A Bert, a csúcsfegyver című HBO Max vígjáték a népszerű amerikai stand-up komikus, Bert Kreischer vélt vagy valós oroszországi kalandjait mutatja be a furcsán viselkedő, de nagyon vicces Mark Hamill oldalán.
Bert Kreischer egy amerikai stand-up komikus. Amerikai stand up komikusból van vagy millió, de Kreischer benne van a top 5-ben – ha minden igaz, a harmadik legnézettebb a szakmában –, ami egyrészt szép teljesítmény, másrészt kissé érthetetlen, mert a faszi egyáltalán nem tűnik viccesnek, ráadásul mindig félmeztelenül lép fel. Gyanítom, hogy ő inkább egy jelenség, a kiöregedett kollégiumi partiarc, aki még mindig a régmúlt dicsőségéből él – és a saját életén alapuló egész estés játékfilm, a Bert, a csúcsfegyver is nagyjából ezt akarja róla mondani. Amiben szerencsére fontos szerepet kapott Bert apjaként Mark Hamill.
Nem mellesleg Kreischer partiarc előélete elég jól dokumentált, mert annak idején, még 1997-ben a Rolling Stone magazinban egy cikk jelent meg a Floridai Állami Egyetemről mint az ország első számú buliegyeteméről, és ebben külön szerepet kapott hősünk mint a legnagyobb party animal. A cikk alapján egy forgatókönyv is készült, abból pedig – a név megváltoztatásával – egy film, a Buliszerviz (2002) Ryan Reynolds főszereplésével. Vagyis van a csávónak egyfajta „legendája”, ha a szó kissé erős is, aminek része egy állítólagos oroszországi út, ahol Kreischer, szintén állítólag seggrészegen egy egész vonatot segített kirabolni pár orosz maffiózónak. A nagyon is kamuszagú történet adja a film alapját: ebben az alkotói és családi válsággal küzdő, pohos Bertet megtalálja az orosz maffiózó csaj (Iva Babic), mert 23 évvel ezelőtt eltett valamit, ami neki fontos, így magukkal viszik őt és látogatóban lévő apját Szentpétervárra, ahol egy bandaháború közepén találja magát, miközben igyekszik rendezni a viszonyát kelekótya apucival.
Szaladjunk kicsit előre: az HBO Max-on kijött Bert, a csúcsfegyver nem jó film, sőt, kicsit a gagyi felé hajlik, a története bugyuta, kicsit loptak benne a Boratból is, a látványvilága gyengus, nem sokra fogunk belőle emlékezni egy rendkívül gusztustalan, de meglepően eredeti akciójeleneten kívül, de vannak enyhítő körülmények. Az egyik az, hogy Bert Kreischer nem a saját egóját kényezteti vele,
a másik maga Mark Hamill. Aki sosem törődött különösebben az imidzsével és az egójával, sosem úgy választott szerepet, hogy az jó fényben tüntesse fel, hanem úgy azt lehetőleg maximálisan élvezze. És ezt élvezi is: bár a karaktere kissé kiszámítható, az apuka, vagy inkább nagypapa, aki élvezi élete legnagyobb kalandját, ami ráadásul újra összehozza a fiával, és Hamill ezzel el is lopja a filmet.
Nincs nehéz dolga, Kreischer nem képzett színész, néhány jelenetbe bele is törik a bicskája, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy tényleg élvezet nézni azt, ahogy
a 72 éves Hamill beleveti magát mindenbe.
Például abba, hogy speeden pörögve, egy szőke prostit ölelgetve bulizik orosz maffiózókkal. Akik persze szinte kizárólag szerbek – az egy Oleg Taktarovot leszámítva –, mert ugyebár senki nem forgat már Oroszországban, így mindent Szerbiában vettek fel. Látszik is, kicsiben és szürkébben folyik itt minden – vicces, hogy az utolsó parasztnéni is szépen töri itt az angolt –, de egy kissé felületes kalandnak jó, akárcsak a maffiában is a női egyenlőséget hirdető szál az amúgy tényleg vicces Iva Babic tolmácsolásában.
Értékelés: 7/10
