Nem sokat kell beleásni magunkat a történelemkönyvekbe, hogy tudjuk, Kleopátra nem lehetett fekete, de a Netflix minisorozatának készítői mégis ragaszkodtak ehhez - és még pár dologhoz, ami nem igazán stimmel.
Évekig azon ment a hiszti, ha fehérbőrű színészek játszottak el eredetileg színesbőrű karaktereket. Scarlett Johanssont keresztre feszítették volna, amiért elvállalta a Páncélba zárt szellem (2017) főszerepét, pedig a karaktere (elvileg, de nem feltétlen) japán lett volna, és még folytathatnánk, de közben fordult a világ. Ma olyan karakterek lesznek színesbőrűek, akiket nem úgy ismertünk meg, és a fekete A kis hableányra mondhatjuk, hogy na jó, ez egy mesefigura, akármi lehet, de más tészta, ha az adott alkotást tudományos tényeken alapuló dokumentumsorozatként prezentálják. Ez történt a Kleopátra, Egyiptom királynője esetében, de vajon mennyire tudományosak ezek a tények, és hogy állunk a fekete Kleopátrával?
Az egész persze nem Kleopátrával kezdődött, évek óta jelennek meg színesbőrű karakterek ott, ahol pár éve még nem tűnhettek volna fel, de tudjuk be ezt annak, hogy időközben Amerikában és Európában is kitermelődött egy olyan középosztály, amely nem kizárólag fehér, és akiknek igenis fontos, hogy önmagukat lássák viszont.
Ezzel nincs semmi baj,
a zavaró viszont az a történelemhamisítás, ami valahol a Viola Davis főszereplésével készült The Woman King – A harcossal (2022) kezdődött. Amely a Dahomey nevű afrikai királyság amazon harcosairól szól, akik a film szerint a rabszolgakereskedő európaiak ellen harcoltak – valójában a királyság volt az atlanti-óceáni rabszolga-kereskedelem egyik fő „játékosa”, akik nemzeti ünnepükön több száz hadifoglyot áldoztak fel, és a híres-hírhedt harcosnők maguk is tartottak rabszolgákat. Mindez ugyanabba az ún. afrocentrikus vonulatba illik, mint a Fekete Párduc és folytatása, ahol egy büszke afrikai (fiktív) ország fiai és főleg lányai megmutatják a világnak, milyen erősek.
Erre a vonalra kapcsolódott rá Jada Pinkett Smith, aki az Afrikai királynők: Nzinga című Netflix produkció executive producere és narrátora volt, és elviekben az Afrikai királynők második évada a Kleopátra, Egyiptom királynője, de menet közben gondoltak egyet, hogy ez majd egyedül is megáll a lábán, pláne úgy, ha botrány van körülötte.
Pinkett Smith és a Netflix magukra húzták az egész internetet,
amikor az első plakáton megmutatták a minisorozat címszereplőjét, és a képen a valódinál sokkal sötétebbre színezték a valójában inkább kreolnak mondható Adele Jamest, a Kleopátrát alakító, fekete bőrű brit színésznő bőrét. Fekete Kleopátra? – hördült fel a net népe, míg mások azon kezdtek el hőbörögni, hogy közel 300 éves uralkodása alatt egész biztosan került egy kis fekete is a Ptolemaida-dinasztia vérvonalába.
Fekete volt
Hát egész biztosan nem került fekete az eredeti makedón-görög vérvonalba, ezt biztosan tudni lehetett. Bár Nagy Sándor tábornoka és feltételezett féltestvére, I. Ptolemaiosz fáraó leszármazottjai majd’ három évszázadon át uralkodtak Egyiptomban, mindvégig egymással házasodtak. Testvérek, nagybácsik és nagynénik vették el egymást és nemzettek egymásnak gyermeket, és ha néha volt is vérfrissítés, azt kisázsiai görög városállamok hercegei és hercegnői jelentették. A családfa ismert,
az egykori egyiptomi érmék fáraó ábrázolásain pedig világosan kivehető a beltenyészet eredménye,
a mélyen ülő szemek és a megvastagodott nyak. Maga VI. Kleopátra is fivérei, XIII. Ptolemaiosz és XIV. Ptolemaiosz társuralkodója volt, akik egyben a férjei is voltak. Ebben nem volt semmi botrányos, az „eredeti” egyiptomi fáraók is ezt a gyakorlatot követték.
Kleopátra a világvezető volt…
Mivel Kleopátra, Ceasar és Marcus Antonius életéről rengeteg feljegyzés maradt, itt azért nem sokat lehetett torzítani a múlton, legfeljebb az események értelmezésének maradt hely. Ilyen az, amikor a felkért szakértők egyike Julius Caesar és Kleopátra találkozását
mint két világvezető találkozását írja le.
