Fazakas Péter rendezésében, szeptember első hetében kezdődött az új magyar kémfilm, A játszma, az itthon és külföldön is kultfilmmé vált A vizsga folytatásának forgatása. Az új, immár nem a tévé-, hanem mozifilmben visszatérnek a hajdani emlékezetes karakterek Kulka János, Nagy Zsolt, Hámori Gabriella és Scherer Péter alakításában, új szereplőként csatlakozik a stábhoz Staub Viktória. Az új történet 1963-ban játszódik Budapesten, és minden a legendás kém, Markó Pál (Kulka János) felbukkanásával kezdődik. Kulka Jánost mi is láthattuk az októberi sajtónyilvános forgatási napon a Sallaira visszakeresztelt Tátra utcában, ahol tényleg kicsit olyan érzésünk volt, mintha időutazáson lennénk. Mindenütt korabeli autók és motorbiciklik sorakoztak, az üzletportálokon akkori feliratok, a falakon akkori hirdetmények virítottak, az újságosbódé ablakában régi címlapok voltak kitéve, a statiszták korhű ruhában parádéztak, de a legszebb kellék egy fantasztikus vonalvezetésű, még ma is kissé futurisztikusnak ható telefonfülke volt.

A fülke előtt találkozunk Köbli Norbert forgatókönyvíróval, aki így mesélt arról, ő hogyan látja a forgatást: „A forgatókönyvíró turistának jön a forgatásra: egy cheerleader vagyok, aki a partvonalon állva bíztatja a többieket, hogy jól csinálnak mindent. Megnyugtatom a részlegvezetőket, hogy igen, így képzeltem azt, ami éppen készül, de ha jól előkészítettük a munkát – márpedig jól készítettük elő -, akkor itt már nincs feladat, nem írunk át jeleneteket, nem fejtünk meg jeleneteket, itt már minden a kivitelezésről szól. Nagyon jó szakembereink vannak az első asszisztenstől Vinnai Petra látványtervezőn át Kemenesi Tünde ruhatervezőig, és minden a terv szerint halad, nem késtünk semmit, most a 25. napnál tartunk és még nagyjából egy hónapig forog a film. Belekalkuláltuk Kulka János állapotát, de miatta egy percet sem kellett állnunk. Ez a film most a Jánosról szól, ahol ő tart az életben.”

Az aznapi felvételek is elsősorban Kulka Jánosról szóltak, aki Staub Vikivel az oldalán vágott át az utcán – többször is, a különböző kamerabeállítások kedvéért. A stroke-ból felépült színészre rendkívüli módon vigyáznak, a széltől is óvják, a „partvonalon” pedig a dublőrje várja, hogy helyettesítse. Fazakas Péter rendező már korántsem érezte magát turistának, ő még a beszélgetés közben is megpróbált mindenre figyelni: „A mai nap felén vagyunk túl, reméljük, kicsit gyorsabban tudunk a továbbiakban haladni. Minden új helyszínen, új díszletben kicsit lassabban indulunk, mire belakjuk a teret, mire a stáb összeáll, mindig megcsúszunk a nap elején kicsit, amit a nap végére megpróbálunk behozni. Minden nap ketyeg bennem az óra, mert iszonyú feszes a tempó. Bármennyire is tisztességes költségvetésű filmről van szó, rengeteg a helyszín, sok a jelenet, nem tudunk sokáig időzni az adott ponton, másrészt azt az időt, amit meg tudunk spórolni, azt a minőségbe kell beletegyük. Abba, hogy vizuálisan mi születik meg, hogy mi a látvány, hogy milyen a világítási konstrukció, milyen a kameramozgás, vagy abba, hogy a színészi játék legfinomabb rezdüléseinek megteremtésére legyen idő. Nyilván néha azt kell mondani, hogy oké, ez ennyi, ebből kell megcsinálni, még ha időnként van is olyan érzetem, hogy kipróbálnék valamit, mondjuk egy mosollyal vagy egy súlyos nézéssel több vagy kevesebb legyen.”   

Az emlegetett mosoly nyilván Hámori Gabrielláé, aki inkább a karakterét és a hozzá való viszonyát elemezte ki: „Nem érzem azt, hogy valakinek a bőrébe visszaugrottam, mert annyi minden történt velem is, meg más a rendező, más életkorban van ez a nő, inkább azt, hogy újra meg kellett találni azt, hogy milyen a viszonya Jung Andrással, a férjével. Akivel már egy érett házasság összes problémáját megélték, közben ott van a bizalom és a kötődés. Azt érzem, hogy most sokkal gazdagabbra írták a karakterem, aki egy nagyon erős nő, aki körül sok a titok. Főleg az a kérdés, hogy az ő tehetségével és kvalitásával miért szolgál egy aljas rendszert, milyen lemondásokkal jár ez, milyen belső vágyai vannak. Ezt keresgéltem a karakterben, azt, hol van a hazugság, hogyan akarja azt hitelesíteni.”

A szintén kémelhárító Hámori Gabi férjét alakító Nagy Zsoltnak láthatóan jól áll a retró: „Életem egyik legjobb munkája a Drakulics elvtárs volt, és úgy tűnik, hogy A játszma is az egyik legjobb lesz. Ezt az analóg világot sokkal jobban szeretem, mint a digitálist. Én nagyon jól éreztem magam gyerekkoromban és a gimnáziumban, amikor nem voltunk telitömve minden információval, csak azzal foglalkoztunk, ami éppen akkor volt. Szeretem az egész korszak formavilágát, a tárgykultúráját és a vizualitását. Ráadásul bírom ezeket az embereket, Kulka Jánossal megtiszteltetés együtt dolgozni, pláne így, hogy egy stroke után bevállalta ezt az egészet, ahogy a produkció is bevállalta, hogy ekkora türelemmel dolgoznak vele.”

A szigorúan vett vírusteszteléssel, folyamatos maszkviseléssel és távolságtartással „nehezített” forgatás nagyrészt Budapesten zajlik: a Műszaki Egyetemtől kezdve, egy hűvösvölgyi villán át, az Állatorvosi Egyetem díszterméig a legváltozatosabb helyszíneken veszik fel a jeleneteket. A fővároson kívül Pilismarót, Terény, Csákvár is fontos helyszínei a produkciónak.