A gyilkos bohóc, akinek ezek voltak az utolsó szavai: „Csókoljátok meg a seggem!”

John Wayne Gacy előszeretettel öltözött bohócnak különböző rendezvényeken a közösségben, amelynek megbecsült tagja volt, miközben tizenéves fiúkat rabolt el, erőszakolt, majd ölt meg. Ebben a dokusorozatban az ő hangját halljuk, az utána nyomozókat látjuk.

Ted Bundyt, minden idők leghírhedtebb amerikai sorozatgyilkosát „csak” 23 bizonyított gyilkosság miatt ítélték halálra, így jóval alulmaradt John Wayne Gacyvel, a „gyilkos bohóccal” szemben, akit végül 33 fiú és férfi megerőszakolása és megölése miatt ítéltek el, majd végeztek ki. Akárcsak Bundyt, Gacyt is jóval korábban elkaphatták volna. Mert minden sikeres sorozatgyilkos mögött áll néhány inkompetens, nemtörődöm rendőr! Ez is kiderül a Netflix dokumentum sorozatából, A John Wayne Gacy-szalagokból.

A három részes mini-dokusorozat az ún. „szalagok” széria része, amelyek között ott van egy Ted Bundyról és egy, a brit Dennis Nilsenről szóló minisorozat is. Gacy gyilkosságait 1972 és 1978 között követte el. 27 holttestet a férfi pincéjében, a többit a közeli folyóban találták meg. 7 áldozatának kiléte a mai napig nem tisztázott, merthogy senki nem jelentkezett, hogy eltűnt a fiam, a bátyám, a szerettem. És talán ez a Gacy-ügy kulcsmomentuma.

Ezeket a kallódó, többnyire (de nem feltétlen) meleg fiatalokat senki sem kereste,

maga Gacy is megvetette őket, soha semmi bűnbánatot nem érzett, nyilván azért is, mert bár ösztöneit kiélte áldozatain, de nyilvánvaló homoszexualitását mélyen elnyomta magában.

A sorozat elsősorban az 1994-ben kivégzett Gacyvel folytatott beszélgetésekre épül, amelyet a tárgyalás előtt és alatt a férfi ügyvédi csapatának egy meg nem nevezett tagjai  vett magnóra. Mintegy 60 órányi, eddig a nyilvánosság elől „elzárt” anyagról van szó, amelyből már az első hátborzongató mondatok után kirajzolódik egy öntelt, gátlástalan és kegyetlen ember képe, és mindenféle megbánás hiánya. Az anyag másik felét az ügyben érintettek, elsősorban rendőrnyomozók adják, akik beszélnek a borzalmas ügyről és ezen belül például a pincében évekkel korábban eltemetett holttestek kiásásáról  mindenfajta védőfelszerelés nélkül, de megszólalnak, ha jóval kisebb arányban is, az áldozatok hozzátartozói is, illetve Gacy védőügyvédje. Az erős olasz akcentussal beszélő, apró termetű Sam Amirante inkább olyan, mint egy maffiózó, de talán ő a legérdekesebb, már csak azért is, mert ő mindent tudott ügyfeléről, de kötötte az ügyvédi titoktartás. És ő is elborzadt mind védence tettein, mind azon, ahogy az az őrizetbevételtől a tárgyalásig, majd a kivégzéséig viselkedett. A játékfilmekkel is próbálkozó, sorozatgyilkos specialista Joe Berlinger rendező (Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány, Ártatlanul a halálsoron?) pedig ugyan kiszámítható, de nagyon kerek egységbe fogja a különböző történetszálakat és beszámolókat.

Ahogy az itt is kiderül – hiszen a védelem egyetlen reménye a beszámíthatatlanság volt – Gacynek nem volt szörnyű gyerekkora, nem zaklatták fiatalon, jó családban, rendezett körülmények között nőtt fel. Hideg volt és kalkuláló, manipulatív és hiú.

Mielőtt megkapta volna a halálos injekciót, csak annyit mondott: „Csókoljátok meg a seggem”, és úgy érezte, remek üzletet kötött, hiszen ő 33 embert ölt meg, míg őt csak egyszer ölhetik meg. Halála után megvizsgálták az agyát, de semmiféle rendellenességet nem találtak.

Normális ember nem lehet ennyire szenvtelen és cinikus, vagy ha igen, félnünk kell a normális emberektől!

Nyilván ezért is tartott olyan sokáig, mire egyáltalán nyomozni kezdtek Gacy után – korábban elítélték szodómia miatt, de nem létezett egyesített adatbázis, a különböző államok rendőrsége sem osztott meg információt egymással. Merthogy ő egy jómódú vállalkozó volt, aki aktívan részt vett a helyi közösség életében, ilyenkor öltözött be bohócnak, és még alapszinten politizált is a Demokrata Párt színeiben. Akiket megölt, azokat rendszerint nem keresték, de ha keresték, a rendőrök elhajtották a szülőket.

Harmadik áldozata, a 18 éves John Butkovich, jugoszláv bevándorlók gyermeke volt, aki Gacynek dolgozott. Eltűnése után a fiú szülei néhány hónap alatt legalább százszor hívták a rendőrséget, hogy tudják, hogy Gacy a tettes, de oda se figyeltek rájuk. Végül Gacy, akit egyébként könnyű volt lebuktatni, hiszen minden áldozatától megőrzött valamit, vigyázatlan lett, egy boltban együtt látták utolsó, 33. áldozatával, egy fiúval, akiről senki sem feltételezte, hogy el akarna szökni otthonról. Őt végül tényleg keresni kezdték - a sors kegyetlen iróniája, hogy utoljára találták meg.

Értékelés: 7/10