A netflixes Anya kontra androidok zavarba ejtő sci-fi, amelyben egy várandós lány vág neki az emberekre vadászó androidokkal teli rengetegnek, de hogy minek, az nagy kérdés, ahogy az is, miért kellett ehhez az amúgy remek Chloë Grace Moretz.
Engem igazából Chloë Grace Moretz húzott be erre a Netflix filmre, aki eddig szinte minden filmjében remek volt. Imádtam Ha/verben (2010) és A leleményes Hugoban (2011) és egy csomó minden másban, és ha a film nem is volt túl acélos, őt mindig jónak találtam. Azt kicsit furcsálltam, hogy kapásból két olyan filmben is (fő)szerepelt, amelyben a gyermekét kel megvédenie valamiféle idegen fenyegetéstől, a tavaly bemutatott Árny a felhők közöttben (2020) és a Anya kontra androidokban, de gondolom ilyen életszakaszban van. Az előbbi filmben egy koboldtól kell megvédenie a bébit egy II. világháborús bombázógépen, az utóbbiban vérszomjas androidoktól a közeljövőben, és azt kell, hogy mondjam, hogy az előbbi történet a valószínűbb. Mégpedig sokkal.
Képzeljük el azt a nagyon közeli jövőt, amelyben a legtöbb családnak van egy androidja a házimunkára. Én nem tudom elképzelni, mert minek? Kiporszívóz, felvágja apróra a hagymát, aztán mit csinál? Ezeket a munkákat kisebb, olcsóbb háztartási gépek is elvégzik,
de mit csinálsz az élethűen emberszerű droidoddal, ha végzett az aznapi kb. harminc perces munkájával? Beállítod a sarokba?
Nyilván az androidok is érezték, hogy ennek nincsen semmi értelme, így egy szép napon fellázadtak, és elkezdték lemészárolni az embereket. Bár erősek, okosak és gyorsak, nem elpusztíthatatlanok, ahogy az a nyitójelenetekből is kiderül, ahol egy baráti társaság baseball ütővel vet véget az inas droid ámokfutásának. Ezen társaság tagja Georgia (Moretz) és a barátja, Sam (Algee Smith), akik pont aznap tudják meg, hogy a lány babát vár. Eleve nem különösebben örülnek a hírnek, pedig akkor még nem tudták, hogy az emberiséget a kihalás fenyegeti, Georgia pedig abban sem biztos, hogy a sráccal akar lenni – ami mellesleg furcsa, de izgalmas dinamikát adhatott volna egy túlélőfilmnek, de nem ez történt.
Ugrunk 9 hónapot, a lány már „bármelyik perces”, a pár pedig az erdőben bolyong, a legalapvetőbb biztonsági óvintézkedésekre is fittyet hányva, noha az androidok ott vannak mindenütt. Rövid időre befogadják őket egy katonai táborban, de a srác annyira hülye, hogy már másnap kirúgatja magukat onnan, majd újra nekivágnak az erdőnek, hogy eljussanak a távoli Bostonba, amely még mindig tartja magát. Csakhogy rendre a lehető legrosszabb döntéseket hozzák, veszélybe sodorva nem csak önmagukat, de mindenki mást is. bár ennek a veszélynek az első háromnegyed órában nyoma sincsen. Az persze világos, hogy az elsőfilmes Mattson Tomlin nem a világ legnagyobb büdzséjével dolgozott, de egy sci-fihez vagy világvége filmhez nem is kell rengeteg pénz, pláne, ha nagyjából a jelenben játszódik,
csak ötlet kell, ízlés és némi tehetség
a történetmeséléshez. Itt legfeljebb az ötlet volt meg, mert az előzetesnél még úgy tűnt, ez valami egészen klassz is lehet, de ahogy haladunk előre, alig történik valami, ami pedig mégis, abban semmi logika nincsen - vicces, hogy van egy pont, ahol valaki fel is hívja a figyelmet erre -, úgy tűnik egyre kevésbé jónak az alapötlet is.
A véres android felkelés és minden más akció, ami a filmben előkerül – benne egy erdei üldözéssel, egy kiszabadítós résszel és egy „ostrommal” – csak izgalmasnak akar látszani, valójában mindig kilóg a lóláb. Látszik, milyen minimális technikai felkészültséggel, milyen kevés szereplővel, és ami még fájóbb, milyen kevés ötlettel készültek ezek a részek. És ehhez az olcsó Westworld utánérzéshez bizony nem kellett egy Chloë Grace Moretz, ehhez elég lett volna egy kezdő színésznő, aki nem kockáztat semmit egy ilyen szereppel, csak építgeti a filmográfiáját. És egy nagyon rossz filmben egy jó színésznő sem mindig jó, Moretznek is vannak gyenge pillanatai, az egész párkapcsolati rész és anyaság teljesen hiteltelen, nem tart semerre, csak lóg az egész a levegőben. Az ember azt érzi, hogy az egész csak azért készült el, mert a Netflixnél vevők az elsőre jól hangzó, látványosnak tűnő, kevés pénzből gyorsan és olcsón elkészített produkciókra, amiknek úgy a fele egész jól beválik, ha sikerült kreatív és/vagy rutinos alkotókat kifogni – a másik fele pedig ott van a futottak még kategóriában. Vagy éppen a „minek készült el” kategóriában.
Értékelés: 4/10
A Port.hu zenés sorozatának első évadának utolsó részében Király Attila színész és szinkronszínész ült be a dobok mögé.
