Lisa Kudrow és Ray Romano Netflix sorozata azért olyan jó, mert könnyedén keveri a vígjátékot, a krimit és a családi drámát, a két főszereplő pedig szenzációs.
Ray Romano nem az a név, amire felkapja a fejét az ember, nem az, ami elad egy filmet vagy sorozatot. A kilenc évadot megélt Szeretünk, Raymond (1996) után – ahol egyébként a legjobban fizetett sorozatszínész rekordját állította be - Romano legnagyobb szerepe a Jégkorszak-filmek gyapjas mamutja, Manny hangja volt, azóta epizodista. Kisebb szerepekben láthattuk az elmúlt években, rendszerint megbízható, jó játékkal, de mindenképpen meglepetés volt, hogy a Netflix pont őrá épített egy sorozatot. Pedig a Hullik a vakolatot tényleg ő adja el – és egy másik, szebb napokat látott sorozatszínész, Lisa Kudrow. A történet szerint ők ketten egy házat akarnak eladni, ahol pont NEM hullik a vakolat, de akad ezer másik probléma.
A történet látszólag egyszerű, mivel már nem tudják fenntartani jókora Los Angeles-i otthonukat, Paul (Romano) és Lydia (Kudrow) úgy dönt, eladják gyönyörű kertvárosi házukat. Akadnak is rá jelentkezők, csakhogy mindig közbejön valami, hol a potenciális vevők oldalán, hol a házaspár részéről. Például megjelenik a férj börtönviselt fivére (Denis Leary), aki pénzt követel a hallgatásáért cserébe,
A vevők között ott van a bukott színész, JD (Luke Wilson) és manipulatív felesége, Margo (Linda Cardellini), egy leszbikus pár, akiket pont a házvásárlás tarthat össze, egy afro-amerikai család, ahol a férjnek van rejtegetni valója, és persze ott van a vidám, kokainon pörgő ingatlanos, aki senkinek sem hagy nyugtot, hogy végre megkaphassa a jutalékát.
Ha ismerős az a felállás, hogy kissé megkopott fényű komikusok rejtélyeket fejtenek vissza egy nagy múltú, sok titkot rejtő épületben, az nem véletlen: a 8 részes sorozat tulajdonképpen a Gyilkos a házban napfényes, kaliforniai verziója, talán kevesebb nagy névvel és egy kisebb ingatlannal – és kevésbé csavaros gyilkossági üggyel.
csupa olyasmi, amit nem néznénk ki a Romano-Kudrow párosból, de nem is biztos, hogy mindent ők követtek el. Liz Feldman (Az élet csajos oldala, Halott vagy) ugyanis remekül keverik a lapokat, ahogy a szereplők közül egy ponton mindenki kavarni kezd, persze van, aki jószándékból, van, aki önös érdekből, és van, aki azért, mert egy szemétláda, ilyen a természete, nem tudja magát meghazudtolni. A sorozatnak azonban nem a csavaros történet az erőssége a maga fordulataival, hanem az, hogy képes egyszerre több műfajon belül mozogni.
Nevezhetjük a Hullik a vakolatot vígjátéksorozatnak, mert alapvetően könnyed a hangvétele, mert két, alapvetően komikusként ismert színész a főszereplője, és beleírtak kifejezetten vígjátéki karaktereket. Ilyenre írták például az afro-amerikai férj karakterét (O.T. Fagbenle író-rendező alakítja), de ez működik a legkevésbé, pont azért, mert csak egy műfajt hoz. A sorozat akkor jó, ha marad ez a hangvétel, jön egy krimi vonal, az ingatlanos műsorok kedvelőinek is jut valami, miközben ott van a házaspár története.
Miközben kavarog előttük a hol tolakodó, hol erőszakos vagy éppen érzelmi zsarolással próbálkozó vásárlók és érdeklődők hada, ők szenvednek. Nem úgy, mint egy orosz drámában, hanem visszafojtva, belül őrlődve, néha egymást bántva, de érezhető, hogy ez nem feloldhatatlan.
Ha nem is mindig közvetlenül, de a pár sorsát a ház iránt érdeklődők alakítják, nekik köszönhetően lépnek mindig kettőt előre, majd egyet vissza, vagy éppen fordítva, és ez egy jó dinamikát ad a cselekménynek. Ami persze nincs mindig finomra hangolva. Van olyan kulcsszereplő, akit csak a legvégére dobnak be, érezhetően
„nahát, róla majdnem elfeledkeztünk, pedig milyen fontos”
alapon, amivel rendesen ki is lógott a sorból. Azt nem lehet elhinni, hogy Romano és Denis Leary testvérek lennének, Linda Cardellini örökké kavaró karaktere pedig meglehetősen túlrajzolt, néha már-már karikatúrának érződik, de mint említettem, könnyed sorozatról beszélünk. Amit tényleg elvisz Kudrow és Romano a hátán, méghozzá könnyedén. Azt persze tudtuk, hogy az előbbinek van egy gyengéd, komoly oldala, a meglepetés inkább Romano, talán azért is, mert az ő karaktere van jobban felépítve, ő jár be nagyobb utat a zárkózott, látszólag flegma férjtől a lassan összeroppanó apáig. Jó őket nézni!
Értékelés: 8/10