Meglepően erős a mezőny, és még csak június van.
A kritikai konszenzus szerint az év legjobbjai közt ott lenne a helye a Vészhelyzet Pittsburghben, a Dept Q, a Gengsztervilág, A rezidencia, a Dope Thief, A vadnyugat születése, az Ezer bokszütés, a Hosszú, fényes folyó vagy a Your Friends & Neighbors című sorozatoknak is. Az én listámról ezek lemaradtak, abból az egyszerű okból, hogy egyiket sem láttam, de cserébe így is volt miből válogatni.
10. Hunyadi
Minden idők magyar sorozatával kapcsolatban elhangzottak olyan bírálatok, hogy túl gyorsan rohantak át Bán Mór regényciklusán, néha túltolták a szexet, vagy a címszereplő karaktere kissé szoborszerűre sikeredett, de ettől még kár lenne eltagadni, hogy az alkotóknak nemcsak belőni, de elérni is sikerült azt a szintet, amelynek egy HBO-ra vagy Netflixre készülő, középkategóriás nemzetközi produkciónak meg kell felelnie. És eleve, mikor fordult utoljára elő az, hogy egy magyar sorozat bemutatója eseményszámba ment?
9. The Last of Us
Ha az első évad a mérce, akkor természetesen a másodiknak nincs helye egy best of-listán. Túl sok cselekményszálat és témát próbáltak belezsúfolni egy túl rövid évadba, a feldobott ziccereket pedig meg se próbálták mind leütni. A poszt-apokaliptikus hangulat ellenben továbbra is meggyőző, a produkciós érték magas, az új karakterekhez pedig sikerült megtalálni a legjobb színészeket (Isabela Merced, Kaitlyn Dever, Jeffrey Wright), úgyhogy, aki nem ismeri a videójátékot (jelen!), és így az elvárásai is alacsonyabbak, az még a dramaturgiai és egyéb böszmeségek ellenére is jól szórakozhatott.
8. Az eternauta
Hiába emlegetik az argentin The Last of Us-ként, Az eternauta szerencsére nem teszkógazdaságos változata az HBO sorozatának, sőt, igazából csak a poszt-apokaliptikus szcenárióban hasonlítanak. A videójáték-adaptációban például nem is kérdés, hogy mi okozta a világégést, míg Az eternauta esetén az első évad végére sem leszünk okosabbak. Ez akár frusztráló is lehetne, ha az információmorzsákat nem adagolnák kreatív módon az alkotók, vagy ha kevésbé működne a szereplők közti dinamika (Ricardo Darín személyében az argentin film talán legnagyobb sztárja is jelen van). A történet alapját az El Eternauta című, 1957 és 1959 között megjelent képregény adja, de a sztori egyáltalán nem érződik avíttnak, sikerült izgalmasan aktualizálni, a látványvilág pedig egyenesen hollywoodi színvonalú.
Az eternauta - Régimódi, de ettől remek a Netflix posztapokaliptikus sorozata
Nem véletlenül old school Az eternauta, hiszen egy, az 1950-es évek végi ikonikus képregény alapján készült, amitől még lehet hasonlóan borzongató, mint a The Last of Us új évada.
Kritika
7. Különválás – 2 évad
Követve a színfalak mögötti drámát, vagyis a showrunnerek közti kötélhúzást, nem az a meglepő, hogy az utóbbi évek / évtizedek legizgalmasabb premisszájú sorozatának második évada nem egyenletes színvonalú, hanem hogy még így is bőven itt a helye a toplistában. Az első felvonásban feltett kérdések töredékére kaptunk csak válaszokat, de a Lost-féle l’art pour l’art rejtélyhalmozás szintjére sem jutottunk el szerencsére, a fókusz maradt az emberi drámákon, a finálé pedig ezúttal is az évad csúcsa lett.
Különválás – Ilyen lenne a Hivatali patkányok, ha Kafka írná a sztoriját
Az Apple TV zseniális sorozata egyszerre sci-fi, pszichológiai thriller és munkahelyi szatíra.
Az első évadról
6. A stúdió
Seth Rogen és állandó alkotótársa, Evan Goldberg megcsináltak egy olyan bennfenteskedő hollywoodi szatírát, amely lehet, hogy a nagyközönséget nem hozza izgalomba, de a hozzánk hasonló fekete öves filmbuzikat nagyon is. Rogen a kisebbrendűségi komplexussal küzdő stúdiófőnök szerepében egyszerre nevetséges és szánni való figura, de ez nagyjából az összes kollégájáról elmondható (Catherine O’Hara, Bryan Cranston, Kathryn Hahn, Ike Barinholtz és Chase Sui Wonders is remek), és közben olyan nagy nevek adják egymásnak a kilincset saját magukat alakítva, mint Martin Scorsese, Sarah Polley, Anthony Mackie, Zoë Kravitz, Ron Howard, Rebecca Hall vagy Adam Scott.
Seth Rogen új sorozata még Scorsese-t is megríkatja
Megnéztük a sztárokkal telezsúfolt A stúdió első két részét. Kritika!
