Tényleg csak idő kérdése volt, hogy a Stranger Things és a Ready Player One premierjét követően nyakunkba szakadt retrólázat meglovagolva mikor készül egy átfogó dokusorozat a videojátékok legnagyobb úttörőiről. Hiszen ugye ma már senkinek sem kell bemutatni a szellemekkel kergetőző, pizzaforma Pac-Mant, az aranygyűrűkért rohangáló Sonicot vagy épp Mariót, a gombákat gyepáló, bajszos vízvezetékszerelőt, hiszen az egyetemes popkultúra részei. Nemcsak a videojátékokban találkozhatunk velük, hanem pólókon, bögréken és matricákon – sőt, egy ideje már a filmvásznon is.

A Mortal Kombat, a Street Fighter, a Doom a Tomb Raider, a Resident Evil vagy az Assassin's Creed mind-mind a játékadaptációk első fecskéjének számító, 1993-as Super Mario Brothers kantáros nadrágjából bújtak elő. Ahhoz azonban, hogy a blőd sztorijaik ellenére is milliók váltsanak rájuk jegyet világszerte, az kellett, hogy az eredeti videojátékoknak is masszív rajongótábora legyen. Erről a játékos szubkultúráról szól a Netflix legújabb dokusorozata, a High Score, ami az 1978-as nagy klasszikus Space Invaderstől kezdve mutatja be a műfaj fejlődéstörténetét a 3D-s lövöldözős játékok öregapjáig, az 1993-ban berobbant, legendás Doomig.

A konzolokon és személyi számítógépeken nyúzható videojátékok ma már ugyanúgy az otthonunk részei, mint a hűtő, a mikró, vagy a tévé. Nem volt ez persze mindig így: a '70-es és a '80-as években még a forgalmas helyekre pénzbedobós arcade gépeket kiállító plázák, és a sok-sok villogó-csilingelő masinát felsorakoztató játéktermek voltak a gémerek fellegvárai. Ráadásul ez a fajta szórakozás akkoriban leginkább a fiatal fiúk és férfiak dilije volt, akik sokszor az összes zsebpénzüket vagy akár az első keresetüket is képesek voltak beledobálni egy-egy gépbe, hátha ők szerzik meg egy-egy játékban a legtöbb pontot, azaz a címbéli High Score-t. Ebbe a fiúöltöző szagú világba robbant be 1980-ban a Namco Pac-Manje, ami az addigi lövöldözős, űrhajós, lézerharcos, UFO-inváziós sémára épülő játékok közé behozott egy pizza alakú, gyümölcsöket evő, szellemek elől bujkáló, aranyos kis sárga lényt – ami azonnal a lányok kedvence lett. A Netflix sorozata sok-sok archív VHS-felvételen és híradóbejátszáson keresztül mutatja be, mennyire nagy szó volt ez akkoriban (például annyira, hogy Japánban egy időre eltűntek a százjenes fémpénzek, mert milliós nagyságrendben dobálták be a Pac-Man gépekbe).

Az arcade gépes játéktermek ugyan nagyot mentek a '80-as években, a '90-es évekre azonban leáldozott a csillaguk. Ekkor azonban két kultikus cím, a Street Fighter és a Mortal Kombat csatasorba állítása ismét nagyot lendített a bedobálós játékgépek forgalmán, mivel ezek voltak az első olyan világszerte népszerű arcade játékok, ahol a játékosok nem egymagukban játszottak, megdöntve valaki más rekordját, hanem egymás ellen, ugyanannak a gépnek a botkormányát rángatva és gombjait püfölve. Ezek az arcade gépek nálunk, Magyarországon is nagyon népszerűek voltak a '90-es években, mostanra viszont ugyanúgy kikoptak a geek szubkultúrából, ahogy szinte az egész világon, és jóformán már csak direkt erre szakosodott múzeumokban vagy magángyűjtőknél lehet játszani velük.

