Paul Thomas Anderson nem egyik napról a másik döntött arról, hogy leforgatja az Egyik csata a másik után-t (One Battle After Another). Maga a rendező beszélt arról, hogy az ötlet már körülbelül 20 éve motoszkált benne, különböző elképzelések és vázlatok formájában. Az is kiderült egy interjúból, hogy a forgatókönyv korai verziója körülbelül 600 oldalas Word-dokumentumként is létezett. Anderson őszintén bevallotta, hogy nagy részét később kihajította („500 oldalnyi szar” volt benne).
A vetítések előtt a film tesztfázisban már bemutatásra került. Az alkotók részben akció, részben szatirikus elemekkel dolgoztak a végső változaton kiigazításokkal. Anderson egy a Los Angeles Timesnak adott nyilatkozatban elmondta, hogy az első felvonásban fontos, hogy a közönség értse a kereteket, vagyis tudja, milyen világba kerül, mielőtt a film elrohan a saját dinamikájában.
Technikai választások, formátumok és stúdiói döntések
Amikor arról beszélünk, hogy a film nagy durranás lett Anderson munkásságában, nem csak retorikai túlzás, az Egyik csata a másik után lett az első Paul Thomas Anderson-film, amelyet IMAX-ban is bemutatnak. Ráadásul a produkció hivatalos oldala megerősíti, hogy a film különféle formátumokban, VistaVision, 70 mm, digitális IMAX is vetítésre kerül. A látványra és képi élményre nagy figyelmet fordítottak: Warner Bros. és Anderson célja volt, hogy a vizuális megjelenés hordozzon érzelmi súlyt, ne csak díszlet legyen.
A stúdió politikája is szerepet játszott: az eredeti megjelenési dátum augusztus 8 volt, de későbbre tolták el, hogy esélye legyen beférni az „awards season” mezőnyébe. Az is érdekes, hogy a produkcióról olyan hírek terjedtek, miszerint a Warner Bros. tudatosan kihagyta a nívós fesztiválokat (Venice, Telluride, TIFF), azaz nem akarták, hogy a film környékén kezdjen el fesztivál-kampány zajlani, hanem inkább a saját bemutatását preferálták.
Helyszínek, forgatás és stábreakciók
Az egyik legsűrűbben emlegetett forgatási helyszín Kalifornia északi része, különösen Sacramento környéke. A helyiek arról számoltak be, hogy a stáb rendkívül gyorsan bontotta el a díszleteket, néhány nap elteltével alig maradt nyoma annak, hogy háborús jeleneteket forgattak.
Az operatőr Michael Bauman volt. Az időzítés és világítási választásokkal sokszor játszották ki a napfényt és árnyékot, hogy a film látványa ne csak statikus legyen, hanem atmoszférikus is. A zenei aláfestést Jonny Greenwood szerezte, mint Anderson több korábbi munkáján is.
Leonardo DiCaprio és az alkotói dinamika
DiCaprio a film promóciójában beszélt arról, hogy karaktere nem a Tom Cruise-féle akcióhős, sokkal inkább annak az ellentétje, nem a látványos akció elsődleges motorjaként jelenik meg, hanem emberként, belső terhekkel és döntésekkel. Az Esquire interjújában bevallotta: egyik legnagyobb filmes hiányérzete a Boogie Nights volt, amit soha nem valósult meg számára, és ironikusnak tartja, hogy Andersonnal most mégis együtt dolgozhatott.
További érdekesség: Anderson maga is beszélt arról, hogy néhány korábbi forgatókönyv-ötletét (például egy „bounty hunter” és egy női aktivista történetet) beleépítette ebbe a filmbe, így az Egyik csata a másik után nemcsak egy adaptáció, hanem több elképzelés keresztezése is lett. Emellett Anderson a The Wrap interjúban azt hangsúlyozta, hogy a film erőszakát nem akarja egyszerűen társadalmi valóságként értelmezni, szerinte ez fikció, és nem cél, hogy közvetlen párhuzamokat rajzoljon a való világ eseményeihez.
Az Egyik csata a másik után -t november 14-től kölcsönözheted a Telekom FilmPremieren, ahol novemberben is rengeteg újdonságokkal várunk.
