Kicsit hosszú, kicsit erőltetett, viszont ilyen jó szuperhősnőt nem nagyon láttunk még. Nő rendezte, mégsincs túltolva a feminista vonal, Wonder Woman ráadásul egyszerre gyönyörű, érzéki és harcias. Duplakritika.
Kiknek ajánljuk? Azoknak a csajoknak, akik már most rajonganak a szuperhősökért, és azoknak, akik majd csak ezután fognak. És persze minden geeknek, aki szeretne már végre látni egy jó DC-blockbustert.
Végre egy szuperhősnő a főszereplő!
Pozitívum: Gal Gadot egymaga menőbb szuperhős Wonder Womanként, mint Scarlett Johansson, Halle Berry, Anna Paquin meg a többi, az elmúlt 20 évben maskarát húzó sztárszínésznő együttvéve. És ez nagy szó, mert az eddigi olyan próbálkozások, ahol egyetlen női szuperhős volt a főszereplő, rendre megbuktak – lásd a 2004-es Macskanőt vagy a 2005-ös Elektrát. Nem kevésbé nagy fegyvertény, hogy az ezredforduló óta tomboló szuperhőslázban másodjára bíztak női rendezőre, ezúttal az Oscar-díjas A rémet jegyző Patty Jenkinsre egy gigaköltségvetésű blockbustert (az első ilyen film Lexi Alexander Megtorlója volt).
Negatívum: Bármennyire is menő, hogy a női egyenjogúság nevében ma már egy harcias amazon is küzdhet ugyanúgy az igazságért és védelmezheti az ártatlanokat, mint Batman vagy Amerika kapitány, azért mégiscsak tömény szexizmus egy szuperhősnős film. A pattanásos geek kamaszokat ugyanis nem az fogja érdekelni, hogy Wonder Woman olyan erős, hogy felemel és elhajít egy tankot, hanem az, hogy gyárilag mellbimbó van a páncélján. És hiába olyan ügyes, hogy félreüti a puskagolyót meg átugrik egy szakadékot, a férfi nézők leginkább azt várják, szaltó közben kiderül-e, mit hord a csataszoknyája alatt.
A film helye a DC moziuniverzumban
Pozitívum: A Warner végre felvette a Marvel-blockbusterek ritmusát, és a saját Bosszúállók-mozifilmje előtt (ez lesz a novemberben debütáló Az Igazság Ligája) egyenként bemutatja a hőseit. És a dolog úgy tűnik, működik, mert Wonder Woman, akit a '70-es évekbeli sorozata óta eléggé hanyagoltak Hollywoodban, egyetlen élőszereplős mozifilm után szimpatikusabb karakter, mint az újra meg újra reflektorfénybe tolt Superman. És hogy kicsoda Wonder Woman? A görög mitológiából ismert amazonok egyike, aki örökké élhetne Themiszküra szigetén a béke harcos őreként, ám ő inkább egy jóképű, halandó katonatiszt (Chris Pine) oldalán, karddal, pajzzsal és lasszóval veti bele magát a gonosz elleni harcba. Később pedig csatlakozik Batman szuperhőscsapatába.
Negatívum: Sajnos a Wonder Woman sem mentes a Zack Snyder-i örökségtől, szinte pont ugyanazok a hibák itt is, mint a Superman Batman ellen esetében. Darkos, nyomasztó drámának szánták, amiből nagyon kilógnak a viccelődések, tele van felesleges, hosszú jelenetekkel: két és fél órás a film!!! A végső harcot ráadásul itt is egyetlen felhős éjszaka alatt kell megvívni, hogy a néző még véletlenül se láthasson belőle semmit. Az pedig az amúgy ötletes keretes szerkezetből sem derült igazán ki, hogy az első világháború idején vitézkedő Csodanő hogyan élte meg azt, hogy 100 évvel később már az összes régi bajtársa halott. Sőt, a halandó szuperhősöket (például Batmant vagy Flash-t) is elveszítheti majd idővel, miközben ő egyetlen percet sem öregszik.
A sztori
Pozitívum: Ami a pozitívum a filmben, az egyesek szerint tuti negatív lesz, de a két főhős kapcsolatának alakulása nagyon emberien van ábrázolva. Eleve vicces alaphelyzetet teremt, hogy Diana még sosem járt a külvilágban, és Steve-nek kell megismertetnie vele azt, még akkor is, ha közben olykor túlságosan gyorsan átlendül a külvilág olyan apróságokon, mint hogy egy vézna nő lerombol egy templomtornyot. Gal Gadot annyira bájos és ártatlan, hogy azt is képesek vagyunk megbocsátani neki, hogy egyáltalán nem csodálkozik rá a "fejlett" London egyetlen olyan vívmányára sem, mint egy autó, hanem érkezéskor ruhaváltás után azonnal akklimatizálódik, és bár egy darabig még keresgéli a harcosnőket a vásznon, hamar felülkerekedik azon, hogy nincsenek, bár ezt a részt feltehetően kivágták sajnos a filmből. Diana mindenáron meg akarja találni a háború istenét, Árészt, hogy megölje és ezzel eljöjjön a béke a Földre, ezért Steve elég sokáig nézi kattantnak, míg végül elhiszi neki, hogy Árész tényleg létezik.
