Wes Anderson  a Tenenbaum, a háziátok (2001) történetét akkor „álmodta meg”, amikor Ravel Vonósnégyes F-dúrban című darabját hallgatta a Britten Quartet előadásában. A teljes történethez azért az egyik főszerep mellett a társ-forgatókönyvírást is Owen Wilson is kellet, aki Anderson gyerekkori barátja.

Honnan a név? Brian Tenenbaum Wes Anderson, Owen Wilson és Luke Wilson egyetemi barátja volt még Texasban, és Andersonnak annyira tetszett a neve, hogy „kölcsönkérte” a filmez. Cserében Brian kapott egy aprócska szerepet, ő az egyik mentőápoló. Briannek egyébként van egy húga, akit Margotnak hívnak, gyanítom, hogy a srácok mind bele voltak zúgva.

A Tenenbaumok sok hasonlóságot mutatnak a Glass családdal, a fiktív családdal, amely J. D. Salinger számos írásában megjelenik. Például mind csodagyerekek, Richie öngyilkossági kísérlete nagyon hasonlít Seymour Glasséhoz a Magasabbra a tetőt, ácsokban, Glassékis félig zsidók, félig ír katolikusok, és Upper-Manhattanben élnek. ahol a Tenenbaum ház található. Wes Anderson maga is elismerte, mekkora hatással volt rá Salinger.

A link, sokszor önmagára is veszélyes családfőt alakító, Gene Hackman, aki Golden Globe-díjat kapott, olyannyira karakterben maradt az egész forgatás alatt, hogy a legtöbben már féltek tőle, beleértve magát a rendezőt is. Pedig Hackman nem is akarta elvállalni a szerepet, részben azért, mert tudta, hogy hasonló apa volt a magánéletében is, és mert sejtette, hogy a szerep sok rosszat fog kihozni belőle. Ezért aztán a családja áldását kérte a filmre, akik ezt meg is adták.

Anjelica Huston és Gwyneth Paltrow már annyira tartottak Gene Hackmantől, hogy sokszor azonnal távoztak a forgatásról, amint felvették a jeleneteiket. Az egyetlen, aki kezelni tudta Hackman dührohamait és kötekedését, az a szintén nagy kötekedőként ismert Bill Murray volt, aki volt annyira jófej, hogy szabadnapján is elment „dolgozni”, hogy Wes Anderson és a többiek biztonságban érezhessék magukat.

Furcsa egybeesés, de mind Danny Glover, Luke Wilson és Owen Wilson felkérést kapott az Ocean's Eleven - Tripla vagy semmi (2001) egy-egy szerepére, de ők inkább nemet mondtak, hogy Wes Andersonnal dolgozhassanak.

A film készítése közben: a Mordecai néven szereplő sólymot valaki elrabolta a forgatásról, és váltságdíjat követelt érte, ezért a filmesek, akiknek nem volt ideje - és talán pénze sem – alkudozni, kénytelen voltak egy új madarat beszerezni: a sólyomszakértők jól megkülönböztethetik a két példányt, az újnak ugyanis sokkal több fehér tolla van.

A Chas által kiskorában tenyésztett „dalmát egereket” egyszerű trükkel állították elő: a sima fehéregereket egy fekete filctollal bepöttyözték.

Gwyneth Paltrow arról ismert, hogy nem szokta visszanézni filmjeit, bizonyos alakításaira pedig nem is nagyon emlékszik. Egy kivétel van, a Tenenbaum, a háziátok jelenete, ahol az általa alakított Margot Tenembaum a buszról lelépve újra találkozik a féltestvérével, Richie-vel, akibe titokban szerelmes. A jelenetben mindössze annyi történik, hogy Margot lassított felvételen odasétál Luke Wilson karakteréhez, és közben a These Days című dal szól Nico előadásában. Amiért kellemes emlékként maradt meg a színésznőben ez a forgatási nap, az annak köszönhető, hogy jelen volt édesapja, Bruce is, aki a következő évben, 2002-ben hunyt el.

Érdekes adalék a szereplők jelleméhez, amikor Royal játék közben a saját csapattársát, Chast lövi meg, mondván, nincsenek már csapatok, és kiderül, hogy a légpuska lövedéke még mindig ott van a már felnőtt fia kezében. Az ekkor mutatott kéz azonban nem Ben Stilleré, hanem Andrew Wilsoné, Owen és Luke Wilson testvéré, és a történet részben igaz. Amikor kissrácok voltak, a forgatókönyv „felét” is jegyző Owen meglőtte egy légpuskával, a lövedék pedig még mindig ott van a kezében.