Az arcade játéktermek izgalmas világának hazacsempészése, illetve a kezdetben még szobányi méretű, nagy teljesítményű számítógépek játékra való felhasználása természetesen kezdettől fogva birizgálta a mérnökök agyát. A '70 és a '80-as évek másik nagy szórakoztatóipari innovációját, a konzolokon és személyi számítógépeken futtatható játékok első nagy korszakát olyan úttörő cégek teremtették meg, mint az Atari és a Nintendo. A fejlesztők ez esetben úgy akartak nagyot kaszálni, hogy a reménybeli játékosok zsebéből nem bedobált érmék formájában csalogatták ki a pénzt, hanem vetettek velük egy-egy tévékészülékre köthető, nagy dobozt, amelyekhez a játékokat borsos áron árult kisebb dobozok (úgynevezett cartridge-ok) formájában csatlakoztathatták a játszani vágyók.

A konzolok világával és kultikus címeivel szintén részletesen foglalkozik a High Score, ahogy azt sem felejtik el megemlíteni, hogy a virágzó játékipar már 1982-ben majdnem romba dőlt, amikor a milliós tételben legyártott E. T. videojáték tonnaszám maradt az Atari cég nyakán, mert a grandiózus Spielberg-mozifilmhez időzített, szoros megjelenés miatt maga a játék annyira silányan lett leprogramozva, hogy senki sem volt hajlandó megvenni és játszani vele. De előkerül a dokusorozatban az a történet is, amikor a patinás Universal stúdió, a King Kong-filmek gyártója beperelte a Nintendót, amiért a Mario-játékok előfutárának számító Donkey Kongban egy toronyházra mászó, leányrabló óriásgorillát kellett legyőznie az akkor még Jumpmannek nevezett, bajszos kis főhősnek (a Nintendót védő, kopasz és joviális amerikai ügyvéd, John Kirby munkáját utóbb azzal honorálta a patinás japán játékóriás, hogy róla nevezték el a Kirby játékok pufók kis főhősét).

De természetesen az a legendás sztori sem hiányozhat a High Score-ból, amikor John Romero barátai az id Software-nél meghekkelték a működési mechanizmusokat mindig hét lakat alatt őrző Nintendo NES-konzolját, és így fejlesztették le PC-re a saját mászkálós-ugrálós platformjátékukat, a Dangerous Dave-et és a Keent. És ezzel be is zárult a kör, mivel a hatrészes High Score utolsó epizódja azt mutatja be, hogyan írta át a videojátékok történetét John Romero és John Carmack kultikus Wolfensteinje és Doomja, amelyek után már az összes konkurensük 3D-ben mozgó, pörgős és akciódús programot akart csinálni, letaszítva ezzel a trónról az oldalnézetes logikai és ügyességi játékokat. Aki tehát eddig még nem ismerte az elektrotechnika-történelem eme izgalmas sztorijait, mindenképp nézze meg a High Score-t! De a sorozat a sok megszólaltatott játékipari nagyágyúval és a bevágott archív felvételekkel (ó, azok a ruhák, frufruk, szemüvegek, Bundesliga-sérók és pornóbajszok!) olyanoknak is izgalmas szórakozás lehet, akik már kívülről fújják a '70-es, '80-as és '90-es évek összes fontosabb játékfejlesztőjének nevét és életútját.  

Kiknek ajánljuk? Azoknak, akik a Pasziánszon kívül eddig soha semmilyen videojátékkal nem játszottak még, és Mariót is csak Dévényi Tibi bácsi Elektor Kalandorából ismerik, de kíváncsiak Pac-Man és a többi popkult ikon eredettörténetére. És persze azoknak, akik már a Donald-rágók papírjait is kazettára másolt Last Ninjára cserélték, hogy legyen mit nyüsstölni a bécsi Mariahilfer Straßén vásárolt C64-esen!

Ítélet: 8/10