Új filmje, a ma debütáló Pig kapcsán adott mélyinterjút a Varietynek Nicolas Cage. A Pigben a színész egy oregoni gombászt alakít, akinek eltűnik egyetlen társa, a szarvasgomba kitúrására specializálódott disznója. A férfi elindul a nagyvárosba, hogy visszaszerezze az imádott sertést, és közben szembesülnie kell a múltjával is. Cage azt mondja, ösztönösen érezte, hogyan kell Robot alakítania, aki a sztori szerint korábban egy sztárséf volt.

Én is úgy érezem, mintha elvesztem volna a saját vadonomban, és hogy elhagytam a Hollywoodnak nevezett kisvárosomat”

– meséli a színész, hozzátéve, hogy a filmből nem derül ki, miért fordított hátat Rob a sztárságnak, de nem is baj, hogy ezt homályban hagyja a sztori.

Ami engem illet, nem tudom, hogy vissza akarnék-e menni. Nem tudom, hogy akarnék-e még egy Disney-filmet csinálni. Szörnyű lenne. Most már teljesen más légkör uralkodik [Hollywoodban], tele van minden félelemmel.”

A teljes képhez persze az is hozzátartozik, hogy Cage már rég nem számít olyan hollywoodi húzónévnek, mint a 90-es évek végén és az új évezred elején, amikor sorra jöttek ki A sziklához és a Con Airhez hasonló blockbusterei. Állítása szerint már ekkor is zavarták a kereskedelmi filmezéssel járó kötöttségek. Élvezte a Jerry Bruckheimer-filmeket is, de azt nem, hogy nagyon szigorúan megszabták a játékstílusát.

A független filmeknél nagyobb a kísérletezés szabadsága, fluidabb tudok lenni. Kisebb a feszültség, és több az oxigén a szobában.”

A Pig azért volt fontos a színész számára, hogy bebizonyítsa, képes visszafogottabb alakításra is, nem csak arra a túltolt őrületre, amit a Mandyben vagy a Prisoners of the Ghostlandben bemutatott.

Korábban a színész szinte küldetésének tartotta, hogy szakítson azzal a hagyományos filmes színjátszási stílussal, amelyben a naturalista, fotórealisztikus vagy a minimalista alakítás számít az etalonnak. Cage ehelyett megalkotta a saját „nyugati Kabuki színháznak nevezett” stílusát, amely a különös hanghordozásból, a német expresszionizmus hagyományaiból és a csak rá jellemző intenzitásból áll össze. Hála ennek az összetéveszthetetlen stílusnak, a színész kialakított maga körül egy kultuszt, és még a kollégák közt is vannak rajongói. Pl. Ethan Hawke, aki szerint Cage

az egyetlen színész Marlon Brando óta, aki ténylegesen hozott valami újat a színjátszás művészetébe.”

Cage egyáltalán nem bánja, hogy megszületett a „Cage rage” kultusza, de a Pigben valami mást akart csinálni. Valami személyesebbet, amihez a saját emlékeiből, tapasztalataiból, álmaiból merít.

„Egy sokkal haiku stílusúbb színjátszáshoz akartam visszatérni – szó szerint. A haiku 5, 7 és 5 szótagból áll, de a köztük lévő csendes szünetek talán még fontosabbak, amikor el tudsz gondolkodni a szavak értelmén. Ez a film is ilyen.”

A csendesebb Pig után Cage visszatér a harsányabb énjéhez, következő filmjében (The Unbearable Weight of Massive Talent) saját maga fikciós verzióját játssza, egy olyan idősödő sztárt, akit beszervez a CIA. Hogy ezután szakít-e Hollywooddal, az a jövő zenéje, mert az interjúból

nem derül ki.

via: Variety