A Monty Python egyik tagja, egyúttal a társulat animátora és legtehetségesebb rendezője, Terry Gilliam két pythonos társa, Michael Palin és John Cleese közreműködésével 1981-ben forgatott egy ifjúsági fantasyt, amiben egy csapat tolvaj az időben utazva járja be a történelem nevezetes eseményeit – sőt, még a mitológiai helyszíneket is –, hogy mindenhonnan elbugázzon valamit. Ez volt az Időbanditák, ami sajnos Gilliam egyik legrosszabb filmje, így kifejezetten örvendetes, hogy remake készült belőle, ráadásul egy 10 részes sorozat formájában.

A fim

Az Időbanditák forgatásakor Gilliam még a rendezői karrierje elején járt: a Gyalog galoppot (1975) csinálta felesben Terry Jones-szal, valamint a Jabberwocky című 1977-es fantasy-komédiát. A jelentős filmjei, mint a Brazil (1985), A halászkirály legendája (1991) a 12 majom (1995), vagy épp a Félelem és reszketés Las Vegasban (1998) csak ezután következtek. Az 1981-es Időbanditák koncepciója amúgy kifejezetten vonzó, hiszen

egy magányos kisfiú, aki a történelem megszállottja, találkozik egy csapat tolvajjal, akik egy különleges térkép segítségével tudnak az időben utazni.

Eljutnak együtt a trójai háború idejébe, a napóleoni háborúk korába, sőt, még a Titanic katasztrófáját is átélik. Mindeközben egyszerre üldözi őket a jó és a rossz, hiszen a zsiványok mindig valahol a kettő közt álltak. Természetesen a jó vissza akarja szerezni a térképet, mivel tőle lopták, a gonosz pedig meg akarja szerezni, hogy uralkodhasson a világon. Pofonegyszerű sztori, ami igazán feldobja, az Gilliam féktelen, ám itt sajnos eléggé túlburjánzó fantáziája.

Az eredeti Időbanditákkal az a legnagyobb gond, hogy túlságosan széttart a dramaturgia, és azon kívül, hogy teljesen random helyszínekre érkezik ez a szedett-vedett csapat a portálokon keresztül, igazából nincs semmi, ami egységes filmmé gyúrná ezt a sztorit. Valójában bármeddig tarthat, hiszen amíg a kissrác, Kevin (a filmben Craig Warnock alakítja, aki ezen kívül még A világítótorony című 1983-as tévéfilmben szerepelt) haza nem jut, vagy a jó, illetve rossz meg nem kaparintja a térképet, bármeddig kalandozhatunk az időben. Szóval ez igazából inkább egy sorozat alapanyaga, és nem egy alig kétórás filmé – erre érzett rá remekül Taika Waititi, Melanie Bracewell és Jemaine Clement.

A banditák

Waititit emelem ki a sorból, mégpedig azért, mert groteszk és intelligensen szürreális humorával már többször bizonyította a hasonlóságot közte és Terry Gilliam közt.

Az új Időbanditák értő módon nyúl az eredeti filmhez, rengeteg dramaturgiai rést betöm – eddig két rész került fel az Apple TV+-ra, de már ebből is jól látszik –, és leheletfinoman idézi meg nemcsak a filmet, de olykor a többi Monty Python-alkotást is.

Gondoljunk például arra, mikor az egyik karakter azt mondja: „Nem azért dobtam a tuti melómat a rekettyésben, hogy lovat aprítsak!” Apropó karakterek: mind a kis Kevin (itt Kal-El Tuck alakítja), mind a tolvajok sokkal jobban ki lettek dolgozva, és ha őszinte akarok lenni, ez nemcsak annak köszönhető, hogy több játékidő van rá, hanem egész egyszerűen ezek a karakterek meg lettek írva – míg a filmnél sokkal jobban számított maga a történet, valamint a különböző korok és mitologikus helyszínek ábrázolása, mint a karaktereké.

A tolvajcsapatot ezúttal Penelope vezeti: Lisa Kudrow kiváló választás a szerepere, mivel pont annyit – néhány fejbillentést és grimaszt – hoz át klasszikus karakteréből, a Jóbarátok Phoebe-jéből, amennyi még kikacsintásnak is okés, amúgy teljesen új figurát épített fel. Érdemes még kiemelni a csapatból a Judyt alakító Charlyne Yit, aki a Doktor House 8. évadját dobta fel dr. Chi Parkként. De a többiek is saját egyéniséget kaptak, ellentétben a filmbeli tolvajcsapattal, aminek a tagjai igazából bármikor felcserélhetők lettek volna.

Az idő

A mellékszereplőkre is több hangsúlyt fektettek, mi több, nem csak a környezetet, de őket is modernizálták. Kevin szülei már az eredeti filmben is haszontalanok voltak, akik nem értik a gyereküket, és jobban érdekli őket a tévében látható vetélkedő (amúgy a kvízműsorok kifigurázása a ’81-es Időbanditák egyik legötletesebb része) és az új konyhabútor, mint Kevin rajongása a történelemért. A fogyasztói társadalom karikatúrájaként megjelenő felnőttek a sorozatban modern külsőt kaptak, és telitalálat – igazi meta húzás – amikor azt látjuk, hogy

apuka és anyuka a telefonjukat nyomkodva nézik a tévében a krimit, és ahelyett, hogy figyelnének rá, kritikákat olvasnak róla, és azt keresik, hogy miben látták még a színésznőt.

Már az első két részből is látszik, hogy maga az időutazás is jobban át lett gondolva: megismerhetjük a térkép működését, még ha nem is egészen értjük azt – éppen ezért ennek elmagyarázását inkább rábíznám Penelopéra:

„Csillagtérkép, mely az idő, a tér, a jó, a rossz, valamint az összes, szám szerint négy dimenzió szorosan egymásba fonódó bonyodalmainak anomáliáit és portáljait ábrázolja. És lehetővé teszi, hogy az univerzumon át közlekedhessünk. Csak az egyik sarka hiányzik.”

Az alkotók arról sem feledkeztek meg, hogy a különféle korokban és történelmi helyszíneken más más nyelven beszéltek, a tolvajcsapat mégis minden szavukat érti: ehhez elég egy fordítósapka (ld. még bábelhal), és mivel ez egy fantasy, máris elfogadjuk a tényt, hogy hőseink minden élő és holt nyelven tudnak kommunikálni. Ráadásul, ellentétben a filmmel, itt

az időbanditák egyelőre nem megváltoztatják, hanem átértelmezik a történelmet,

egészen új fénytörésbe helyezve egy-egy eseményt, személyt vagy civilizációt.

ez is érdekelhet

8 film, amiből sorozat készült, és talán nem is tudtál róla

A Casablanca vagy a Rendőrakadémia soriját ledaráltad már?

Lássuk!

Összességében elmondható, hogy az Időbanditák sorozat – melyhez szerdánként érkezik az új rész az Apple TV+-ra – a film ismerete nélkül is élvezetes. Sok helyütt sikerült a modern korhoz igazítani a sztorit, azonban

ez már nem egy ifjúsági fantasy, sokkal inkább szól azoknak a felnőtteknek, akikben ott szunnyad egy geek kisgyerek.