Az kétségtelen, hogy Zack Snyder és a Netflix zombimozija, A halottak hadserege (2021) volt a hónap messze legjobban várt filmje, az azonban már kevésbé biztos, hogy a legjobb-e. Bár ez a cím vezeti a streaming csatorna nézettségi listáját, a kritikusok fanyalognak, szerintük hosszú és lassú lett Snyder visszatérése a gyökereihez – első munkája, a remek Holtak hajnala (2004) is zombifilm volt -, mi kicsit másként gondoljuk. Dave Bautista például remek főhős, még mélységet is kap a karaktere, jó arcokat szed össze, a látvány is remek, és az egész akciófilmként teljesen jól működik. Zombifilmként már kevésbé, részben azért, mert sokszor szembemegy a műfaj és saját története logikájával. Össze is szedtük azokat a mozzanatokat, amik ilyen szempontból a legzavaróbbak. Vigyázat, masszív spoilerveszély!!!

A film elején egy katonai konvojt látunk, amibe egy félresikerült orális szex miatt belerepül egy autó, és így szabadul ki a főgonosz, aki a stáblistán csak Zeuszként szereplő zombi, aki le is mészárolja az összes katonát. Nincs nehéz dolga, mert az elsőként megismert két katona, akik ráadásul rádiókapcsolatban vannak a központtal, így megtudják, mekkora a veszély, ahelyett, hogy visszapattannának a Humvee-ba és elhajtanának jó messzire, gyalog menekülnek – el is kapják őket hamar.

Oké, a zombik elfoglalják Las Vegast, a katonaság nem tudja legyőzni őket odabent, ezért konténerekkel körülveszik a várost – és nem tesznek semmi mást. Pedig logikus lenne, hogy a fal tetejéről, teljes biztonságban lőnék le mindazokat, akik eléjük kerülnek, ahogy az is logikus lenne, hogy az élőhalottak kitörjenek. Okosak, gyorsak, képesek együttműködni, fél óra alatt összeraknának egy rámpát, ha nappal nem annyira szeretnek mozogni, akkor éjszaka. Aztán övék a világ!

Amikor Lily, a Kojot (Nora Arnezeder) bevezeti a csapatot a lezárt városba, egy mindkét oldalt nyitható konténert használnak, aminek a városra néző oldala be van zárva. Csakhogy ahogy bejut a csapat, nincs ott senki, aki bezárná utánuk az ajtót – a rosszarcú biztonsági őr lép ki utoljára az 50. percben, utána már nincs senki, így a zombik nyugodtan kisétálhatnak mögöttük, ha akarnak.

Amikor Bly Tanaka (Hiroyuki Sanada) elmondja az akció ötletét Scottnak (Dave Bautista), elmondja, hogy 200 millió dollár van a széfben, amiért már kárpótolta a biztosító, és átadja a tervrajzokat is a páncélteremhez, és a csapat később kap bár belépőkártyát is. Az viszont nem jut Scott eszébe, ahogy senki másnak a teremben, hogy miért nem adja meg neki Tanaka a zárkombinációt, mert ugye akkor nem kellett volna egy széftörőt szereznie, illetve miért nem beszél a széf előtti csapdákról – pedig az utóbbiakat még szóba is hozza. Persze később kiderül, hogy a széf másodlagos fontosságú, a számkombinációra egy profi csak rákérdezett volna.

A páncélterem kipakolására amúgy sem lett volna semmi szükség, ha Tanaka az eredeti tervhez tartja magát, vagyis az alfa zombik vérét akarja megszerezni egy potenciális biológiai fegyverhez. Ehhez elég lett volna Martin, a biztonsági főnök, Lily, a Kojot, akik fél óra alatt elintézték volna az egészet, helikopter, kommandósok és széftörő nélkül.

Ahogy azt annyi helyen és annyiszor elmondják, a kézigránátok nem hatalmas tűzgömböt produkálnak, amikor felrobbannak, hanem jókora füstöt, szerteszét repülő repeszeket és jó sok mindenféle szemetet. De nem tűzgömböt!

