Sylvester Stallone visszatér, mint a szuperkemény börtönökből való szökések még keményebb specialistája, és most egy egész csapat dolgozik azon, hogy ne nagyon fáradjon el.
Ami azt illeti, ha van Hollywoodban olyan színész, aki kifejezetten folytatás specialista, az Sylvester Stallone. Ott vannak a Rocky filmek, amikből menet közben kihajtottak a Creed filmek is, a Rambo franchise és a The Expendables széria, így senkit sem ért meglepetés, hogy az amúgy nem éppen briliáns, de szép pénzt hozó Szupercella (2013) is megkapta a saját folytatását. Sly valamilyen különös oknál fogva amúgy is szereti a börtönös darabokat, hiszen ott volt neki már korábban is A bosszú börtönében (1989) és a D-Tox (2002) – utóbbi ugyan nem börtönös darabként kezdődik, de az lesz belőle.
Ott búcsúztunk el Ray Breslintől (Stallone), hogy kiverekedte magát a Sírkő nevű szökésbiztos szuperbörtönből, ami egy konténerhajón volt, és ahol a haverja, Arnold Schwarzenegger is segített neki. Merthogy ez hősünk munkája, belülről, elítéltként tesztelni egy fegyintézetet, hogyan lehet onnan megszökni, hogy aztán az üzemeltetők javíthassanak a hibákon. Csakhogy elég furcsa üzletág lehet ez, mert mindig kiderül, hogy a megrendelőnek hátsó szándékai vannak. Ez történik most is, az új helyszínre, az alcímbeli Hadesbe azonban először nem maga Stallone, hanem néhány munkatársa kerül, akaratukon kívül. Ám ezt megelőzi egy csecsenföldi kirándulás, ahol kicsit többet tudunk meg a csapatról – és ez a tudás később jól jön.
De vissza a feleslegesen hiperszuper, indokolatlanul csilivili és high tech börtönhöz, ami indokolatlanul drága lehetett. Itt Breslin csapata, a kínai Shu (Xiaoming Huang, aki azért is kellett, mert a fő gyártó cég kínai, és az ottani piac és égetően fontossá vált) vezetésével szép lassan kitapasztalja a hely gyenge pontjait, hogy mire a főnök megérkezzen, meglegyen a terv, sőt, meglegyen a B-terv is. Merthogy a Szupercella 2: Hades energiatakarékos film, nincsenek nagyjelenetei, csak sok kis összecsapás, összezördülés, egymás kóstolgatása, Stallone pedig most ennél is kevesebbet rakott bele. Mintha azt lehetne leolvasni világunt arcáról, hogy "srácok, én már rég letettem az asztalra, amit le kellett tennem, adom a cucchoz a nevem, itt is vagyok veletek, ha nagyon muszáj, de csak akkor szóljatok, ha tényleg ég a ház - addig megyek gyúrni és szteroidokat nasizni".
És minden más is így működik, a börtönben a fogvatartottak elvileg állatként küzdenek egymással nap mint nap az életben maradásért, de ez mindössze egy kis fight clubos, az első padlófogásig tartó adok-kapok, a jutalom egy-két óra a digitális pihiszobában, a vesztes büntetése pedig a kimaradt vacsi. Nincs is minden nap harc, addig hőseink lötyögnek és elég feltűnően nézelődnek körbe-körbe, szóval nehéz itt bármit komolyan venni. Így aztán nincs is tétje semminek, nem izgulunk. Sőt, én speciel unatkoztam, ami egy akciófilm esetében azért elég gáz, de ez egy ilyen darab, és ha nem Stallone lenne a főszereplője, akkor maximum DVD-n jönne ki, és az olcsóbb tévécsatornák pár év múlva a hajnali programsávban nyomnák.
Persze nem csak Sly van itt, az első részből ugyan nem tér vissza Schwarzenegger, de helyette itt van Dave Bautista, aki éppen ráért, és az annyira meglephette a forgatókönyvírókat, hogy nem is tudták igazán beilleszteni karakterét a történetbe. Néha megjelenik, mint valami szabadúszó régi haver, üt és lő néhányat, aztán kicsit elfelejtjük, hogy 25 perc múlva megint mormogjon és üssön egy kicsit, de őt mindig jó nézni azzal a nyomi nagy fejével.
Értékelés: 5/10
