Meglepő módon nem A remény rabjai, mert annak a forgatását igazi pokolként élte meg.
Morgan Freemannek számtalan kultikus alkotása van, gondoljunk csak a Miss Daisy sofőrjére, amiért Oscar-jelölést kapott, vagy A remény rabjaira, ami az IMDb TOP250-jében és a PORT TOP100-as összeállításában is évek óta kirobbanthatatlan az első helyről. A 87 éves Freeman azonban érdekes módon azon kevesek közé tartozik, akinek egyáltalán nem tartozik a kedvencei közé A remény rabjai sőt,
kifejezetten elege van abból, hogy állandóan erről a Stephen King-adaptációról kérdezgetik, mert nem élvezte a forgatást, komoly problémái voltak Frank Darabont rendezővel,
és egész egyszerűen mára belefáradt abba, hogy ez az egyetlen filmje, amivel kapcsolatban ne telne el úgy egy nap, hogy ne faggatná valaki. No de mi akkor a kedvence a saját életművéből?
Az 54. hadtest, mert az egy szórakoztató film volt, de egyben történelmi lecke is. Fiatalon filmekből tanultam meg az amerikai történelmet. De csak a fehérek történelmét. Mert amikor láttam egy filmet, ami a jövőben játszódik, miután a világot lebombázták, és csak néhány ember maradt, rádöbbentem, hogy az a néhány ember mind fehér. Azt gondoltam, várjunk csak egy percet, hát hol van mindenki más?
Persze Az 54. hadtestet egy disztópikus sci-fihez hasonlítani nem éppen tipikus válasz, Freeman viszont a film fontos érdemei közt említi, hogy ez ugyan egy hollywoodi gyártású blockbuster, az amerikai történelem egy olyan korszakát mutatja be, amit a mainstream média ritkán említ, nemhogy egy komoly dráma központi témájának tegye meg.
(via Faroutmagazine.co.uk)
