Bizony, a Kamaszok is közte van.
Az elmúlt években számtalan remek saját gyártású minisorozattal jött ki a Netflix, de igazán tökéletes egyik sem lett. Mindegyiknek van egyetlen, de nagyon is szembetűnő hibája, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül. Nem is tesszük!
Kamaszok (2025)
A Kamaszok a tavalyi év legnagyobb dobása volt a Netflixen, nem véletlenül zsebelt be számtalan díjat. Kétségtelen, hogy a sorozat meglepően sokkoló és zavarba ejtő képet fest arról, mi lakozik egy tinédzser fiúban, amit a szülők és a környezete sem vesz észre, csak amikor már megtörtént a baj, ennél többet nem képes felmutatni. A Kamaszokat az saját, baromi erős mondanivalója temeti maga alá, hiszen minden egyes pillanata arra hivatott, hogy megmutassa, milyen viszonyban áll Jamie (Owen Cooper) a tettével. Ám ennél többet nem tudunk meg a fiúról, és a történet inkább arra fókuszál, hogy cselekedeteinek milyen hatása van a családjára. Pedig nem ártott volna árnyalni Jamie karakterét, hiszen ha többet tudunk róla – például, hogyan viseli a bebörtönzést –, az egész sztori is nagyobbat üt.
Mise éjfélkor (2021)
Mike Flanagan több remek horror-sorozatot is készített a Netflixnek, ezek közül egyértelműen kiemelkedik A Hill-ház szelleme. A Mise éjfélkor című szériáról azonban ez nem mondható el. A történet szerint egy titokzatos pap érkezik egy sziget közösségébe, pont akkor, amikor az egyik korábbi lakó visszatér négyéves börtönbüntetéséből – majd elszabadulnak a természetfeletti erők. A gótikus horror-széria legnagyobb hibája, hogy minisorozatnak készült. Olyan fontos témákkal foglalkozik, mint a gyász, a halál, a függőség, a hit és a szabad akarat, miközben új megközelítsében mutatja be az elcsépelt vámpírsztori műfaját. Flanagan komplex világot és komplex történetet épít, aminek kifejezetten szűk a hét epizód, és így kicsit összecsapottnak is tűnik.
Szarvasbébi (2024)
Ha 2025 legerősebb netflixes minisorozata a Kamaszok volt, akkor a 2024-es évet a Szarvasbébi nyerte. Talán azért is, mert hasonlóan nehéz és ritkán tárgyalt témákat dolgoz fel, ráadásul ez a széria igaz történeten alapul. A Szarvasbébi központi témái a bántalmazás, a szégyen, a bűntudat és az önutálat, mindezekről pedig a valós eseményeket valóban átélő Richard Gadd készített sorozatot. Még a zaklatásokat elszenvedő főszereplőt is ő maga alakítja, ami izgalmas koncepció. A Szarvasbébi azonban túl töményre sikerült, egy szusszanásnyi időt sem hagy a nézőnek, hogy feldolgozza a látottakat, máris jön a következő sokk. Ahhoz képest, hogy a fekete komédia, a thriller és a dráma különleges elegyének hirdették a sorozatot, elég megterhelő és nyomasztó lett.
Az Usher-ház bukása (2023)
Sajnos Mike Flanagan duplázik a listán: az Edgar Allan Poe műveit alapul vevő gótikus horror egy gyógyszeripari mogul és családjának bukását mutatja be: minden rokonra válogatott halálnem vár. Bár a Poe-utalások kifejezetten izgalmasak, ezt leszámítva Az Usher-ház bukása kínos klisékből építkezik: ha valaki belép a zuhany alá, vagy bemegy egy elhagyatott házba, arról tudjuk, hogy nem sok jóra számíthat. A sorozat egy idő után kiszámítható, sablonos lesz a sok közhelyes és ismétlődő elem miatt.
Szirének (2025)
Az ötrészes minisorozat igazi bűnös élvezet. A Szirének középpontjában a lázadó Devon (Meghann Fahy) áll, aki egy távoli szigetre utazik, hogy megnézze, mi van a húgával, Simone-nal (Milly Alcock), mivel gyanítja, hogy valami nem stimmel a húga főnökével, Kikivel (Julianne Moore). Innentől aztán a dolgok egyre furcsábbá válnak. A szórakoztató fekete komédia sajnos túl sok klisével dolgozik, mint a „jó nővér, rossz nővér”, vagy a furcsa szektavezér karaktere, így aki ismeri ezeket, annak nem sok izgalmat tartogat.
Nulladik nap (2025)
A Robert De Niro főszereplésével készült minisorozatot nagy várakozás előzte meg, ám a politikai thriller nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A Nulladik nap középpontjában a korrupció, a média manipulációja és a társadalmi zavargások állnak, miközben a kormány megpróbálja kideríteni, ki hajtott végre egy hatalmas kibertámadást. Ez így egy kifejezetten izgalmas szériát ígér, és nem is ezzel van a baj. A Nulladik nap gyengéje a sok mellékszál, amiből aztán nem is mind fut ki valahova. Csak egy példa: az kiderül, hogy George Mullen (De Niro) hallucinációit egy Proteus nevű neurológiai eszköz okozza, de hogy ezt ki készítette és pontosan miért, az nem derül ki.
A bennem lakozó fenevad (2025)
Bár egy kifejezetten érdekes pszichológia thriller A bennem lakozó fenevad, van egy, sőt, két nagy hibája: a tempó és a kiszámíthatóság. Már az elejétől nyilvánvaló, hogy a főszereplő, Nile (Matthew Rhys) nem jó ember, és minden bizonnyal bűnös is. Bár Rhys remekül ábrázolja a karakter különböző rétegeit, a történet maga nem sok meglepetéssel szolgált. Ráadásul a sorozat az elején kifejezetten lassan épül, aztán a végére hirtelen úgy felgyorsul, mintha csak az lett volna a cél, hogy az alkotók végre túl legyenek ezen az egészen.
Ez is érdekelhet
(via Movieweb)
