Megnéztük a felnőttfilmes Kovács István munkásságáról szól RTL-produkció első két részét.
Pár éve, a Zámbó Jimmy életét megéneklő A Király bemutatója után külön cikkben játszottunk el azzal a gondolattal, hogy a rendszerváltás után ismertté váló kulturális-közéleti személyiségek közül ki érdemelne még külön sorozatot az RTL-en. A magyar pornópápa, Kovács István Kovi neve nem szerepelt a listában, de A Király stábja szerencsére meglátta benne a témát. Kovi alakja több szempontból is izgalmas, egyrészt a pionírszerepe miatt (a színre lépése előtt nem készültek hazai gyártású szexfilmek), másrészt mert a joviális külseje és személyisége, a csendes, civil fellépése a lehető legtávolabb van attól, amit egy dörzsölt pornórendezőről, illetve producerről elképzelnénk.
A Birodalom címen futó sorozat májusban érkezik majd az RTL+ Prémiumra, de a Magyar Filmszemle utolsó napján levetítették az első két részt, amelyből már levonható pár következtetés. Az első, hogy a Kovács Dániel Richárd rendező vezette stáb ugyanezt az irányvonalat választotta, mint A Király esetében, vagyis képileg erősen rámennek a 80-as és 90-es évek nosztalgiára, bátran ötvözik a humort a drámával, és
nem engedik, hogy egy jó dramaturgiai pillanatot az úgy nevezett „tények” elrontsanak.
A cím viszont pontos, ugyanis valóban nem (csak) Koviról, hanem az általa felépített pornóbirodalomról szól a sorozat. Az első epizód még a klasszikus életrajzi filmek modorában indul, először a fiatal Kovit látjuk, ahogy már rövidnadrágos kiskamaszként a női szépség bűvkörébe kerül, majd ugrunk az időben, amikor az immár harmincas főhősünk fuvarozásból él, mellette aktot fotóz, és miután munkahelyi balesetet szenved, kénytelen pályát módosítani. Felesége csak mérsékelten lelkes, amikor kinyilvánítja neki pornórendezői ambícióit, de végül sikerül összeszedni a kezdőtőkét, megtalálni a szedett-vedett stábot, és ha nehezen is, de leforog első filmje, a Hótehénke.
Az első rész kis magyar Boogie Nightsként komédiának se utolsó
, tele olyan szórakoztatóan elrajzolt figurákkal, mint Dér Zsolt enyhén debil asszisztense, az érdes modorú, Balázs Béla-díjas operatőr vagy az energiabomba Choky Ice. Ezért is olyan meglepő a második epizód hangnemváltása, ami humort és Kovit már csak nyomokban tartalmaz. A fókuszba a később Monique Covét művésznéven nagy karriert befutó Visi Mónika megpróbáltatásai kerülnek, láthatjuk, hogyan terrorizálta őt és az egész családját az apja, és felnőve miként jutott el Párizsba, ahol előbb főállású pornósztár majd kiégett junkie lett. Kovi akkor lép be a képbe, amikor a hazalátogató Monique-t leigazolja a saját cégéhez, aki azonban továbbra is szenved a függőségtől és a feldolgozatlan traumáitól.
Amíg az első résznek jól áll a túlrajzoltság, a másodikban nem olyan szerencsés, hogy vastagon fog a ceruza, és a Monique életét megkeserítő figurák, mint Nagy Zsolt szadista apája vagy a francia menedzser nélkülözik az árnyalatokat. A (külföldi) szexipar kegyetlenségét taglaló tanmeseként így is működik az epizód, de éppen a felemelt mutatóujj gesztusa miatt közhelyesebb is. A további négy epizódban, ha minden igaz, más és más neves pornószínésznő kerül a középpontba (többek közt Michelle Wild és Maya Gold), és azokban remélhetőleg már sikerül jobban belőni az arányokat.
Ha valamire viszont nem lehet panasz az eddigiek alapján, az a casting. Takács Zalán személyében sikerült megtalálni azt a színészt, akihez alkatilag és a kisugárzását illetően is passzol Kovi figurája, ahogy Simon Zoltán (Choky Ice), Márkus Luca (Monique Covét) és Szücs Bernadett (Leiter Laura) alakítását is érdemes külön kiemelni – utóbbit már csak azért is, mert Szücs nem színész, hanem televíziós műsorkészítő szakon végezte el az SZFE-t. Bár egy szexipar berkein belül játszódó sorozat esetében nem kellene, hogy hírértéke legyen annak, hogy
a pornósokat alakító szereplők a testükkel is játszanak, és nem nyakig felöltözve,
jár az elismerés a színészeknek, amiért a hitelesség érdekében bátran kitárulkoznak, ráadásul dublőr nélkül.
Ugyanígy a Birodalomnak a szórakoztatás mellett elvileg funkciója lehetne az is, hogy pontosan dokumentálja a magyar pornófilmezés hőskorát, de az első két rész alapján csak annyira ragaszkodik a „valósághoz”, mint A Király. Bodzsár Márk forgatókönyvíró a drámai vagy a komikus hatás érdekében hozzákölt a tényekhez – ahogy az első részben a komplett gyerekvállalási szálat, és nyilván a pornósztárok eredettörténeteiben sem érdemes wikipediás precizitást számon kérni. Hogy szerencsés-e egy életrajziként meghirdetett, valós személyek neveit használó produkcióban ennyire a hollywoodi iskolát követni, az izgalmas dilemma, de az alkotók mentségére szól, hogy a főcím előtt jelzik, hogy fikciót látunk, másrészt az iparág történetéről Meztelen igazság címmel dokumentumfilmet is készítettek, amelyből remélhetőleg kiderül, mi igaz és mi nem a Birodalomban.