Buckley, a beagle kutya a nevét Jeff Buckley dalszerző-énekes tiszteletére kapta.

Wes Anderson előszeretettel használja a the Rolling Stones dalait filmjeiben – vagy más módon utal a legendás együttesre. Itt láthatjuk, amint a fiatal Margot a Stones '"Between the Buttons" című 1967-es albumát tartja a kezében, majd egy másik jelenetben, ahol Margot és Richie a sátorban beszélgetnek, megszólal a "She Smiled Sweetly" című szám, amit a "Ruby Tuesday" követ ugyanerről az albumról.

Danny Glover filmbeli külsejét az akkori ENSZ főtitkár, Kofi Annanról mintázták, ami azért vicces, mert Gover történetesen Annen személyes ismerőse. Az „utánzás” Wes Anderson ötlete volt, aki aztán nagyon meglepődött, amikor Glover a forgatás után magával cipelte egy ENSZ rendezvényre, és bemutatta a főtitkárnak.

Más hasonlóságok is akadnak a filmben: a család matriarkáját, Etheline Tenenbaumot Wes Anderson a saját édesanyjáról, Ann Burroughsról mintázta, aki, akárcsak a filmbeli édesanya, szintén felcsapott archeológusnak a válása után. Ami azt illeti, hogy még nagyobb legyen a hasonlóság, Anjelica Huston az ő szemüvegét hordja a filmben.

Ben Stiller érthető kíváncsiságból megkérdezte Wes Andersont, miért hord a karaktere és annak két fia élénk piros melegítőt végig a történetben, mire az volt a válasz, hogy felesége halála után Chas annyira a biztonsági előírások megszállottja lett, hogy azért választotta a piros színt, mert sürgős esetben így könnyebben találják meg egymást. Később egy interjúban a rendező elkottyantotta, hogy egyszerűen csak menőnek találta a piros színt, és Chas Tenenbaumot mindig is piros Adidas melegítőben képzelte el.

Azt a cigaretta márkát, amelyet Margot szív – Sweet Afton -, annak idején kizárólag Írországban gyártották és árulták, egészen az 1970-es évekig, majd soha többet nem lehetett kapni. Azon túl, hogy a 70-es évek visszatérő motívum a filmben, Anderson így akarta a lányt még nagyobb különcnek bemutatni.

A film során mindenki ugyanazt a ruhát viseli vagy annak valamilyen változatát fiatalon és már felnőttként is, és az összes ruha az 1970-es évekből származik. Richie például azt a FILA teniszpólót és fejpántot viseli, amelyet Björn Borg tett híressé 1976 körül. Wes Anderson ezzel akarta értékeltetni, hogy a Tenenbaumok saját virágkoruk csapdájában rekedtek meg, miközben az idő halad (a sírkövön a legvégén a bemutató éve, 2001 olvasható). A környezet és a kellékek nagy része szintén ehhez a témához igazodik.

Mivel egy különc értelmiségi család tagjairól szól a film, nem túl meglepő, hogy gyakran mutatják a karaktereket, amint olvasnak. Az a tény azonban már valamivel meglepőbb, hogy a karakterek csakis a többi filmbeli karakter által írt könyveket olvassák.

Bár a film New Yorkban játszódik és ott is vették fel, ez egyfajta alternatív, csak Wes Anderson fantáziájában létező New York, ahol bizonyos ismert helyszínek megvannak, mások nincsenek – például egyetlen felhőkarcoló sem látszik. Abban a jelenetben például, ahol Royal és hű szolgálója, Pagoda a Manhattan déli csücskén található Battery Parkban találkoznak, Anderson direkt úgy helyezte el a Pagodát alakító Kumar Pallanát, hogy az teljesen kitakarja a Szabadság-szobrot, ami nem fért bele a rendező esztétikai döntéseibe.

Wes Anderson szeret apró világtörténelmi eseményekre rezonálni. amikor Bill Murray egy cigarettát kér egy másik szereplőtől, majd a távozása előtt azt mondja, "au revoir", az felidézi azt a pillanatot, amikor a leköszönő francia elnök, Valéry Giscard d'Estaing elismerte választási vereségét, és távozott a történelem színpadáról.

A SZESSÖN legújabb részében kiderül, mennyire van a vérében Lady Szomjasnak a kubai ritmus és a latin lüktetés.