Negatívum: Sajnos az egész filmről ordít, hogy ez a szegény ember Amerika kapitánya. Csak itt nem a nácikat üti a pajzsával a főhős, hanem az első világháborús német katonákat, nehogy még a végén a Marvel beperelje a Warnert. Pedig a '40-es évek hazafias képregényeiben Diana és Steve (aki ott még amerikai katona volt, nem angol kém, mint itt) együtt fürkészték ki Hitler és a náci vezérkar világuralmi terveit, vagyis egyáltalán nem lett volna ördögtől való dolog a második világháború idejére rakni a cselekményt az első világégés helyett. Arról nem is beszélve, hogy dramaturgiailag is arra blazíroztak, hogy nagyon meglepjenek minket egy bizonyos ponton, ám a meglepetés annyira erőltetett, hogy inkább kínos, ráadásul teljesen értelmetlen is.
A szereplők
Pozitívum: Feltehetően nemcsak szépsége révén ragyog ki a történetből Diana, hanem az is sokat lendít rajta, hogy ügyesen választottak alá mellékszereplőket. Vannak ugyan köztük, akiknek létezését a világon semmi nem indokolja, de a két fiatal között működik a kémia a vásznon, ezért is lehetett volna ez egy nagyon szép szerelmesfilm, ami egy gyönyörű szigeten kezdődik, ahol kiderül, hogy miért világít a víz (nem, nem derül ki), majd utána a férfi magával viszi a nőt a háborús Londonba, ahol komikus helyzetek sokasága után oltár elé állnak Westminsterben – vagy valami ilyesmi. De ez egy akciófilm, és mint az akciófilmek általában tele van egypoénos szereplőkkel. Doktor Poison karaktere mondjuk elég ütős, de legalább egy mondatban elmondhatták volna, mi bántja, bár így önmagában is megállta a helyét.
Negatívum: Nagyon nem áll jól a túltolt píszískedés a filmnek. Az még oké, hogy Themüszkira szigetén az amazonok fele fekete, hiszen az ókorban sem a hófehér volt a legelterjedtebb bőrszín a Mediterráneumban. Az viszont már nagyon idegesítő, hogy a harcosnő kommandócsapatába csak azért került be egy skót, hogy a skótszoknyát felrántva a tűznél melengesse a himbilimbijét, mi pedig nevessünk. Még bosszantóbb az indián(!!!) mellékszereplő, aki kizárólag azért tart velük, hogy a megfelelő dramaturgiai ponton füstjelekkel(!!!) üzenjen. Az pedig a megúszós forgatókönyvírók szégyene, hogy a marokkói felmenőkkel rendelkező, francia színész, Saïd Taghmaoui pont ugyanolyan vöröskalapos arab sidekick lett, mint Sallah a Frigyládában – csak sokkal kevésbé vicces figura.
Az alakítások
Pozitívum: Gal Gadot-t már túl is dicsértük, tényleg úgy fest, hogy nemcsak szépségében, tehetségében is méltó utódja ikertornyának, Monica Belluccinak és Chris Pine sem tűnik rossz választásnak, bár kényesen ügyeltek rá, hogy ne legyen a főhősnőnél izgalmasabb karakter. Elena Anaya a gonosz méregkeverő szerepében szintén jó casting, igaz nem tudni, hogy játékán mennyit segített a félarcára szerkesztett műanyag maszk. David Thewlis-t sem volt rossz újra angol úriember szerepében látni kár, hogy a film végi jeleneteket nem tudta megugrani, de ez már nem feltétlenül az ő hibája...
Negatívum: Ahhoz képest, hogy Danny Huston nem először alakít ármánykodó katonatisztet egy szuperhősfilmben, Ludendorff tábornok szerepében sokkal szürkébb főgonosz, mint amilyen Stryker ezredeseként volt. Szegény Ewen Bremner is inkább volt Spud a Tranispottingból, mint hiteles mesterlövész, pedig nemcsak félcédulás idiótákat tud jól eljátszani. És sajnos Robin Wright sem igazán erőltette meg magát amazon parancsnokként: a vérszegény melodrámáját és az ostoba „Pajzsról szaltózva, mátrixosan belassítva 1 másodperc alatt 10 nyílvesszőt lövök ki!”-jelenetei még a Xenában is nevetségesek lettek volna, nem hogy itt!
