A töltött káposzta és a bejgli után nyilván nem a Sátántangót fogja nézni az ember egzisztencialista kérdéseken rágódva, hanem egy habkönnyű ünnepi komédiát szép emberekkel.
Volt már olyan, kedves olvasó, hogy az ünnepek közeledtével kicsit magányosnak érezted magad? Előfordul ilyen, még akkor is, ha népes család vesz minket körül, és lehet, hogy veled még nem történt ilyesmi, de a romantikus vígjátékok szereplőinél egyfolytában, és ilyenkor kerül elő a bonbonos doboz és a fehér bor – meg az a bizonyos valaki. Amihez persze kell valami bonyodalom is, hogy kiteljen a játékidő, és ne öt perc után menjenek hőseink szobára.
A Netflixen frissen futó Alkalmi randevú esetében a bonyodalom a következő. Sloane (Emma Roberts - Családi üzelmek) szingli, de a családja egyfolytában rágja a fülét. Hasonló a helyzet a jóképű ausztrál golfoktatónál, Jacksonnál (Luke Bracey - Holtpont), bár ő nem a saját családjától tart, hanem a kattant barátnők hozzátartozóitól. Így aztán amikor ők ketten összefutnak a plázában, a romkomokban szokásos első körös ellenszenv és némi sértegetés után rájönnek, hogy lehetnének egymás alkalmi ünnepi randijai. Mármint nem kamupárok, hiszen senkinek nem hazudják azt, hogy ők egy pár, csak úgy mennek el bulizni, máshová ünnepelni, esküvőre, másra. Karácsonytól indulunk, de van itt minden ünnep -, hogy van kísérőjük, aki ráadásul jól is néz ki, de nem kell feszengeniük, vigyázniuk arra, mit vesznek fel vagy mit mondanak, mert az egész nem számít, hiszen csak haverok, akik egymásnak tesznek szívességet. És a dolog tényleg működik – igen, kedves olvasó, kitaláltad -, amíg tényleg el nem kezdenek vonzódni egymáshoz a sok pompás közös este után.
És ilyenkor jön az, ami minden romkomban, valami mindig közbejön, valaki mindig hibázik, mire végre bevallják maguknak és egymásnak a bevallanivalót. A köztes időt a romkomok egyéb kellékei töltik ki, a kellemetlen incidensek – ezek közt van most egy Dirty Dancing idézet -, és a zakkant, de vidám mellékszereplők. Az utóbbi téren van némi deficitje az egyébként jópofa és jóravaló filmünknek. A nimfomániás nagynéninél (Kristin Chenoweth) ugyan rezeg a léc, de összességében vicces, a kötelező fekete haver már rém gyenge, a többiek pedig inkább jellegtelenek, így a két főhősre marad a szórakoztatásunk. Azt már korábban megfigyeltem, hogy Luke Bracey milyen borzasztó rossz színész – ő az a típusú színész, aki mindig görcsösen figyel arra, hogy minden szögből és minden helyzetben a legjobban nézzen ki – és most sem sokkal jobb, de javít a helyzeten, hogy itt nem kellett teljesen komolyan vennie magát.
Maradt hát Emma Roberts, Julia Roberts unokahúga, és az egykor még sztárnak számító, majd a B-filmek világába átigazoló Eric Roberts lánya, aki jó, és jól áll neki a vígjáték. Nem mondom, hogy zseniális, de van benne valami a fiatal Sandra Bullock lazaságából, és ez jót tesz a filmnek. Annak a filmnek, amit csak az ünnepek alatt érdemes nézni, különben teljesen okafogyott a dolog.
Értékelés: 6/10
