Így úszta meg a világ a II. világháborút – majdnem!

Két fiatal diplomata, egy angol és egy német, két régi egyetemi cimbora 1938 őszén abba a helyzetbe kerül, hogy meggátolják a világháború kitörését és keresztbe tegyenek Hitlernek. Vajon sikerrel jártak? Kiderül a Netflixen futó Münchenből!

A modernkori történelem egyik legironikusabb pillanata volt, amikor az akkori angol miniszterelnök, Neville Chamberlain 1938. szeptember 30-án Münchenből hazatérve a hestoni repülőtéren beszédet mondott, amelyben egy papírfecnit lobogtatva kijelentette, hogy sikerült egy generációra megőriznie a békét. Ennek ára a magára hagyott és elárult Csehszlovákia feláldozása volt, Hitler pedig rendkívüli módon megerősödött, de a britek és franciák legfeljebb egy kis időt nyertek vagy még azt se: kevesebb, mint egy évvel később kitört az II. világháború. Ahogy a mindig frappáns Winston Churchill megfogalmazta:

Ön háború és becstelenség között választhatott. A becstelenséget választotta, és megkapja a háborút.

Ám mi van akkor, ha Chamberlain mégsem volt az a gigantikus lúzer, amilyennek nem csak az utókor, de saját nemzedéke is látta? Ezt járja körbe a Netflix filmje, a Robert Harris regénye alapján készült München.

Hogy a magyar címadásnál miért gondolták azt, megelégednek ugyanazzal a címmel, amit Spielberg terroristavadász bosszúdrámája is visel, az rejtély, mert az eredeti verzió úgy szólt, München: A háború szélén (Munich: The Edge of War), merthogy tényleg ez volt a müncheni egyezmény tétje. Megtámadja-e a hitleri Németország Csehszlovákiát, hogy megkaparintsa a zömében németek lakta Szudéta-vidéket – és lebontsa magát Csehszlovákiát -, vagy sikerül-e más megoldást találni és elkerülni egy új világháborút? A döntést Münchenben kell meghozni, Neville Chamberlain (Jeremy Irons) pedig bármilyen észszerű kompromisszumra hajlandó, ha Hitler (Ulrich Matthes, aki A bukásban még Goebbelst alakította) ígéretet tesz arra, hogy nincsenek további területi követelései. Csakhogy

egy titkos dokumentum, a valóban létezett ún. Hossbach-jegyzőkönyv, amely bizonyítja, hogy a Führer hazudott,

és amely megakadályozhatja az egyezmény aláírását. Ezt akarja eljuttatni Chamberlain titkárához, a lelkes és talán kissé naiv Hugh Legathoz (George MacKay) régi barátja az oxfordi egyetemről a német külügynél dolgozó Paul Hartman (Jannis Niewöhner). Akit nem mellesleg egy valós személyről mintáztak, aki az 1944-es Hitler elleni merényletben is részt vett.

A jegyzőkönyv megbuktathatja Hitlert és megakadályozhatja a háborút – mivel egyik sem jött össze, tudjuk, hogy hőseink kudarcra vannak ítélve, a kérdés az, hogy mit is akart az angol-német produkció német rendezője, Christian Schwochow (A torony). A válasz egyrészt, Chamberlain szerepének újraértelmezése, ha úgy tetszik, a megszégyenült miniszterelnök rehabilitációja, másrészt egy régimódi kémtörténet létrehozása. Az első rész csúfosan megbukott, az itt elhangzó érvelés, mely szerint Chamberlain azzal győzött, hogy időt nyert, nem állja meg a helyét: Németország a következő egy évet sokkal hatékonyabban használta fel, különösen a kor egyik legmodernebbjének számító cseh hadipar – és általában a cseh ipari kapacitás – bekebelezésével. Nem mellesleg az egy évvel később született, szintén szégyenteljes Moltov-Ribbentrop paktum „jelentőségét” szintén az időnyeréssel indokolták később a szovjet történészeket. Ha így vesszük, a München messze nem üti meg azt a mércét, mint a hasonló témába készült A legsötétebb óra (2017), a kémtörténet viszont rendben van.

A München ugyan nem sokat ad hozzá a műfajhoz, viszont mindent jól csinál, és minden hasznos elemet kiikszel. Adott a két lelkes amatőr, a vén rókák, az idegen terep, a nők, akik segítenek, a gonosz náci, aki árgus tekintettel figyel (a mindig gonosz nácikat játszó August Diehl), a konspiráció, a lebukás folyamatos lehetősége, az állandó feszültség, és persze a hatalmas tét! Ami persze nem jön össze, a történet szerint egy kisebb győzelmet azért elérnek hőseink. Akik közül a kissé halképű George MacKay, aki legutóbb az 1917-ben indult a németek ellen, a kevésbé izgalmas, a német Jannis Niewöhner viszont telitalálat. Ő el tudja játszani, milyen tétje lehet egy ilyen történetnek, hogyan reagálhat egy ilyen történetre a kisember, aki kivételesen mégis tehet valamit, hogy változtasson a történelem menetén.

Értékelés: 7/10