A PORT.hu Pótvizsga rovata egyszerre gyónás és törlesztés: olyan filmeket szedünk elő, amiket lehetetlen nem látni, nekünk valahogy mégis kimaradt. Ennek most nagyon nincs is apropója, talán csak a puszta véletlen, hogy a SkyShowtime algoritmusa épp most dobta fel a Nulladik órát. A film kultikus státusznak örvend, és nem csak azért, mert a tinifilmek esszenciája, hanem azért is, mert

szinte mindent meg lehet tudni belőle a 80-as évekről.

Pedig az egész egy alig több mint másfél órás kamaradarab: öt diák a szombatot is a suliban tölti büntetésből. Tanítás persze nincs, mindnyájan a könyvtárban ülnek, miközben a felügyelő tanár kiosztja nekik a feladatot: írjanak egy legalább ezer szavas fogalmazást arról, hogy minek is tartják magukat. És bár senkinek nem fűlik a foga az íráshoz, az elkövetkező pár óra, amit kényszerűen együtt tölt ez az öt ismeretlen, pont erre döbbenti rá őket: hogy kik is ők valójában.

Mielőtt mélyebben beleásunk, meg kell jegyezni, hogy a Nulladik órát John Hughes írta és rendezte, akinek olyan filmeket köszönhetünk, mint a Meglógtam a Ferrarival, a Huncutka, vagy épp a Beethoven és a Reszkessetek, betörők! Szóval nem kispályás a fazon, és bár a filmre már ráült némi por, de igazából nem sokat öregedett, pedig két év múlva lesz negyvenéves. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy általános helyzetekbe ejti bele az örökérvényű figuráit, miközben olyan játszi könnyedséggel teremti meg kort, amiben mindez játszódik, hogy tényleg minden pillanatában harsányan árad a nyolcvanas évek. Következzen öt olyan motívum, amivel a Nulladik óra megalapozta a későbbi tinifilmeket, és mindmáig a nyolcvanas évek egyik alapvető reprezentációja.

A társaság

A Nulladik órát elsősorban az öt diák különböző személyisége működteti. A történet üzemanyaga az, ahogy egyre többet tudunk meg róluk, ezáltal ők is magukról és egymásról. Ahogy a film elején elhangzik, van itt egy lángész, egy atléta, egy művész, egy hercegnő és egy bűnöző. Ezzel meg is vannak azok az archetípusok, amelyekkel a mindmáig dolgoznak a tinifilmek. Igazából alig van olyan alkotás a műfajban, amiben ne lenne benne mind az öt, akár úgy, hogy valamelyik csak mellékszerepet kap. Persze akkor működnek igazán jól, ha árnyaltak, és végül kiderül, hogy több van bennük, mint elsőre gondolnánk. Sőt, mindnyájan szenvednek a sztereotípiáktól, amiknek állandóan meg kell felelniük az iskolában és otthon is. Ugyanakkor, bár a casting remek, a színészek közül csak Emilio Estevez futott be nagyobb karriert.

A különbségek

John Hughes valójában nem talált ki újat, amikor fogott öt teljesen különböző habitusú karaktert, és összezárta őket. Ennek a dramaturgiának nagy múltja van, gondoljunk csak a 12 dühös emberre. Itt is a közös cél kovácsolja össze a fiatalokat: valahogy túlélni a szombatot, bezárva a suliba. De Hughes-nak van még egy trükkje, ami tényleg csak a tinikkel működik:

egy csomó mindent unalomból tesznek. Azt is, hogy elkezdenek beszélgetni, és érdeklődni egymás iránt.

Ebből aztán az lesz, hogy hirtelen mindenkinek kiszélesedik a jelleme, amitől a többiek is érdekesnek találják. Akit eddig lenéztek, azt elkezdik tisztelni; akit eddig irigyeltek, azzal együtt éreznek és akit eddig csúnyácskának tartottak, abban meglátják a szépséget. Tényleg báger nagy közhelyek, de mindez 1985-ben még újszerűnek számított. Aztán mindenki ezt majmolta. De Hughes még egyet csavar rajta, bár úgy tűnik, hogy itt örök barátságok és nagy szerelmek szövődtek, de meglebegteti azt is, hogy hétfőn, a tanítás kezdetével mindez a semmibe foszlik, és az öt fiatal ismét idegenként néz majd egymásra.

A zene

Na, itt érhető tetten igazán a 80-as évek, ezek azok a motívumok, ami miatt mindmáig referencia. Kapásból David Bowie Changes című dalának egy szövegrészlete a film a mottója, ami a magyar fordításban így hangzik:

“...És te ezeket a kölyköket
leköpöd,
csak mert a saját világukat alakítják,
és immunisak a tanácsaidra?!
Ők pontosan tudják, 
min mennek keresztül.”

De hallható itt a Simple Minds, a Wang Chung és Elizabeth Daily is. Ráadásul az a jelenet, amikor a fiatalok betépve táncolnak, önmagában kultikus lett. Emlékezzünk csak azokra mozdulatokra a könyvtár korlátján!

A suli

A tinifilmek fontos helyszíne az iskola, viszont a Nulladik órának ez az egyetlen helyszíne. Ezért alaposan ki kell használni a teret, és John Hughes ezt meg is teszi: az utolsó szögig ismeri és használja a játékteret. Sőt, az utolsó csavarig, gondoljunk csak arra, mikor John Bender (Judd Nelson) kiszed egy csavart az ajtó lengéscsillapítójából, amit így nem lehet nyitva tartani és a felügyelő tanár nem lát rá a büntetésben lévő diákokra. Vagy arra, amikor a felügyelő lemegy az alagsorba, hogy a diákok aktái közt kutasson, és a takarító rajtakapja.

A felnőttek

Ezzel meg is érkeztünk minden tinifilm legellenszenvesebb figurájához: a felnőtthöz. A Nulladik óra zseniális húzása, hogy csak pár van belőlük, és igazán fontos szerepet csak kettő kap. A büntetésben lévő fiatalokra felügyelő tanár, Richard Vernon (Paul Gleason) szintén archetípus: a gyerekgyűlölő, kiábrándult felnőtt, akinek már nem hivatása a tanítás, inkább abban leli az örömét, ha valamilyen módon megalázhatja a diákokat. Szarba se veszi a fiatalokat, és minden bizonnyal a feladatra is önként jelentkezett, hogy szemmel tartsa őket a könyvtárban. A suliban feltűnik még Carl (John Kapelos) is, a takarító és karbantartó, aki igazi túlélő: a gyerekek cinkosa, és lenézi a tanárt, de azért hagyja magát megvesztegetni, amikor arról van szó, beárulja-e Vernont, hogy a diákok aktái közt matat. A szülők viszont csak annyira vannak jelen, amíg behozzák és elviszik a gyerekeket. Itt egyetlen pillanatba sűrítve látjuk, hogy kinek, milyen a viszonya a szüleivel. A legárulkodóbb, hogy míg mindenkit kocsival hoznak. visznek, Bender egyedül van, gyalog.

Ezektől az apróságoktól működik a Nulladik óra, még most, közel negyven év távlatából is, és nem az a mozi, amit csak azért nézünk meg (újra), hogy nosztalgiázzunk kicsit.

Még több 80-as évek

A 80-as évek 12 legjobb kultfilmje

A Dirty Dancing mellett olyan emlékezetes alkotásokat adott nekünk ez az évtized, mint a Hellraiser, a Re-Animator, az Evil Dead 1-2 és a Videodrome.

Tovább