A Netflix szinte napra pontosan egyszerre rakott fel a kínálatába két spanyol gyártású emberrablós krimit: az Infiesto című másfél órás filmet (itt olvasható el a róla a PORT.hu kritikája) és a hol The Snow Girlként, hol Az eltűnt lányként hivatkozott La chica de nieve című hatepizódos minisorozatot.

Az utóbbi természetesen azonnal bekerült a streaming platform TOP10-es listájába – úgy látszik, az emberek sosem unják meg az eltűnt személyek utáni, torokszorítóan izgalmas nyomozásokat...

Ez a kirobbanó siker aligha véletlen, elvégre a spanyol film- és sorozatgyártás évek óta a világ élvonalában van – gondoljunk csak a közelmúlt nagy durranására, a Salvador Dalí-maszkos bankrablókat felvonultató A nagy pénzrablásra, ami összesen 5 évadnyi izgalmat kínált a nézőknek, és már gőzerővel készül hozzá egy spin off széria is. De vajon mi lehet ennek a hallatlan népszerűségnek a titka? Alighanem az, hogy

a spanyolok ma már simán képesek megbízhatóan hozni egy amerikia krimisorozat színvonalát, mind sztoriban, mind színészi játékban.

Ugyanakkor mindezt profin nyakon tudják önteni némi „mediterrán fűszerezéssel”, például olyan lélegzetelállítóan szép spanyol tájakkal, vagy olyan saját ötletekkel, amelyek miatt ízig-vérig európai lesz a végeredmény, és nem egy szimpla True Detective-koppintás vagy Drót-klón.

Nincs ez másképp Az eltűnt lány esetében sem. Ami ráadásul egy könyvadaptáció: Javier Castello azonos című, 2020-ban megjelent bestsellere alapján készült. Elvégre a Netflixről van szó, ahol szeretnek biztosra menni, hiszen egy-egy sikeres regény nyomán indították hódító útjára számos saját fejlesztésű produkciójukat, az Enola Holmes 1-2-től kezdve a frissen debütált Lockwood & Co.-ig.

Az eltűnt lány – nomen est omen – egy Amaya nevű eltűnt lányról szól, akit nemcsak a rendőrség keres nagy erőkkel, de egy fiatal és ambiciózus újságírónő, Miren Rojo (Milena Smit) is, aki egykori egyetemi tanára, a bűnügyi vonalon dolgozó zsurnaliszta (José Coronado) segítségével minden áron elő akar keríteni, kerül amibe kerül. Mivel Miren korábban maga is egy bűntény elszenvedője volt áldozatként, a saját szakállára lefolytatott magánnyomozása során nem válogat az eszközökben sem: ha kell hazudik és bizonyítékokat lop, mintha csak a rendőrségi irattárba éjjel besurranó Batman spanyol inkarnációja lenne.

Így aztán a sorozat egyik fő izgalomfaktora pont abból ered, hogy a két jó szimatú sajtómunkás többnyire mindig orrhosszal előzi az Amaya ügyében hivatalosan eljáró, végsőkig kizsigerelt és alulfizetett rendőrpárost. Ráadásul elég hamar kiderül, hogy a gyerekrablási üggyel csak a felszínt kapargatják a törvény éber őrei, valamint az önjelölt Miss Marple-ök és Sherlock Holmesok: a sötét és szövevényes ügy szálai ugyanis egy dark weben jelen lévő pedofil csoporthoz vezetnek...

A sorozat első látásra az Infiesto szöges ellentéte, hiszen Asztúria komor hegyei, eldugott tanyái és nyomasztó ipartelepei helyett a napfényes Földközi-tengeri turistaparadicsom, Málaga az események helyszíne. Csakhogy nem nyáron játszódnak az események, hanem zömmel az esős, nyúlós mediterrán télben járunk, a főszereplő kislányt ugyanis a háromkirályok, avagy a napkeleti bölcsek zenés-táncos ünnepén rabolják el a szülei mellől (ez egy vízkereszt idején tartott, hatalmas fiesta a spanyoloknál, felvonulásokkal, lufiárusokkal, tűzijátékkal és egyéb ilyenkor szokásos csinadrattával).

Mégsem tud sajnos elejétől a végéig lebilincselő krimi lenni, mert bár az első két rész berántja a nézőt, az utolsó kettő pedig meglepően durva gyomrossal mutatja meg a gyerekrablást az elkövető szemszögéből, a közbülső két részben jóformán semmit sem halad előre a történet.

Olyan lassan csordogálnak az események, hogy én két alkalommal is elaludtam ezen a sorozaton,

a Twin Peaks ehhez képest egy szénné vágott videóklip a bespeedezett Guy Ritche rendezésében!

Ráadásul az is roppant bosszantó végig a sorozatban, hogy maga a gyerekrablás 2010-ben történik meg, a tettes utáni hajsza viszont még 2019-ben is tart, mégsem utal az eltelt évekre semmi, azon kívül hogy a kis Amayát és a tinédzser verzióját más-más gyerekszínész alakítja. Senkinek sincs barázdáltabb arca vagy több ősz hajszála, holott ha valami, hát egy 9 éven át felgöngyölítetlen, egy egész országot megrázó emberrablási ügy pont az a dolog, aminek a súlya rányomja a bélyegét az ember fizimiskájára, legyen az illető bűnöző, rendőr vagy újságíró... De soha rosszabb európai regényadaptációt ennél!

Ítélet: 6/10

Kiknek ajánljuk? A csavaros krimik szerelmeseinek, no meg persze a spanyol filmek és sorozatok kedvelőinek.