Tom Hardyba parazita költözött, aki nem szereti, ha parazitának hívják, és az űrből érkezett. Ha felbosszantják, fejeket harap le, de néha elég jó fej. Az egyik legjobb Marvel antihős saját filmje remekül elvan ezzel a felállással!
Bár sokak számára akkor biztosan nem tudatosodott, de annak idején, 2007-ben filmtörténeti pillanattá vált, amikor a Peter Parker sötét énjét is megtestesítő űrbéli szimbióta, Venom átköltözött a lányosan picsogó sértett újságíró, Eddie Brock testébe, és felvette képregénybeli csupaizom, csupafog alakját a Pókember 3.-ban. Mert az annyira rossz volt! Részben azért, mert az őt alakító Topher Grace amúgy sem a legjobb színész, bár vígjátékokban tűrhető, részben azért, mert egy ügyetlenül megírt és sután kivitelezett sztori kedvéért ellőttek egy potenciálisan sokkal többre hivatott képregény karaktert. Aki most, bő egy évtizeddel később új esélyt kapott a bizonyításra – suprise, suprise! -, pozitív hősként.
Mert ki mondta azt, hogy attól még, hogy valaki/valami baromi ronda, akkor fogai vannak, mint három cápának együtt, és ezekkel a fogakkal szeret emberi fejeket letépni, még gonosz kell, hogy legyen? És ez az ötlet működteti, viszi előre és teszi nagyon szórakoztatóvá az új Venom filmet. Igaz, ez az Eddie Brock már nem az az önsajnáló balfék, aki volt, ami abból is látszik, hogy Tom Hardyra osztották a szerepét – és Hardy nem picsog soha! És Eddie Brock oknyomoz, egy bizonyos Dr. Carlton Drake (Riz Ahmed) piszkos ügyeit igyekszik feltárni, aki az űrben kutat idegen létformák után, és pár mintát sikerül is beszereznie, amikkel embertelen kísérleteket hajt végre – embereken. Drake laborjában tett illegális behatolása után költözik Eddie-be az egyik szimbióta, hogy ideiglenesen átvegye felette az irányítást.
De csak ideiglenesen, mert a film lényege pont az, hogy Eddie és a benne lévő, iszonyatos erővel, étvággyal és némi kontrollált vérszomjjal megáldott Venom folyamatosan párbeszédet folytat egymással. Hol veszekednek, hol igyekeznek kiismerni egymást, hol szövetkeznek az épp jelentkező veszély elhárítására. És ez vicces, tényleg az, annyira vicces, hogy a morbid komédiára amúgy is fogékony rendező, Ruben Fleischer (Zombiland) szépen bele is feledkezik a dologba, ha úgy vesszük, jó kis buddy movie-t, azaz haverfilmet csinált, azzal a csavarral, hogy a két civódó haver egy testben van. És egy ponton túl minden más csak ürügyként van ott, beleértve a nagy leszámolást a kicsit később érkező közös ellenféllel, a szintén szimbióta Káosszal. És, hogy Káosz mitől lesz KÖZÖS ellenfél, arról ne kérdezzen senki, mert nem tudom, illetve amit itt mondanak, azt irtó nagy baromság, semmi értelme, esküszöm, se füle, se farka.
A film azonban nagyjából eddig a pontig, de a játékidő feléig biztosan jól építkezik, ügyesen járja körbe a kissé önfejű, nem túl okos, de becsületes és csupaszív Eddie karakterét, és azzal is eltölt némi időt, hogy némi magyarázattal szolgáljon Dr. Drake kutatásait illetően. Mert ugye minden gonosz valami nagy, magasztos céllal takarózik, és még egy (volt) barátnőt is kapunk Eddie mellé Michelle Williams személyében, akinek ugyan nincs igazán nagy szerepe, de azt a kis játékidőt, amit kap, maximálisan használja ki. És mindez tök jó, én értékeltem is, csak nem nagyon vezet sehová, mert nincs tétje. A deficit oldal a rosszak oldalán jelentkezik, mert az Eddie-be bújt Venom hosszú, feleslegesen hosszú ideig csak arctalan rosszfiúkkal és szintén arctalan – sisakba bújt – rohamrendőrökkel dulakszik, de a nagy leszámolás sem igazán meggyőző.
És a képregényfilmeknél – ahogy sok egyéb műfajban is -, minden a gonoszokon áll vagy bukik. Ők tesznek mindent izgalmassá, ők adnak tétet, súlyt és némi baljós hangulatot az eseményeknek, rajtuk mérettetnek meg hőseink. Ez itt kicsit billeg – jóindulat kérdése persze, mert mondhattam volna azt is, hogy eléggé billeg -, ami nyilván a családbarát korhatár besorolásnak is köszönhető. A jó hír viszont az, hogy Tom Hardy most is elképesztően karizmatikus, szórakoztató és igazán elemében van, mert azt csinálhatja, amit igazán szeret. Magában dünnyögni! Aki ismeri a filmográfiáját, azt tudja, hogy nem viccelek, ő akkor igazán jó, ha kicsit dörmöghet és ha maszkot hordhat, és most mindkettőt megteheti. És igen, aki megvárja a stáblista végét, az egy plusz jelenetet kap, ahogy az Marveléknél a Stan Lee cameo mellett szokás, amiből egy kis kikacsintást kapunk a folytatást illetően is.
Értékelés: 7/10
