Vigyázz, kész, Morc! – A manó, aki olyan, mint a Grincs

Az elmúlt hetekre csak egy gyerekfilmet időzítettek a hazai forgalmazók, mert senki sem szólt nekik a gyereknapról, és az az egy sem az év legjobb darabja. Legfeljebb a hété, versenytárs híján.

Én tényleg azt hittem, hogy a gyereknap és a nyakunkon lévő nyár alkalmával elárasztanak minket a forgalmazók ilyen-olyan mesékkel, Disney-vel, Pixarral, egyebekkel, de nem ez történt. Mindössze egy filmecske érkezett a mozikba – és ez nem az olasz-francia-angol Szörnyek és szerelmek, ami valóban mese, csak felnőtteknek, horrorisztikus elemekkel – hanem a félig angol, félig mexikói egészestés animációs film, a Vigyázz, kész, Morc!. Ami kicsit olyan, mint a Grincs. És egy kicsit olyan, mint a Beatles klasszikusa, a Sárga tengeralattjáró, csak ebben nem zenélnek gombafejű fazonok, és nem egy zseniális rajzoló készítette.

A Morc, ahogy azt a neve is sejteti – angolban Grump -, olyan, mint a Grincs, mert nem szereti, ha mások vidámak, és mindent megtesz, hogy elrontsa mindenki más kedvét. Ettől lesz neki jó kedve. És persze olyan, mint a Borsországot leigázó kék mufurcok vezére, és persze van egy boldog királyság is, amit meg kell menteni. Ide érkezik különös módon a kis Terry, aki nemrég veszítette el az őt felnevelő nagymamáját. A nagymamának saját – bár veszteséges vidámparkja volt, amit sajna, most lehet, hogy el kell adni, és a park egyik kelléke repíti a fiút Lufi birodalomba. Ami olyan, mint a vidámpark, csak még jobb, beszélő polipokkal, ezerféle vicces lénnyel, rendőrsárkányokkal, bolondos varázslókkal és elbűvölő hercegnőkkel. És mindez ismerős a srácnak, mert a nagyi mindig erről mesélt, és most kiderül, hogy mindez nem csak mese, és a bolondos varázslók a valóságban nem is annyira bolondosak, a hercegnők pedig néha elég idegesítőek.

Andrés Couturier filmje láthatólag a hollywoodi szuperprodukciók költségvetésének a töredékéből készült, ami néha tetten is érhető a technikai színvonalon, ami meglepően egyenetlen – vannak egész jól kinéző és összecsapott részek is, ami a látványt illeti. Ezért valamelyest kárpótol az alapötlet, amely nem kezeli szentírásként a mesék jól megszokott fordulatait és kliséit, mert a mi főhősünk ugyanis nem túl bátor, ha kell, inkább elfut, ahogy azt mi is tennénk, Hajnal hercegnő meg egy rangkóros sznob, aki hosszú lábaival és szőke fürtjeivel pont olyan, mint Didi a Dexter laboratóriumából, és ez jó. Jó, ha a gyereke megtudják, hogy nem a hercegnők az evolúció csúcstermékei, hogy ők is lehetne tökfejek. Persze mítoszrombolásról szó sincsen, csak egy kis csipkelődésről, de az sem árt nagy néha. A film 6-os korhatárkarikát visel, és íme az előzetese.