VIGYÁZAT, ENYHE SPOILERVESZÉLY!

Nincs könnyű helyzetben a világ legnagyobb internetes piactere, az e-kereskedelem után a streaming platformot is épp totálisan leuralni készülő Amazon. Amikor ugyanis épp nem attól volt hangos a világsajtó, hogy a világ leggazdagabb embere, Jeff Bezos a cégén keresztül épp 1 milliárd dollárt (na jó, szerényebb becslések szerint „csak” 500-700 milliócskát) tapsol el a világ legismertebb regénytrilógiájának előzménysorozatára, akkor hol a színes bőrű tündék, hol a szakáll nélküli törp asszonyok miatt akadtak ki a nagy mesemondó, J.R.R. Tolkien fekete öves rajongói.

Ráadásul a széria forgatása addig-addig húzódott-halósztódott az elmúlt években, hogy mire az Amazon elkészült A Gyűrűk Ura: A hatalom gyűrűi címet viselő, grandiózus történetfolyam első két epizódjával, addigra a fantasy rajongókat már épp az HBO idei legnagyobb dobása, a Sárkányok háza tartja lázban. A következő hetek így alighanem a két streaming szolgáltató gigászi párbajáról fog szólni (kritikánk itt olvasható a nagy konkurensről).

A párhuzam ráadásul azért is adja magát, mert ahogy a Sárkányok háza George R.R. Martin regényeinek és a belőlük készült Trónok harca tévésorozatnak az évszázadokkal korábban játszódó előzményfilmje, úgy A hatalom gyűrűi eseményei is jóval A Gyűrűk Ura előtt történnek meg. Egészen pontosan az Első- és a Másodkorban, amit Tolkien részletesen kidolgozott annak idején a jegyzeteiben. Igaz, korántsem olyan mélységben, mint A Gyűrű Szövetsége, A két torony és A király visszatér cselekményét és karaktereit, de annyira azért igen, hogy az önjelölt Középfölde-professzorok és egyéb fotelszakértők napokig lefitymálóan beszéljenek az Amazon sorozatáról, és lajstromba szedjék, mi hol mond ellent a Tolkien-kánonnak.

Jómagam viszont semmit sem tudok mindezekről, mert nem hogy Tolkien kultikus „világleírását”, azaz A szilmarilokat, de még magát A Gyűrűk Ura-trilógiát sem olvastam soha korábban...

A Középföldével kapcsolatos összes ismeretem Peter Jackson hat mozifilmjéből származik – azokhoz viszont mind látványban, mind hangulatban tökéletesen illik az Amazon új sorozata!

A látványvilág egészen elképesztő!

A lenyűgöző hegyes-völgyes-erdős tájak legalább olyan ütős turisztikai reklámok lehetnek most is Új-Zélandnak, mint amilyenek Peter Jackson filmjei voltak annak idején. A CGI-technológia pedig ma már ott tart, hogy némely jelenet esetében meg sem tudtam volna mondani, hogy egy-egy jelenet egy valóságban is létező helyen játszódik, vagy egy 200 százalékos fordulatszámon pörgő számítógépterem generálta le apró pixelekből... De az épített díszletek is álomszépek, a sok-sok páncél, balta és kard pedig most is ugyanolyan alapossággal készült el a kellékesek műhelyeiben az utolsó szíjig és fémpecekig, mint A Gyűrűk Ura-trilógia idején!

A sztorira és a karakterekre sem lehet panasz. A történet kellően grandiózus, már az első két epizódban kibontakozik a gonosz elleni háború fenyegető rémképe, a sötétség erőinek aktuális fejedelme pedig úgyis nagyon félelmetes tud lenni, hogy már A Gyűrűk Ura óta tudja az ember: Morgoth rettegett hadvezére, Szauron már jóval Zsákos Frodó világmegmentése előtt is komiszkodott Középföldén – elvégre valamikor ugyebár a mostani előzménysorozat címében szereplő gyűrűket, no meg az  Egy Gyűrűt is meg kellett kovácsolnia...

Annak érdekében, hogy a sorozat cselekménye még erősebben kapcsolódjon a filmek későbbi eseményeihez, a kohéziót elősegítése érdekében az Amazon csapata olyan Tolkien-karaktereket tett meg a széria főhőseivé, akik korokon át voltak szemtanúi Szauron különféle gazságainak. A néző így most abban a szerencsés helyzetben van, hogy „régi ismerősként” láthatja viszont a tünde úrnőt, Galadrielt, és a féltünde Elrondot – akik itt még persze jóval fiatalabbak és tapasztalatlanabbak a későbbi inkarnációiknál.

Ezzel azonban el is értünk a sorozat gyengeségeihez.

