Tényleg nem vicceltünk, amikor októberben azt írtuk itt a PORT.hu hasábjain, hogy idén minden korábbinál hamarabb kerülhetünk ünnepi hangulatba a Netflix segítségével, mivel a streaming platform egy rakás karácsonyi filmet és sorozatot hány ki magából idén. És már novemberben megkezdték a sort: A fiú, akit Karácsonynak hívnak és a A Castle for Christmas azóta is kirobbanthatatlan a Netflix dinamikusan frissülő TOP10-es listájának éléről (ahol azért rendre megosztják a dobogót az Arcane című animációs sorozattal, amiről ebben a cikkünkben zengtünk ódákat).

A Netflix soha semmit nem bíz a véletlenre. Míg az Arcane minden idők egyik legnépszerűbb ütöm-vágom online játéka, a League of Legends alapján készült, addig A fiú, akit Karácsonynak hívnak ugyanúgy egy könyvadaptáció, mint amilyen az elmúlt néhány évben az volt a Vaják, az Enola Holmes, a Mindig az ördöggel, az Útmutató bébiszittereknek szörnyvadászathoz vagy a George Clooney-féle, eléggé unalmasra sikeredett Az éjféli égbolt is. No ez nem azt jelenti, hogy a Netflixnél van egy „bestsellervadász”, akinek semmi más dolga nincs azon kívül, hogy naphosszat túrja a könyvkereskedések és képregényboltok polcait valami megfilmesíthető aranytojást tojó tyúk után – hiszen ma már az összes nyereségorientált tartalomszolgáltató ezt csinálja a Disney-től az Amazonig. Épp ezért furcsa, hogy Matt Haig A fiú, akit Karácsonynak hívnak című regényéből csak most készített filmet a Netflix, a Blueprint Pictures és a StudioCanal, hiszen ez egy 2015-ös mesekönyv, és nincs olyan eldugott pontja a Földnek, ahol ne kapott volna jó kritikát (2016 óta ráadásul már magyarul is elolvasható).

Télapó, Mikulás, Nikolaus, Szent Miklós, Santa Claus, Father Christmas, Fagy apó, Gyed Maróz, Weihnachtsman, Père Noël, Joulupukki... Se szeri, se száma az európai kultúrkörben azoknak a nagy szakállú, mitikus alakoknak, akik piros püspöki talárba bújva év végén ajándékot osztogatnak kicsiknek és nagyoknak, immáron évszázadok óta – egyes néprajzkutatók egyenesen a nyolclábú csodaparipa, Sleipnir hátán vágtató skandináv főistenig, az egyszerre atyáskodóan jó és pusztítóan gonosz Odinig vezetik vissza az alakját.

Bár nálunk Magyarországon a december 5-én éjjel a csizmákba édességet csempésző, a rossz gyerekeket a lánccsörgető Krampusszal a Pokolba vitető Mikulás alakja élesen elkülönül a december 24-én, szenteste ajándékot hozó Jézuskától, Nagy-Britanniában ez a két ünnep hagyományosan egybemosódott: 24-én éjjel a rénszarvasok vontatta szánon közlekedő, északi-sarki jótevő, Santa Claus a kéményén át bemászva ajándékokat helyez el a karácsonyfák alatt és a kandallókra akasztott zoknikban, amelyeket az emberek 25-én reggel, a Boxing Day során örvendezve kibontanak. Ez a szokás terjedt el aztán az Egyesült Államokban is, onnan pedig az egész globalizált világ átvette, első sorban a hollywoodi filmeknek köszönhetően.

A fiú, akit Karácsonynak hívnak brit írója, Matt Haig azonban gondolt egy merészet, és nem a sokadik meseregényt dobta piacra a hófehér szakállú, hohohohózó öregemberrel a főszerepben. Helyette inkább az eredetfilmek és prequelek népszerűségét meglovagolva egy szívmelengető téli mesét kanyarított arról, mi mindent csinált a jó Nikolas akkoriban, amikor még nem serénykedett az ajándékain egy gyárcsarnoknyi manó, és rénszarvasból is csak egy volt neki nyolc helyett.

Aki akár csak egy karácsonyi történetet olvasott, hallgatott vagy látott, ismeri az összeset. A fiú, akit Karácsonynak hívnak azonban olyan ügyesen melegíti fel újra a jól ismert Mikulás-toposzokat a piros sapkától kezdve az ajándékgyártó pici manókon át a rénszarvas-vontatta szánkóig, hogy öröm nézni!

Itt bizony szem nem marad szárazon: vagy az elhunyt rokonok miatt érzett szomorúság, vagy a szeretetteljes karácsonyi hangulat (esetleg a főhős mellé szegődött beszélő egér viccei) miatt bizony elkél egy csomag zsebkendő a film mellé!

A Nikolast alakító Henry Lawfull korábban semmilyen filmben nem szerepelt, mindössze egyetlen A nyomorultak-adaptációt jegyez tőle az IMDb. Mégis, profi gyerekszínészeket megszégyenítően lényegül át a nincstelen, félárva kisfiúvá, aki egész addigi életében csak a favágókunyhójuk mögötti erdőben játszott, ám most bebarangolja a manókkal, trollokkal és tündérekkel benépesített, mágikus-mitikus Északot. No persze olyan veterán brit színészóriások mellett nem nehéz jól teljesíteni, mint az örök télbe burkolózott királyság kissé kelekótya urát alakító Jim Broadbent, vagy Maggie Smith, aki az egész történet elbeszélője egy olyan anya nélkül maradt csonka családnál, ahol a túlhajszolt apukának nincs ideje semmiféle karácsonyi hangulatot varázsolni a három gyereknek.

És hogy miért keverem ide Spielberget? Azért, mert ennek a Matt Haig-adaptációnak a rendezője nem más, mint az egyik legjobb Spielberg-tanítvány, Gil Kenan, akinek annak idején a Mester (Robert Zemeckisszel karöltve) személyesen adta oda a jogot a Rém rom című 2006-os animációs film levezénylésére, és aki ma már olyan blockbusterek megbízhatóan jó forgatókönyvírója, mint a Ghostbusters franchise-t megmentő Szellemirtók – Az örökség. Reméljük, A fiú, akit Karácsonynak hívnak sikere nyomán hamarosan felkérést kap a Netflixtől és a StudioCanaltól a folytatás elkészítésére is, azt ugyanis Matt Haig már ezer éve megírta A lány, aki megmenti a karácsonyt címmel!

Ítélet: 8/10

Kiknek ajánljuk? Azoknak, akiknek sosem elég a rénszarvasos Mikulás-történetekből, és persze azoknak is, akik Ebenezer Scrooge-hoz hasonlóan gyűlölik az év végi karácsonyi felhajtást, de a fagyos szívük mélyén azért vágyódnak egy kis melegségre.

Beköltözött a magas kultúra a SZESSÖN próbatermébe. Nyáry Krisztián író, irodalomtörténész mesélt a zenélés és az írás kapcsolatáról, hogy például Tinódi Lantos Sebestyén volt az első magyar slammer. Végül megpróbálkozott minden idők egyik legvitatottabb dobosának dobtémájával is.