Miért van rossz Stephen King-adaptációból több, mint jóból?

A remény rabjai, Halálsoron, Ragyogás, Az – nagyjából ki is merítettük a jó Stephen King-filmeket. A horror fejedelme egy interjúban elmondta, szerinte mi a jó King-film titka.

Az HBO/Max boszorkánykonyháján gőzerővel készül Welcome to Derry címmel egy előzménysorozat az Azhoz. Ez nem egy már létező Stephen King-történetet dolgoz fel, hanem a Mester regényeinek hangulatát megtartva mutatja be 9 epizódban azt, milyen volt az élet a '60-as években a címbéli kisvárosban (itt játszódik az Azon kívül az Inszomnia és a Titkos ablak, titkos kert is). A készülő széria 5 másodpercnyi reflektorfényt kapott a napokban a streaming platform 2024-es és 2025-ös nagy dobásait bemutató összeállításban. Íme: 

2025 ugyan még messze van, de a King-rajongók így eléggé el vannak kényeztetve évek óta, hiszen a 2017-ben kasszát robbantó Az után nem telt el úgy év, hogy ne adtunk volna hírt itt a PORT.hun egy új Stephen King-feldolgozásról. 2019-ben az Az 2-n, a Kedvencek temetőjén és az Álom doktoron paráztunk, 2020-ban A kívülálló, 2021-ben pedig a Végítélet sorozatverziója szögezett bennünket a képernyők elé, a 2022-es Harrigan úr telefonja viszont már nem volt valami nagy eresztés (kritikánk a filmről itt olvasható).

Mintha a Légy jó mindhalálig-ot egy iPhone reklámba csomagolták volna - itt a Netflix Stephen King-filmje

De azért koránt sem olyan szörnyű adaptáció a Mr. Harrigan telefonja. Tisztességes iparosmunka kiváló színészekkel és kellemesen komor hangulattal.

Tovább

A remény rabjai és a Halálsoron örök klasszikus, de még a horror nagymesterének neve sem mindig garancia arra, hogy a műveiből készült filmet vagy sorozatot érdemes lesz megnézni. A Vulture-nak adott 2017-es interjújában maga az író mondta el az elméletét arról, hogy miért buknak meg egyes King-adaptációk, míg megint mások sikeresek lesznek:

Szerintem amikor a filmesek megveszik egy könyv jogait, csak az alapszituációt akarják, amire aztán felhúzzák a filmjüket. De ez olyan, mintha vennél egy kilövőállást, és a saját rakétádat raknád rá: néha működni fog, néha pedig felrobban. Sokszor úgy érzem, hogy a filmkészítők jobban járnának, ha szorosabban követnék a történeteim dramaturgiai ívét. Lehet, hogy ez egocentrikus, de én így érzem.

King állítása azonban nem minden adaptáció esetén helytálló. Kézenfekvő ellenpélda a 2007-es Frank Darabont-film, A köd, amely teljesen figyelmen kívül hagyja az eredeti mű végét, és egy sokkal torokszorítóbb finálét kanyarít az amúgy is igen kilátástalan, apokalipszis utáni helyzet végére (erről mi is írtunk korábban itt a PORT.hun). Miközben King a regényt reményteli végkifejlettel zárja, Darabontnál a befejezés egyáltalán nem követi a könyvet, ezzel kapcsolatban viszont

még maga King is elismerte, hogy Darabont befejezése jobb volt. 

16 évvel később is felér egy gyomron rúgással A köd fináléja

Már Stephen King szörnyekről és szörnyeteggé váló emberekről szóló eredeti novellája is torokszorító volt, Frank Darabont viszont még erre is rá tudott tenni egy lapáttal.

Tovább

 

No és persze ott van a Stanley Kubrick-féle Ragyogás is: míg a könyv Jackjét lassan, 400 oldalnyi cselekmény során emészti el a sötétség, a filmbéli Jacknél már az első jelenettől kezdve nyilvánvaló, hogy a főszereplő nem százas. Ez a változtatás egyébként magát Kinget is idegesítette (le is forgatta a Ragyogás könyvhű adaptációját), de lehet, hogy pont emiatt lett Kubrick filmje minden idők egyik legjobb horrorja.

Úgy fest tehát, hogy nincs egységes szabály arra, hogyan lehet jó Stephen King-adaptációt készíteni.

(via Slashfilm)