Morfydd Clark kétség kívül egy tehetséges svéd színésznő, ráadásul olyan kosztümös produkciókban is kiválóan alakításokat láthattunk tőle, mint a Büszkeség és balítélet meg a zombik, Az Úr sötét anyagai és a Magyarországon leforgatott Drakula-sorozat, de most határozottan gyenge Galadrielként ahhoz képest, mennyire jó volt ebben a légiesen könnyű, éteri úrnő szerepében anno Cate Blanchett. No persze a karakter sorozatbéli harciasságát, folyton galibát okozó tűzrőlpattantságát és az engesztelhetetlen Szauron-gyűlöletét még úgy-ahogy meg lehet magyarázni azzal, hogy ez a karakter most azért ilyen, mert itt még „fiatal volt és bohó”, mégis sokszor olybá tűnhet, hogy

a sorozatbéli és a filmes Galadriel között nincs semmiféle hasonlóság – a nevüket kivéve!

Egy fokkal jobban sikerült kidolgozni a fiatal Elrondot, akit ezúttal Robert Aramoyo alakít Hugo Weaving helyett. Ő itt még koránt sem Völgyzugoly bölcs és előrelátó ura, aki olyan döntéseket hoz, amelyek sorsfordító pillanatok lesznek később a történelem menetében (lásd: Isildurral való eredménytelen zarándoklata a Végzet-hegyhez, illetve a Gyűrű Szövetségének útnak indítása), „csak” egy nagyobb összefüggéseket is átlátó, akár évszázados távlatokban is gondolkodni képes politikai tanácsadó az efféle tudásban jóval képzetlenebb tünde király, Gil-galad mellett. Nem véletlen hát, hogy most még csak egyedül ő és Galadriel érzékelik a Szauron jelentette fenyegetést, mint ahogyan az sem, hogy épp ő indul el Celebrimborral, a tünde kovácsmesterrel Kahazd-dûmba (ismertebb nevén: Móriába) a törpe nemzetség karizmatikus vezéréhez, Durin herceghez (Owain Arthur). Akit nem mellesleg Elrond régről ismer, így kettejük barátságos civódása egyrészt az amúgy igen komor előzményszéria legviccesebb pillanatait jelenti, másrészt szép főhajtás a klasszikus mozitrilógiában szintén folyton egymást zrikáló, de a másikért bármikor tűzbe menő Gimli–Legolas-páros felé.  

Sajnos A hatalom gyűrűi egyéb Gyűrűk Ura-kikacsintásai elég haloványra sikeredtek. Galadriel ember segítőtársa afféle „szegény ember Boromirja” (csapzott a haja, soknapos a borostája, folyton morog, és azt hajtogatja, hogy neki nincs királya), de annyira unalmasra sikeredett maga a karakter, hogy a Google segítségével kellett kipuskáznom ehhez a cikkhez, hogy Halbrandnak hívják (ebben az érdektelenségben persze az is vaskosan szerepet játszik, hogy Tolkien történeteinek sosem volt ilyen nevű szereplője, az Amazon írócsapata saját kútfőből kreálta meg őt).

Nem lett sokkal izgalmasabb az a szál sem, ahol egy kis csapatnyi félszerzet keveredik bele (már megint) az egész világot megrengető események sorozatába. Pedig Markella Kavenagh karaktere, Nori, a gyaplábúaknak hívott, félnomád hobbit nemzetség fiatal és kalandvágyó leánya annak ellenére is szimpatikus és szórakoztató karakter, hogy J.R.R. Tolkien világában nincs is ilyen szereplő (habár téblábolt egy ugyanilyen nevű törpe A hobbitban).

Azok, akiket nem zavarnak az efféle kurta-furcsa kavarodások a Tolkien fejéből kipattant helyekkel, eseményekkel és karakterekkel kapcsolatban, mert Középföldét kizárólag csak A Gyűrűk Ura-filmtrilógiából ismerik (vagy még onnan sem), ne hallgassanak a fenti dörgedelmeimre, nyugodtan vessék rá magukat az Amazon új sorozatára, garantáltan nem fogják megbánni! De azok a türelmetlen fantasyrajongók is bátran tehetnek vele egy próbát, akik két újabb Sárkányok háza-epizód között már nagyon néznének valami hasonló nagyszabású produkciót, sötét várkastélyokkal és sok-sok kardcsörtetéssel.

Fekete öves Középfölde-fanoknak viszont (az infarktust elkerülendő) csak saját felelősségre javasolt A hatalom gyűrűi megtekintése!

Értékelés: 6/10

A Gyűrűk Ura: A hatalom gyűrűi az Amazon Prime Videón érhető el magyar szinkronnal és felirattal.