az orosz rulettből
Michael Cimino filmje egy pennsylvaniai kisváros baráti társaságát követi, akik elmennek harcolni Vietnámba. Mindez olyan sztárokkal, mint Robert De Niro, Christopher Walken és Meryl Streep, valamint John Cazale, akinek ez volt az utolsó szerepe, mivel a bemutató évében elhunyt tüdőrákban. A film éles kontrasztba állítja a háború előtti és utáni életet, részletesen bemutatja, hogy a társaság tagjai milyen traumákkal jönnek vissza a frontról. A legemlékezetesebb Nick, aki a fogságban a halál megszállottja lesz, és folyton kísérti a sorsot az orosz rulettel: Walken játékában az emberi esendőség megvetése tör felszínre.
A film premierje után számos pszichológus mutatott rá a veszélyre, hogy a hírhedt orosz rulett jelenetek utánzókra találhatnak, és sajnos igazuk lett. A film bemutatása óta 28 lövöldözés és 25 megerősített orosz rulett halál történt az Egyesült Államokban. A 26 éves veterán Ted Tolwinski és a 28 éves David Radnis például bizonyítottan az után kezdtek bele az őrült játékba, amibe bele is haltak, hogy a tévében megnézték a filmet. Több mint 30 évvel később is akadtak olyanok, akiket „megihletett” a film: 2015-ben a 20 éves filmrajongó, Bryan Javier Soto Aguilera loccsantotta szét a fejét, miután megnézte a filmet és újrajátszotta az életveszélyes szerencsejátékot.
Ryan közlegény megmentése (1998) – Spielberg régi sebeket szakított fel
Ez a leggrandiózusabb és talán legjobb háborús film, ami valaha készült, ami nem csoda, hiszen Steven Spielberg számára ez a téma mindig is rendkívül fontos volt. Spielberg nem csak profi, okos is, és főhősének egy olyan színészt tett meg, aki egyáltalán nem az az elitkatona típus: Tom Hanks vezeti ugyanis azt a ranger alakulatot, amelyik 1944. június 6-án partra száll az Omaha partszakaszon, majd a német vonalak mögött kell megtalálniuk és visszahozniuk egy olyan katonát, akinek három bátyja a világháború különböző frontjain szinte egyszerre vesztette életét. A film a partraszálláson kívül a korabeli hadviselés szinte minden módját megmutatja: járőrözés, orvlövésszel való találkozás, rajtaütés, helységharc, és teszi mindezt az utolsó centiig hitelesen. Az eredmény öt Oscar-díj, köztük a legjobb rendezésért járó.
Ha ilyen jó a film, akkor mit keres a listán? A csatajelenetek elképesztő hitelessége ugyanis sok veterán számára komoly traumát okozott. Annyira, hogy a bemutató idején az Egyesült Államok Veteránügyi Minisztériumának ingyenes forródrótot kellett létrehozni, hogy segítséget nyújthassanak a második világháborús veteránoknak és túlélőknek megbirkózni a film hatására jelentkező érzelmi traumákkal. A forródrótra több mint száz hívás érkezett a premier utáni első három napban.
U-571 (2000) – A film a brit haditengerészet babérjaira tört
Az amerikai haditengerészet a II. világháború alatt útnak indít egy tengeralattjárót, hogy német felségjel alatt foglaljon el egy vészjelzést leadó, sérült német tengeralattjárót, az U-571-et, és szerezze meg a feltörhetetlen Enigma-kódok feltöréséhez szükséges dekódert. Csakhogy az amerikaiakat meglepetés várja, miközben ők megszállják a német búvárhajót, egy hirtelen megjelenő másik ellenséges hajó elsüllyeszti a sajátjukat. Az U-571-esen rekedt fiatal tisztnek (Matthew McConaughey) és maroknyi emberének nincs más választása, mint a számára ismeretlen hajón folytatni az utat, megmenteni a kódokat, felvenni a harcot a másik tengeralattjáróval és valahogy túlélni a saját flottája támadásait – hiszen egy náci tengeralattjáróban ül.