Kritika
5. Fekete tükör – 7. évad
Két éve ilyenkor arról panaszkodtunk, pontosabban azt a ténymegállapítást tettük, hogy a Fekete tükör némiképp elvesztette a Black Mirror-jellegét, a sci-fi antológiasorozat 6. évadában ugyanis háttérbe szorult a sci-fi, helyette Charlie Brooker showrunner az alkonyzónás ambícióit élte ki. Az új évad ebből a szempontból nem okozott csalódást, a horror helyett megint a tudományos fantasztikum került fókuszba – különös tekintettel az elmúlt években slágertémává vált mesterséges intelligenciára –, de Brooker most is belepiszkált egy kicsit a formulába. A Fekete tükör léptéke eddig is emberi volt, vagyis az alkotót korábban sem a csillogó sci-fi díszletek és az absztrakt koncepciók érdekelték, hanem hogy a különféle kütyük milyen hatással vannak a társas kapcsolatainkra, a családi életünkre, a barátságainkra és a mentális egészségünkre, a 7. évad azonban kifejezetten érzelemdúsra sikeredett. Itt listáztuk az egyes epizódokat:
Toplistáztuk a Black Mirror 7. évadának epizódjait
Most nem ijesztgetni akart a showrunner, hanem érzelmi gyomrosokat bevinni.
Lista!
4. Kamaszok
Nem is kérdés, melyik produkciónak jár a zeitgeistba legjobban beletaláló, a közbeszédet leghatásosabban tematizáló sorozat díja. Philip Barantini miniszériája nemcsak a kulturális portálokon és a podcastekben volt slágertéma, de még a brit parlamentben is példaként citálták a politikusok, ami önmagában is megsüvegelendő teljesítmény. A gyilkos kamasz tanmeséje mellett maga a vágás nélküli formátum is vitákat gerjesztett, és ha esetleg helyenként hatásvadásznak is érződött ez a technika, az üzenet tökéletesen átjött.
3. A Fehér Lótusz – 3. évad
Hawaii és Szicília után Thaiföld egyik szigetén is kiderült, hogy gazdagnak lenni nem mindig játék és mese, pláne nem Mike White showrunner univerzumában. Harmadszorra már nyilván nem ugyanolyan friss a koncepció, pláne hogy a koreográfia most is nagyon kötött: itt is azzal nyitunk, hogy valaki elhalálozik a nyaralóparadicsom területén, de se a gyilkos, se az áldozat személyére nem derül fény, majd ugrunk vissza egy hetet az időben, és szép lassan megismerjük a válogatott módon defektes szereplőket, akik úgy nevetségesek, hogy közben át is tudjuk érezni a hol banális, hol egészen húsba vágó problémáikat. Nem tudni, mennyi kraft van még ebben az alapötletben, de amíg sikerül olyan színészeket szerződtetni, mint Jason Isaacs, Parker Posey, Carrie Coon, Walton Goggins vagy Aimee Lou Wood, és marad a szatirikus hangnem is, addig jöhet bármikor a folytatás.
2. Andor – 2. évad
„Az Andor a folytatásban is megéli az identitását, amiért pár éve annyira megszerettük az első évadot: itt nem nagy hatalmú, epikus hősök sagája jön, hanem csetlő-botló, életszagú forradalmárok folytatják tovább reménytelennek tűnő harcukat a mindent és mindenkit bedaráló, egyáltalán nem bújtatottan fasiszta rendszerrel szemben” – írta a Port kritikusa a legfelnőttebb Star Wars-sorozat második és egyben utolsó évadáról, amihez csak annyit tennénk hozzá, hogy Tony Gilroy szériája meg is dolgoztatja a nézőt. Umberto Eco írta a Rózsa neve szándékosan sűrű első száz oldaláról, hogy egyfajta beavatás: aki be akar lépni a könyv világába, annak el kell fogadnia a szereplők életritmusát. Az Andor is hasonló: csak az tud ráhangolódni, aki elfogadja, hogy ez a világépítés lassabb és részletesebb, mint a korábbi Star Wars-produkciók közül bármelyiké. Ha ez megvan, akkor onnantól értékelni fogjuk az áthallásos politikai machinációk és a forradalmi ellenállás szemléletes bemutatását.
1. A próba - 2. évad
Lehetetlen feladatra vállalkozik, aki megpróbálja valahogy szóban átadni, hogy mitől zseniális Nathan Fielder és az általa kreált szürreális metareality-univerzum a Nathan for You-tól a The Curse-ön át A próbáig. A lényeg: nézzük, ahogy egy faarcú ember agyament projekteket próbál megvalósítani, és közben nevetünk, feszengünk, de leginkább csak képtelenek vagyunk elhinni, amit látunk. Fielder az első évadban életvezetési tanácsokkal próbált segíteni a civil szereplőkön, és aztán saját magát tette meg főszereplőnek, míg a folytatást egyetlen rögeszméjének, a repülésbiztonság javításának szentelte. Az évadban szerepel többek közt két klónozott kutya, egy náci Paramount-vezér, egy ál, de mégis igazi zenei tehetségkutató egy stúdióban felhúzott álreptéren, anyatejet árasztó óriásbábú, és minden idők egyik legváratlanabb finálébeli csavarja.
A próba – Agyament emberkísérlet az HBO új sorozata
De amilyen abszurd, olyan vicces és okos is.
Az első évadról
