Az RTL+-on nézhető A sötétség szigete a világtól elzárt kis finn szigetre visz minket, ahol egy tinédzsert brutálisan meggyilkolnak, és pont azt lányt vádolják a tettel, aki szerelmes volt belé.
Azon lehet vitatkozni, hogy Finnország skandinávnak számít-e – nyelvileg, etnikailag nem, földrajzilag inkább –, de az biztos, hogy tudnak skandináv krimiket készíteni. Megvan hozzá a tudásuk, felkészültségük, földrajzi adottságuk, hisz nem mindegy, milyen tájon zajlik a cselekmény, és ami a legfontosabb, a műfaj alapvető eleme, a borongós életérzés. Más kérdés, hogy a finn krimik, amelyekből azért elég sok készült az elmúlt évtizedben, kevésbé felkapottak, mint dán, norvég vagy izlandi társaik, így ritkán jutnak el hozzánk. De az RTL+-on most itt van A sötétség szigete című, hatrészes széria, hiánypótlóként.
Egy messze északi, meg nem nevezett finn szigeten járunk, ahol a legtöbben halászatból élnek, és ahol senki sem látszik boldognak. Itt tűnik el egy különc tinédzser. Hamarosan kiderül, hogy a karizmatikus srác egy bizarr, okkultista szerepjátékot szervezett barátaival, és ehhez a társasághoz csapódott nemrég a magányos Johanna (Olivia Ainali). A gyanú hamarosan a lányra terelődik, részben azért, mert a meggyilkolt fiú holttestét az apja halászcsónakjában találják meg elrejtve, részben egyszerűen azért,
mert a lányt mindenhonnan kiközösítették.
Az egyetlen, aki nem hisz a bűnösségében, az eset kivizsgálására a „szárazföldről” hívott Ulla Penttinen nyomozónő (Amira Khalifa), aki korábban fiatalkorú bántalmazottakkal foglalkozott. Igaz, az ő érkezésének nem nagyon örülnek a szigetlakók: a helyi felügyelő azért, mert úgy véli, ő is elboldogulna a nyomozással, a többiek egyszerűen csak nem tisztelnek egy női rendőrt.
Bár nem lesznek nagy barátnők, egy ponton túl a gyanúsított lány és a rendőrnő is ugyanarra a következtetésre jut: az ügy kulcsa az a szerepjáték lehet, amelyet az áldozat kezdett el, és nekiállnak befejezni azt. Csakhogy közben egyre szaporodnak a hullák, és egyre több múltbéli titok kerül elő, amik egy börtönviselt férfihez (Kristofer Gummerus) köthetők. Ő a gyilkosság előtt tért haza a szigetre, és Johannát egyedül nevelő apja alól is kezd kicsúszni a talaj. Mivel egy szigeten vagyunk, és a komp sem mindig jár, senki sem menekülhet el a problémái elől. A hat epizód alatt sok dolog kerül még elő, hogy a legvégére váratlanul minden teljesen más irányba menjen el.
Ha magát a cselekményt vesszük, akkor A sötétség szigete messze nem tökéletes. Persze lehet, hogy rendező, Jussi Hiltunen (Kegyetlen vidék) sokszor direkt vezeti meg a nézőt, máskor viszont olyan, mintha indokolatlanul hagyna félbe megkezdett szálakat, mintha megfeledkezne karakterekről. Abban is van valami indokolatlan, hogy miért lesz pont a lány az első számú és egyetlen gyanúsított, de ha a sorozat hangulatát nézzük, az teljesen rendben van.
Telitalálat volt a helyszín, a világtól elzárt sziget, annak belterjes lakossága,
ahol mindenki tud mindent a másikról, és egyre kevesebb a munka. A kikötő a rozoga raktárépületeivel, partra vontatott hajóival, a behavazott utcák, az elhagyatott terek nem csak remek háttérként szolgálnak, de az egész sorozat hangulatát is megadják. A szereplők olyanok, mintha nem csak egy történet részesei lennének, hanem a tájkép szerves részei, egy olyan tájképé, amely önmagában is lenyűgöző, hát még egy izgalmas északi krimivel összekötve.
Értékelés: 7/10
