A dán A tökéletes álca egy beépített rendőrnő története, akinek egy drogbáró feleségével kell összebarátkoznia, hogy lebuktathassa a szervezetet – ha ő nem bukik le!
Szeretem is meg nem is az olyan beépített zsarus filmeket, mint például a Fedőneve: Donnie Brasco (1997). Szeretem őket, mert garantáltan izgalmasak és fordulatosak, és két okból nem szeretem őket. Egyrészt azért nem, mert minden fordulatuk arról szól, vajon lebukik-e az ügynök vagy sem, ami garantáltan túlpörgeti a feszültséget – és nem jó úgy mozizni, hogy megesz a feszkó –, másrészt azért sem, mert az alapdilemma mindig ugyanaz: olyasvalakinek a bizalmába kell férkőzni, akit el fogsz árulni. Pontosan ezt hozza a Netflix új dán sorozata, A tökéletes álca (2025) is.
Adott egy furcsán viselkedő pasas egy repülőgépen, aki hamarosan rosszul lesz, és mielőtt meghalna, még annyit tud mondani, hogy kokain van a gyomrában. Csakhogy kiderül, nem kokaint, hanem valami mérgező anyagot nyelettek le vele, a csomagok pedig eleve perforáltak voltak, vagyis
emberünket, aki beépített ügynök volt, megölték.
Az ügynök egy Miran nevű drogdíler (Afshin Firouzi) köreihez került közel, az ügyön dolgozó Folke felügyelőnek (Nicolas Bro, a legfoglalkoztatottabb dán színész) pedig új álcázott zsarura van szüksége, hátha annak több szerencséje lesz. A kiválasztott egy fiatal, végzős rendőrnő, Tea (Clara Dessau), és azért esett rá a választás, mert zűrös családi háttere és egykori függősége „eladhatóbbá” teszi a bűnözők között.
5 skandináv krimi és a remake változataik, amikért rajonganak az emberek
Az északi sztorik egyértelműen a fénykorukat élik.
Tovább
Teának Miran feleségével, Ashley-vel (Maria Cordsen) kell összebarátkoznia úgy, hogy ékszerésznek adja ki magát. Ami sikerül is, de a drogcsempész azonnal gyanakodni kezd, és a lánynak folyamatosan improvizálnia kell, hogy egyáltalán a házaspár közelébe férkőzzön, ne bukjon le vagy bizonyítékokat szerezhessen. A cél mindig más, a helyzettől függően, Teának pedig gyakran úgy kell rögtönöznie, hogy felettesei ellenzik a döntéseit – és közben kezdi megszeretni Ashley-t, akit szeretne kimenteni egy bántalmazó kapcsolatból. Kérdés, hogy a nő menekülni akar-e és az, hogy a rendőrség engedi-e mindezt.
A Samanou Acheche Sahlstrøm és Kasper Barfoed (Kard által vész, A jelölt) rendezőpáros remekül vegyíti a beépített zsarus filmek megszokott elemeit a sötét skandináv krimik hangulatával, és türelmesen építik fel mind történetüket, mind főhősük karakterét. Bár a drogdíler Miranról és kedves nejéről, illetve az őszintén szólva elég picinek látszó bűnszervezet működéséről alig tudunk meg valamit – amit eléggé hiányoltam –, Teához közel kerülünk. Ami azért izgalmas, mert ő szinte végig egy rejtély maradt, egy zárkózott, céltudatos nő, akiről a legtöbben nem tudják, mi zajlik a fejében, és aki rendőr létére képes egy bűnöző fejével is gondolkodni. Clara Dessau, aki hazájában a 2020 és 2022 között futott Lover című sorozattal lett ismert, de nálunk még nagyon friss arc, tökéletes erre a feladatra. Visszafogottan pontosan csinálja végig a hatrészes sorozatot, és remek döntés az alkotók részéről, hogy nem akarják mindenáron szimpatikussá tenni.
A sorozat pont akkor veszít a feszültségből és a hitelességből, amikor nem Teára koncentrál, hanem családi drámába csúszik át, aminek ugyan van dramaturgiai szerepe – Ashley-nek el kell távolodnia a férjétől – , de nincs komoly súlya. A tökéletes álca nem az erőszakról szól, bár az is kirobban a megfelelő pillanatban,
hanem annak állandó fenyegetéséről,
és amikor ez a háttérbe szorul, akkor kicsit elveszik az a feszültség is, ami mindent előrevisz. Mert a sorozat inkább tisztességes iparos munka, mint merészen újító alkotás, a már jól ismert elemeket keveri ügyesen egy jól használható történetté, egy nagy előnye azonban van.
Ez a sztori ugyanis csak a kezdet, ezzel a lezárással ugyanis egy sokkal robbanékonyabb, feszesebb és véresebb második évadot lehet kihozni. Amihez az kell, hogy a készítők emeljék a tétet, és az is, hogy Tea mellé hozzanak be pár vele egyenrangú, hasonlóan fajsúlyos karaktert a már ismerteken kívül, mert egy ilyen játszmához eleve több játékos kell. Itt most egy picit kevesen voltak, de talán pont elegen.
Értékelés: 8/10