Az ekkori Egyiptom nem volt világhatalom, elvesztette az olyan külhoni birtokait, mint Szíria, Kréta vagy Ciprus – ez utóbbi kettőt egy évtizeddel később rövid időre visszakapta -, mindössze egy apró kis-ázsiai terület mutatott túl magán Egyiptomon, ami ekkorra elveszítette a nyugati területeit is. A hatalmas Szeleukida birodalom helyét átvevő Pártus királyság – amit Róma sem tudott legyőzni – sokkal jelentősebb hatalom volt, mint a már évtizedek óta másodrangú szereplőnek számító Nílus-parti ország, még akkor is, ha Kleopátrát valóban sokat emlegették már a maga korában is.
A testvérgyilkos
A sorozat arról szól, milyen tehetséges, ellenállhatatlan, önfeláldozó és bátor volt Kleopátra – aki három édestestvéréből kettőt megöletett. Ez ugyebár nem annyira illik bele a tündöklő képbe, még akkor sem, ha ez akkoriban azért nem volt annyira megdöbbentő gyakorlat – bár dicséret sem járt érte. A sorozat ezt ugyan bemutatja, de elintézi azzal, hogy
csupán gyakorlatias lépés volt.
A két áldozat közül a fiú ráadásul még gyerek volt, a lánnyal viszont nem ő végzett közvetlenül, hanem ezt követelte első szeretőjétől, Julius Ceasartól (John Partridge), aki nem teljesítette a kérést, majd ezt kérte Marcus Antoniustól (Craig Russell) is, aki eleget tett a kívánságnak. A tény, hogy ennyire sikerült elcsavarni a kor két legjelentősebb római politikusának fejét, mindkettőt gyermekkel megajándékozni, azért sokat elmond Kleopátra vonzerejéről. És ilyen szempontból Adele James jó választás volt, hiszen nem az a feltűnő szépség, de van egy kisugárzása, ahogy Kleopátráról is azt jegyezték fel, hogy elsősorban a személyiségével bűvölte el a férfiakat.
A harcos királynő
A dokudráma sorozat három részén keresztül arról van szó, hogy Kleopátra a férfiakkal egyenrangú harcos volt, aki remekül bánt a fegyverekkel, – még egy látványos „edző” kardpárbajt is vív egy katonával, hogy ezt illusztrálják -, majd azt is megtudjuk, hogy nagyszerű stratéga volt. Csakhogy erre az égvilágon semmi bizonyíték nincsen, majd, amikor rosszra fordulnak a dolgok, azzal mentegeti egy tudósnő – Shelley P. Haley, a fekete feminizmus specialistája a Hamilton Collage-ról – , hogy
„Kleopátra szerető volt, nem harcos”.
Merthogy a hősnőnk a sorsdöntő actiumi tengeri ütközetben magára hagyta szeretőjét, Marcus Antoniust, és hajóival elmenekült a csata színhelyéről. Van egy másik magyarázat; meg akarta kímélni a flottáját, hogy majd azzal védje meg Egyiptomot, de ha nem akarta, hogy megkarcolják a hajóit, akkor miért hajózott ki egyáltalán?
Egyiptom utolsó fáraója
Technikai értelemben nem Kleopátra volt az utolsó egyiptomi fáraó. Ceasarral közös fiát, Ceasariont - XV. Ptolemaiosz Philopatór Philométór Kaiszar néven – kr. e. 44-ben kiáltották ki Egyiptom fáraójának XV. Ptolemaiosz néven, és három éven át töltötte be ezt a tisztséget, Octavianus azonban „Túl sok a Caesar” felkiáltással meggyilkoltatta. Itt nem ér véget a történet, mert
a mindenkori római császárok uralkodásuk során felvették az Egyiptom fáraója titulust,
egészen az arab hódításig. Az persze tény, hogy a Netflix dokudrámája az eseményeket nagyrészt korrekten mutatja be, csak görcsösen ragaszkodik a „harcos afrikai királynő” narratívához - miközben Afrikában arra panaszkodnak, hogy ezeket a királynőket és társaikat amerikai és brit színésznők játsszák. A látvány is ehhez igazodik a maga rikító színeivel, törzsi mintáival, ami nem is olyan nagy baj, mert a széria elképesztően szép, és az embernek néha az az érzése támad, hogy nem egy történelmi dokudrámát, hanem a Vogue vagy más divatmagazin fotózását nézi. A sminkeseknek külön főhajtás jár!