Nem csoda, hogy az angolok kiakadtak a filmen, hiszen a brit HMS Bulldog torpedóromboló legénysége szerezte meg az első Enigma-kódgépet még 1941-ben, az USA hadbelépése előtt, amikor harcképtelenné tették az U-110 német tengeralattjárót. A brit Munkáspárt parlamenti képviselője, Brian Jenkins így fogalmazott: „A film lábbal tiporja azon angol tengerészek emlékét, akik az életüket adták azért, hogy megszerezzék az Enigma-kódfejtőt.”
A bombák földjén (2008) - A tűzszerészek nem így dolgoznak!
Az iraki háború során egy, egyre veszélyesebb feladatokat vállaló, adrenalinfüggő tűzszerész (Jeremy Renner) vezetésével működő osztag munkáját bemutató film összesen hat Oscart nyert, amiből a legfontosabb Kathryn Bigelow rendezőnőnek jutott – az első nőként a kategória történetében. Az osztag tagjai nap mint nap bombákat hatástalanítanak a háborús övezet kellős közepén. Életük azon múlik, hogy sikerül-e a megfelelő zsinórt elvágni idejében, mielőtt valaki felrobbantaná az elrejtett tölteteket – és az illető rendszerint a közelből figyeli őket egy mobiltelefonnal a kezében, amely működésbe hozhatja a detonátort, miközben társai bármikor tüzet nyithatnak az amerikaiakra. Nem segít, hogy az egység vezetője megszállottan nem vesz tudomást a halál közelségéről, gyakran szegve meg az előírásokat.
Bár a laikusok rendszerint szeretik, Bigalow filmje rendkívül népszerűtlen az amerikai katonák és veteránok körében, több okból is. Részben azért, mert magát az iraki megszállást negatív fényben ábrázolja, részben egyszerűen azért, mert pontatlan. Márpedig a tűzszerészek munkája másról sem szól, mint a pontosságról, és ahogy egy Irakban szolgált tűzszerész, Paul Rieckhoff fogalmazott: „Az, hogy folyamatosan feleslegesen teszed ki magad és a társaidat a veszélynek nem csak felelőtlen, de valószínűtlen is. A tűzszerészek nem így dolgoznak. Nem kézzel fogjuk meg és szedjük szét a bombát, hanem robotokat használunk, vagy ha azt nem lehet, akkor egy kisebb robbanóeszközzel produkálunk irányított robbantást.”
Amerikai mesterlövész (2014) - Az ellenfél talán nem is létezett
A mesterlövész Chris Kyle (Bradley Cooper) hajszálpontos lövései számtalan életet mentettek meg az iraki csatatéren, és legendává tették. Négy szolgálati „turnus” után hazatérve azonban rájön, hogy a háborút nem tudja maga mögött hagyni. A színészlegendából lett rendező, Clint Eastwood a már életében legendává váló, majd tragikus halált halt Kyle életét úgy vitte vászonra, hogy a mesterlövészt nem gyilkosként, hanem bajtársai védelmezőjeként ábrázolta, és a film óriási siker lett, de természetesen számos ellentmondásra derült fény és rengeteg vita alakult ki körülötte. Az utóbbi persze természetes, hiszen maga az iraki háború megítélése is kényes téma.
A film bemutatója után számos részletről derült ki, hogy nem igaz. A történet főgonosza, a Musztafa nevű szír mesterlövész, aki többször is keresztezi hősünk útját, aki aztán egy hihetetlen lövéssel végez vele, talán nem is létezett. Kyle önéletrajzi könyvében csak annyit ír, hogy soha nem látta személyesen, és "más mesterlövészek később megöltek egy iraki mesterlövészt, akiről úgy gondoljuk, hogy ő volt". Még kínosabb, hogy a film kapcsán előkerült egy régi történet: 2007-ben három, iraki civilek meggyilkolásával vádolt amerikai mesterlövész védekezett azzal, hogy felső utasításra tettek ki jól látható helyre fegyvereket vagy robbanóanyagokat csaliként, hogy aztán lelőjék azokat, akik ezeket felveszik. Nem lehet tudni, hogy Chris Kyle folyamodott-e ilyen módszerhez, de az eset megrendítette a mesterlövészek tisztességébe vetett hitet a hadseregen belül.