A csapat mellé kirendelt biztonsági főnök (Garret Dillahunt) először tőrbe csalja, és a hibernáló zombik közé tereli a rá gyanakvó Chamberst (Samantha Win), majd lezárja előtte a menekülés útvonalát. Aztán a lánynak mégis sikerül áttörnie egy üvegablakot, és kirepül a csapat elé. Igaz, ekkor már késő, az őt körülvevő élőhalottak maguk alá gyűrik, de még van ideje arra, hogy hosszú, fájdalmas pillantást váltson partnerével, Guzmannal (Raúl Castillo) – és ezalatt bőven figyelmeztethette volna a társait a Martin által képviselt veszélyre.

A film egyik legnagyobb sztárja a fehér zombitigris, akiről kiderül, hogy ő Valentine, aki a Siegfried & Roy páros színpadi műsorának része volt. Valentine is az alfák közé tartozik, vagyis maga Zeusz fertőzte meg, és nyilván embereket eszik, hiszen amúgy is húsevő. De mi van azzal a zombi lóval, amin a zombivezér lovagol? Az nyilván nem eszik húst, így már hibernálódnia kellene. Amúgy az sem logikus, hogy az alfák, akik hónapok óta nem ettek, miért nem falják fel az új áldozatokat, ahelyett, hogy átváltoztatnák őket.

Elég nehéz elhinni, hogy Peters (a produkcióba elődje szexbotránya miatt utólag bekerült Tig Notaro) képes azt a helikoptermotort mindenféle szerszám és pótalkatrész nélkül beindítani, ami nem sokkal korábban még lángolt. És ami hónapokon át állt használatlanul a napon, homokban…

Amikor Dieter, a széftörő (Matthias Schweighöfer) megmenti az általa csodált Vanderohét (Omari Hardwick) Zeusztól, a főzombitól, és ő maga a halált választja, a férfit belöki a korábban oly nehezen kinyitott széf belsejébe, majd kívülről rázárja az ajtót. Ezzel azonban nem megmenti őt, hanem hosszú és gyötrelmes halálra ítéli. Igaz, a modern széfeket a véletlenek esetén ki lehet nyitni belülről is, Dieter valószínűleg elég alaposan bezárta azt az ajtót.

Scott lánya, Kate (Ella Purnell), aki önkéntes a menekülttáborban, azért tart a csapattal, hogy megmentse barátnőjét, a korábban Vegasba bejutó Geetát (Huma Qureshi), akit elraboltak az alfa zombik. Sikerül is végül megmenteni, de miatta kockáztatja az életét nem csak Kate, hanem az apja is, még a helikopterbe is sikerül betuszkolni, onnantól viszont már soha többet nem látjuk. Nem látjuk, amikor a többiek a helikopterbe ugró Zeusszal harcolnak, akkor sem, amikor lezuhannak, és akkor sem, amikor apa és lánya érzelmes búcsút vesznek egymástól – ha meghalt, mutassák meg, hogyan, ha él, akkor lássuk őt magát.

A Las Vegas felé tartó atomtöltet végig jól látható kondenzcsíkot húz, ami az elégetett üzemanyagból keletkezik. Csakhogy a ballisztikus rakéták nem így működnek: a rakéta csak addig hajtja meg a töltetet, amíg az felfelé ível, a lefelé való utón már a gravitáció és a kezdősebesség működik, a meghajtó pedig leválik – feltehetőleg azért, hogy ne kelljen irgalmatlanul sok rakéta üzemanyagot felhasználni. Így viszont a lefelé tartó úton nincs kondenzcsík. Az sem teljesen világos, végül miért a sivatagban, és nem Las Vegason belül robban a rakéta.

Az persze lehetséges, hogy Vanderohe a szuperbiztonságos széf mélyén valahogy túléli az atomrobbanást, de amint kimászik onnan, gyakorlatilag a robbanás epicentrumában találja magát – látjuk, hogy még száll az atompernye! -, és akkora adag sugárzást kap, ami egész biztosan kinyírja. A másik kérdés persze az, ha csak fejlövés végez a zombikkal, akkor miért garantált, hogy az atombomba jó módszer? És ha még erősebbek lesznek tőle, és mutálódni kezdenek?

Bár Scott (Bautista), akit jóval korábban haraptak meg, pár perc alatt átváltozik – akárcsak a biztonsági őr -, Vanderohe viszont órákat vagy még többet töltött a széfben, aztán nyilván pár óra volt, mire eljutott a kocsijához, onnan a reptérre, és még mindig nem történt semmi, csak észrevette azt, amit nyilván már rég észre kellett volna, hogy vegyen. Azt, hogy megharapták, és csak ekkor kezdi furán érezni magát.