A színésznő a most megjelenő könyvében részletesen beszámol arról is, hogy az 1992-es thriller forgatása előtt egy producer arra kérte, létesítsen szexuális kapcsolatot a főszereplőjelölttel, hogy „működjön köztük a kémia a mozivásznon”.
Március 30-án jelenik meg Sharon Stone önéletrajzi kötete, a The Beauty of Living Twice (magyar fordításban nagyjából: A kétszer élés szépsége), amiben a 63 éves színésznő igencsak kiosztja a férfiak uralta Hollywoodot, és lerántja a leplet arról, milyen disznóságok közepette készült el például egyik legismertebb filmje, az 1992-es Elemi ösztön.
Sharon Stone arról már korábban is beszélt, hogy a híres-hírhedt lábkeresztezős jelenete forgatásakor a rendező, Paul Verhoeven lényegében átverte őt, amikor azt ígérte, hogy az intim részek nem fognak látszódni a film végleges változatában. Így amikor Sharon Stone meglátta a kész jelenetet, mérgében felpofozta Verhoevent. A színésznő a könyvében újra felidézte azt a keserű emléket, hogy ő maga is csak egy ügynökökkel és ügyvédekkel teli, zártkörű vetítésen szembesült először azzal, hogy a nemi szerve is látszódni fog a mozivásznon és a VHS-kazettákon:
Így láttam először a vaginámról készült felvételt, jóval azután, hogy biztosítottak róla »nem fog látszódni semmi, csak arra lenne szükség, hogy vedd le a bugyidat, mivel a fehér [anyag] visszaveri a fényt, és így látszik, hogy rajtad van a bugyi [a filmben ugyanis ebben a jelenetben Sharon Stone karakterén nem volt alsónemű]«. Odamentem a vetítőfülkéhez, felpofoztam Pault, és kisétáltam. A kocsimhoz mentem, onnan hívtam fel az ügyvédemet, Marty Singert. Marty azt mondta, hogy így, ebben a formában nem vetíthetik le ezt a filmet, jogom van erről határozni. Namost abban az időben emiatt ez a film X besorolást [18 éven felülieknek kategória] kapott. Ne feledjük, hogy ez még 1992-ben volt, nem most, amikor álló péniszeket látunk a Netflixen. Marty azt is elmondta, hogy a szakszervezetem, a Screen Actors Guild szerint nem volt törvényes ilyen módon levetetni a ruhámat.
Sharon Stone végül nem tiltatta le a filmet. Saját bevallása szerint Veroeven pofon vágása után többször is higgadtan végiggondolta, mennyit küzdött korábban ezért a szerepért (állítása szerint Michael Douglas kezdetben hallani sem akart arról, hogy ő alakítsa a gyilkossággal gyanúsított írónőt, Catherine Tramellt), és hogy számos konfliktusba is belekeveredett, és ilyenkor egyedül Paul Verhoeven védte meg.
Volt azonban egy másik eset is a forgatáson, ami mélységesen felháborította, és erről is részletesen beszámol az új könyvében. Eszerint a film egyik meg nem nevezett producere egyszer megpróbálta meggyőzni őt arról, hogy szexeljen egy férfi színésszel (akit a könyvében szintén nem nevezett meg):
Oda-vissza sétált az irodájában, és miközben a malátatej golyócskák kipotyogtak a csapból és végiggördültek a fapadlón, elmagyarázta nekem, hogy azért kell b*sznom a filmbéli partneremmel, hogy működjön a kémia a mozivásznon. Miért ne, hát az ő idejében ő is lefeküdt Ava Gardnerrel, és annyira szenzációs volt! Lefagytam a hátborzongató gondolattól, hogy ugyanebben a szobában volt Ava Gardnerrel. Volt, hogy más filmek más producerei is csak úgy odajöttek a lakókocsimhoz, és megkérdezték: »Szóval akkor b*szni fogsz vele, vagy nem? Tudod, jobb lenne, ha megtennéd.« Én meg úgy éreztem, hogy felkérhettek volna akár egy tehetséges színészt is, olyasvalakit, aki meg tud csinálni egy jelenetet, és emlékszik a szövegére. Meg azt is éreztem, hogy megb*szhatják magukat, engem pedig kihagyhatnak az egészből. Megmondtam, hogy az én dolgom annyi, hogy játsszak egy filmben.
Sharon Stone a fentiek mellett számos másik esetet is részletesen elmesél a könyvében. Többek között azt, hogy volt egy menedzser, aki közölte vele, hogy senki nem fog neki filmszerepet adni, mert „nem volt b*szható”. Szerinte az ilyenek miatt terjesztették el róla, hogy ő egy „nehéz eset”, és ez árnyékot vetett a hollywoodi karrierjére. (via IndieWire & NME.com)
