Bár egy jó ideje már a zombi a szórakoztatóipar aktuális slágerszörnye, és egyre-másra készülnek a jó, de inkább kevésbé jó Walking Dead-koppintások, azért a csoszogó élőholtak árnyékában a vámpírok is örökzöld rémek maradtak. Gondoljunk csak az olyan népszerű produkciókra, mint Taika Waititi Hétköznapi vámpírok című filmje és sorozata, a Hotel Transylvania-rajzfilmekre vagy a Sony stúdió „Pókember-nélküli, új Pókember-filmjére”, a Morbiusra (ami a koronavírus-járvány miatt majd csak 2021-ben lesz lesz látható).

Persze manapság már inkább az a jellemző, hogy az alkotók kiforgatják és modernizálják Bram Stoker több mint 120 éves vámpírtoposzait, és pont az olyan produkciók a legritkábbak, mint a Netflix új Drakula-szériája, ami igyekszik maximálisan hűséges lenni a gótikus rémregények koronázatlan királyához.

Igaz, pont a Netflix volt az a platform, amelyik felkarolta idén ősszel Oz Rodriguez 2018-ban leforgatott vámpíros tinihorrorját, hiszen pont ez a streaming szolgáltató híres arról, hogy a Stranger Things két évada között gátlástalanul csatasorba állít lényegében bármit, amiben egy bicikliző gyerekcsapat összetűzésbe keveredik valami veszedelmes túlvilági entitással...

A Vámpírok Bronx ellen (eredeti címén: Vampires vs. the Bronx) tényleg olyan, mintha valaki modernizált, nagyvárosi verziót forgatott volna Joel Scumacher 1987-es kultfilmjéből, Az elveszett fiúkból (amiből azért, valljuk be, a Stranger Things is erőteljesen építkezett, mind a '80-as évek hangulatban, mind a karakterek és a történetvezetés terén). A folyton egymást zrikáló, bringázó kölykök kicsiny csapatának feltűnik, hogy lakóhelyük szívében egy vámpírkolónia él, és bizony nem a bűnözők, hanem ezek a veszedelmes vérszívók állnak az addigi titokzatos halálesetek és eltűnések hátterében. Csakhogy ezt egyetlen felnőtt sem hiszi el nekik – úgyhogy kénytelenek ők maguk leszámolni a vámpírhordával.

Így aztán a kölykök rekeszizomszaggatóan vicces jelenetek közepette kezdenek el felszerelkezni az élőholtvadászathoz szükséges kellékekkel, úgymint szenteltvízzel töltött lufibomba, templomból lopott ostya, vallásos rokontól elcsent feszület, konyhából meglovasított fokhagymagranulátum, törött baseballütőből faragott fakaró és így tovább. A recept a régi, a körítés pedig csak annyiban új a témába vágó régebbi alkotásokhoz képest, hogy ezúttal nem egy Isten háta mögötti, álmos amerikai kisváros a történet helyszíne, hanem New York zsúfolt metropolisza, azon belül is a bűnözéstől és szegénységtől leginkább sújtott, hírhedt kerület: Bronx. A vámpírok ugyanis azért jöttek pont ide, mert itt nem tűnik fel annyira, ha nyomtalanul eltűnik az éjszakában egy-két baseballsapkás gengszter, ráadásul összejátszva egy gaz ingatlanspekulánssal, akinek örök életet ígértek, a tanyájukat is úgy rendezhetik be, mint a kerület régi, lerobbant épületeit rehabilitáló innovációs cég.

Nyugi, ez nem spoiler, nagyjából kiderül mindez már a fenti trailerből is, de legkésőbb a film első 10 percében. Ami miatt mégis érdemes megnézni a játékidő maradékát is, az a Vámpírok Bronx ellen magas szórakoztatási faktora: nem akarja sem megreformálni, sem pedig kiröhögni a vámpírfilmes toposzokat, egyszerűen csak egy mindent bemagoló eminens tanulóként felmondja ötös alára a zsáner összes kötelező kellékét. A kölykök viccesek, a vámpírmaszkok vérprofik, a színészek között pedig igazán vicces cameók is akadnak: például a rigorózus Jackson tiszteletest a rapper Method Man alakítja, a kölyköket a bűn útjáról leterelni igyekvő, joviális boltost a YouTube-komikus The Kid Mero, a főhős szerelmét pedig a népszerű 22 éves énekesnő, Coco Jones. Igaz, a stáblistán szereplő Zoe Saldanát én csak annyi ideig láttam a képernyőn, amennyire egy vámpír látszik a tükörben...

Ítélet: 8/10

Kiknek ajánljuk? Leginkább azoknak, akik 33 éve várnak az új Az elveszett fiúkra. De bátran tehet vele egy próbát bárki, aki a ködös novemberi estéken egy könnyed horrorvígjátékra vágyik, vagy épp erre a filmre bök rá legelőször a Netflix végeláthatatlan menüjében.