A koreai kalapácsos gyilkos vérben tocsogó története

Azért az elég kemény, amikor a helyszínelő azért nem tud dolgozni, mert mindent annyira beborít a vér, hogy nem tud hová lépni, avagy az Esőkabátos gyilkos igaz története a Netflix dokumentumsorozatában.

Kezdjük kicsit messzebbről. 1991-ben a sorozatgyilkos Jeffrey Dahmer egyik 14 éves áldozatának sikerült megszöknie: meztelenül szaladt az utcán, a járókelők kihívták a rendőröket, akik némi röhögcsélés után „visszaszolgáltatták” a szerencsétlen fiút a helyszínen megjelenő Dahmernek, aki aztán odahaza végzett vele. Ahogy azt eredetileg is tervezte – és bár ekkor gond nélkül elfoghatták volna, még további négy emberrel végzett, mielőtt letartóztatták.

Mert hogy minden ismert és elfogott sorozatgyilkos történetének két, egymásnak teljesen ellentmondó, mégis összefüggő oldala van: a kitartó rendőri munka és az oltári baklövések.

Ebből ad nekünk ízelítőt a Netflix dél-koreai dokumentumfilm-sorozata, Az esőkabátos gyilkos: Hajsza a koreai ragadozó után.


Aki ismeri Bong Joon-ho korai mesterművét, a megtörtént események alapján készült A halál jelét (2003), az tudja, hogy Dél-Koreában is vannak sorozatgyilkosok. A történet alapjául szolgáló gyilkosságsorozat elkövetőjének kilétére csak 2019-ben derült fény, de ironikus, hogy a film bemutatásának évében kezdte „pályafutását” Korea legismertebb gyilkosa, Yoo Young-chul, akit mindössze azért neveznek Esőkabátos gyilkosnak, mert a rendőrök a vállára tettek egy esőkabátot, miközben ő élő közvetítésben mutatta meg, hol keressék földbe ásott áldozatait.

Elfogása után Young-chul 26 ember meggyilkolását vallotta be;

tárgyalásán végül 20 gyilkosságban találták bűnösnek, és nem volt könnyű elfogni. Okos és körültekintő volt, alig hagyott maga után nyomott. Egy olyan fegyvert használt, amit a rendőrök képtelenek voltak azonosítani (egy házilag átalakított, rövid nyelű pörölykalapácsot), és menet közben változtatta meg áldozatai körét. Először ugyanis jómódú időseket ölt azok otthonába betörve, majd áttért a prostituáltakra.


Vagyis a nyomozóknak – ahogy az a háromrészes, elsősorban az ő munkájukra koncentráló dokumentumsorozatból kiderül – eleve nem volt könnyű dolguk, később ráadásul elkezdték elkövetni a maguk hibáit, amelyek egy része eleve bele volt kódolva a rendszerbe. Az egyes szöuli kapitányságok nem álltak egymással kapcsolatban, nem osztottak meg a fontos információkat egymással, így a különböző kerületekben elkövetett gyilkosságok között először nem is ismerték fel az összefüggést. Majd sokáig maguknak sem ismerték be, hogy sorozatgyilkosságról van szó, mert az olyan kínos lett volna rájuk nézve (akkoriban ugyanis arrafelé csak a már megoldott esetekről nyilatkoztak a nyilvánosságnak).

És ez még csak az eleje, mert később krimibe illő, teljesen valószínűtlen fordulatok követik egymást, és a jó dokumentumfilmek leginkább az ilyen váratlan fordulatok ábrázolásáról ismerszenek meg.


Na meg a jól kiválasztott szereplőkről. A viszonylag rövid, összesen 145 perces sorozat készítői, John Choi és Rob Sixsmith megkeresték a nyomozás legfontosabb figuráit: a mobil akciócsoport vezetőit és beosztottait, a kerületi rendőröket, a rendőrségi profilozót, az ügyészt és a helyszínelőt – az egyetlen nőt a díszes társaságban,

aki akkor az első és egyetlen nő volt ebben a szakmában.

És miatta érdemes leginkább végignézni a sorozatot. Elképesztő, ahogy visszaemlékszik erre az elképesztően brutális, szó szerint vérben tocsogó ügyre, amelyben adott esetben fadarabokat kellett a padlóra tenni, hogy ne lépjenek a mindent beborító vérbe és más maradványokra, miközben neki higgadtan és pontosan kellett dolgoznia: ő is hozta meg az első áttörést az ügyben.

A többiek már mások. Van olyan rendőr, akit szintén megviselt az ügy, van, aki a saját hibáit akarja kisebbíteni vagy másra tolni, és akad olyan is, aki mélységesen szégyelli magát ezekért a hibákért. És ott van Yoo Young-chul ügyvédje, aki képes szó szerint nevetve beszélni a rendőrökről és a nyomozásról. A mai napig a halálsoron ülő Yoo Young-chulról mellesleg szinte semmi sem derül ki, azon túl, hogy gyűlölte a nőket és a gazdagokat.

Ami egyébként nem is baj – nem feltétlenül akartunk volna belelátni a lelkébe.

Értékelés: 8/10

 

Elindult a Port.hu új videósorozata, a SZESSÖN. Nézzétek meg az első részt, amelyben Kiss Gergő háromszoros olimpiai bajnok mutatja meg, milyen remekül bánik a dobverőkkel. Kövessetek minket a Youtube-on is!