A szilánkok messze nem hozza azt, amit Bret Easton Ellistől elvárnánk, pláne, hogy Ryan Murphy jegyzi a sorozatot.

Mindig figyelemre méltó, ha egy népszerű író bejelenti, hogy visszavonul, aztán évekkel később mégis új könyvvel jelentkezik. Ez történt az Amerikai pszichó szerzőjével, Bret Easton Ellisszel is, aki 2010-ben, a Királyi hálószobák című regény megjelenésekor többször is beszélt arról, hogy már nem érdekli a regényírás, és más dolgokba kezdett bele. Többek közt indított egy podcastet, írt egy esszékötetet Fehér címmel, amit 2019-ben adtak ki. Aztán jött a COVID, a pandémia, és volt ideje a múlton gondolkodni, így elővette egyik régi regényötletét, a részben önéletrajzi ihletésű A szilánkokat, ami aztán 2023-ban jelent meg – magyarul is. Most pedig maga a szerző adaptálta forgatókönyvvé a regényét, a Disney+-on látható sorozatot pedig Ryan Murphyvel közösen készítették. Ha nem ugrana be elsőre, az ő nevéhez fűződik többek közt az Amerikai Horror Story című antológiasorozat, a Kés/alatt és a Netflix valós sorozatgyilkosokat bemutató szériája, a Szörnyek. Egy ilyen párosításból csak valami különleges születhet, ám a helyzet az, hogy A szilánkok meg sem közelíti azt, amit elvárnánk tőle és amit kezdetben ígér.

A történet 1981-ben indul és egy négyfős baráti társaságot követ Los Angeles-ben. Bret (Igby Rigney), Debbie (Hayes Warner), Susan (Kaia Gerber), és Thom (Graham Campbell) szülei dúsgazdagok, és szinte minden megadatik a gyerekeiknek a menő sporkocsiktól a drága pezsgőkön át a legtisztább kokainig. Kivéve a szeretetet és a törődést, így mindenkinek megvan a maga démona, amivel küzdenie kell, és persze semmi sem olyan felhőtlen ebben a kiváltságos életben, mint amilyennek látszik. Ez a Bret nevű főszereplő egyik alaptétele, amit előszeretettel ismételget újra meg újra. Igen, a főszereplő és egyben a narrátor neve megegyezik az íróéval, de persze ez nem jelenti azt, hogy minden, amit itt látunk, pontosan így és vele történt meg.

A tizenhét éves Bret egy elit gimnázium végzőse, és bár előszeretettel viselkedik úgy, mintha társai felett állna, neki is szembe kell néznie a felnőtté válás nehézségeivel, azzal, hogy önálló döntéseket kell hoznia, és mindemellett még egyre egyértelműbb homoszexualitásával is kezdenie kell valamit – értsd: titkolnia mások előtt. Ehhez jön aztán még egy sorozatgyilkos is. Miként a főszereplő mondja:

Ahogy később visszagondoltam arra, ami 1981-ben történt velünk, egy dolog világossá vált: a mai kölyköknek kurva könnyű. Persze ma is nehéz tininek lenni: a pubertás, a szexualitás meg az online zaklatás miatt. De a mi generációnknak nehezebb volt, mert sorozatgyilkosokkal kellett együtt élnünk.”

Ez a sorozatgyilkos most Bret baráti társaságából szedi az áldozatait, és a fiú gyanúsítottja az új srác, Robert Mallory (Homer Gere), akiről egyre furcsább dolgok derülnek ki. Kapásból hazudik arról, hogy ’81-ben ő is ott volt a moziban, amikor Bret látta a Ragyogást. Vagy legalábbis Bret ezt állítja, de ne feledjük, ő a történet narrátora. A szilánkok alapszituációja amúgy klasszikus slasher felállás: a nemtörődöm szülők helyett a kamaszoknak kell kézbe venniük a sorsukat, és túlélniük a helyzetet. A felnőttek – mint a műfaj legtöbb darabjában – innen is hiányoznak, vagy ha épp akad pár, az sem azért, hogy segítsen a fiataloknak. A sorozatgyilkos szál amúgy egész jó, látszik, hogy Murphyhez ez áll a legközelebb. Kár, hogy agyonnyomja a szájbarágós felnövéstörténet, amiben újból és újból ugyanazok a frázisok hangzanak el. Amikor annak idején Bazsányi Sándor az Élet és Irodalomba írt kritikát a könyvről, nehezményezte a rengeteg szóismétlést, itt viszont a gondolatok is ismétlődnek epizódról epizódra. És nagyon hiányzik a humor, ami még irónia szintjén sincs jelen. Egyszer-kétszer ugyan van pár kifejezetten jól sikerült, pikírten poénos pillanat, ez sajnos elenyésző. Ilyen, amikor Bret megkapja Stephen King Cujo című regényét a barátnőjétől, aki így adja át az ajándékot: „Első kiadás”, mire fiú cinikusan megjegyzi: „Múlt hónapban jelent meg, mind első kiadás.” King amúgy többször is megjelenik a sorozat folyamán, kapásból a nyitójelenet a Ragyogás ominózus vetítésén zajlik. Amúgy is, A szilánkok tobzódik a 80-as évek retrójában – csak épp ezzel is van egy kis gond.

Valószínűleg nem volt olcsó a sorozat, hiszen rengeteg korabeli sláger csendül fel, aminek jogdíja köztudottan baromi drága. De talán túl sok is a zene, és a videóklip-szerű betét, ami hangulatfestésnek és nosztaligának remek, ám a cselekmény egy tapodtat sem halad előre. A nosztalgia ráadásul szinte teljesen megreked ezen a szinten: bár az első rész még jóval többet ígér – például pont a Ragyogás mozis vetítésével –, leginkább a zenékben érhető tetten a nyolcvanas évek.

Nem rossz sorozat A szilánkok, kétségtelenül van hangulata és érdekes a világa, amibe bevezet, de elsősorban azoknak fog tetszeni, akik nagyon-nagyon kedvelik Bret Easton Ellis stílusát, és akiket már a regényben sem irritált a rengeteg ismétlés.

A szilánkok elérhető a Disney+-on. Új rész csütörtökönként.