Előtte és utána pedig a színész telefonon hívogatja a nézőt.
A Dark Mofo fesztivál keretében mutatták be (újra) a Sculpt: Eye of the Duck (2016) című produkciót Willem Dafoe és Charlotte Rampling főszereplésével. Különleges alkotásról van szó, pontosabban a befogadás körülményei különlegesek:
egyszerre mindig csak egyetlen ember láthatja a filmet.
Rendezője, a francia konceptuális művész, Loris Gréaud hat különböző verziót vágott a filmből a Los Angeles County Museum of Artban tartott 2016-os premier óta. Az első változatot kevesebb mint ötszázan látták a múzeumban, a későbbi verziókat pedig még ennél is kevesebben, bár a dark weben felkutatható néhány részlet. Hobart téli fesztiválja, a Dark Mofo most a hetedik iterációt vetítette, naponta mindössze kilenc jegyet sorsolva ki a közönségnek. Összesen csupán 90 ember kap esélyt a megtekintésére, és magának a befogadásnak a folyamata is a show szerves részét képezi.
Nick Buckley, a The Guardian szerzője cikkében részletesen elmesélte az élményt. Egy piros padon kell várakoznia, amíg egy néma, fekete öltönyös sofőr meg nem érkezik érte egy fekete BMW-vel. Egy fémből készült, katonai dögcédulát nyújt át neki, amelybe a film címe van gravírozva, valamint egy piros névjegykártyát:
Kérjük, kapcsolja be a biztonsági övét. Az Ön biztonsága érdekében az autó kamerával van felszerelve.”
A hangszórókból Dafoe hangja hallatszik, amint egy gyilkosságról számol be, amely feltételezhetően a cselekmény része lesz. Az anyósülésen megcsörren egy telefon; a Guardian újságírója felveszi, de a hang túl halk ahhoz, hogy érteni lehessen. A mozi világa ekkorra már kezd egybefolyni a sajátjával, a pszichológiai játszma kezdetét vette.
A jármű a Playhouse Theatre előtt áll meg. Egy zord tekintetű, a piros drapériák közül kikukucskáló portás ellenőrzi Buckley dögcéduláját. A szinte koromsötét, üres színházban a hordár egy koktélt tölt neki, a Guardian szerzője elfoglalja a piros bársonyszékét, és a film kezdetét veszi.
Maga a műtárgypiac világában játszódó cselekmény lényegében megfejthetetlen. Buckley beszámolója szerint „a szürreális dekadencia olyan montázsát kapjuk, amely egyszerre gyönyörűen, bizarr módon, felkavaróan szép és dezorientáló.
Ami a vásznon kibontakozik, az túlmutat egy lázálmon; inkább egy telepatikus pokolra hasonlít.”
Amikor a vetítés véget ér, a kijáratot egy reflektor világítja meg. Buckley kábultan lép ki az utcára, ahol egy nő egy USB-meghajtót nyom a kezébe. Meglepettségében csak forog körbe-körbe, nem tudva, hogy az élmény véget ért-e már. Követi az USB-futárt egy sikátorba; a nő észreveszi őt, visszafordul, és besurran a Playhouse zöld színpadi ajtaján. Buckley csenget és vár. A kifejezéstelen arcú portás ajtót nyit, ránéz, majd az arcába csapja azt. A Guardian szerzője gyanítja, hogy itt már letért a kijelölt útról, az alkotók valószínűleg nem számítottak arra, hogy üldözőbe veszi az előadót.
A 10 leghosszabb ideig készülő film
Van, amelyik 48 év után kerülhetett a közönség elé, de akad olyan is, amelyen már 44 éve dolgozik az alkotója.
Ez is érdekelhetA vetítést megelőző napon Buckley beszélt a rendezővel, Gréaud-val, aki elmondta, hogy a film „a fikció és a valóság közötti dichotómiát vizsgálja, és azt, hogyan lehet a fikcióból származó dolgokat beleütköztetni a valóságba”. Úgy véli, a kettő megkülönböztethetetlen egymástól, ezért egy új szóra van szükségünk: ez a „reál-fikció” (real-fiction).
Gréaud nem érezte jól magát az interjú napján, és elviharzott, hogy elvégezzenek rajta egy CT-vizsgálatot. Másnap viszont kiderült, hogy a filmjében szerepel egy férfi, aki a művész fiatalabb énje is lehetne, és épp egy CT-vizsgálaton esik át. Vajon a rendező állítólagos orvosi időpontja csupán egy újabb rétege volt Gréaud „reál-fikciójának”?
A vetítés után, még aznap éjjel megcsörren Buckley telefonja, a vonalban pedig Dafoe előre rögzített hangja szólal meg:
Itt az ideje kinyitni az ablakot, hagyni, hogy elvigyen a szél. Fegyelmezett porszem leszek.”
Hogy mi van a rejtélyes USB-kulcson, azt a Guardian szerzője nem árulja el, az már kizárólag az ő titka marad.
Íme a 70. születésnapját ünneplő Willem Dafoe 7 legikonikusabb filmszerepe
Mindannyiunk kedvenc őrült arcú színésze kerek életkort tölt, mi pedig megpróbáltuk kiválogatni a legjobbakat számtalan ikonikus alakítása közül.
TovábbVia: The Guardian
