Az állomásfőnök (2003)

A törpe növésű (132 centiméteres) sztár egyik első munkája, amelyben megcsillanthatta a tehetségét, ez az érzékeny filmdráma, a később a Spotlight – Egy nyomozás részleteivel és A legharsányabb hanggal feltűnést keltett (előbbiért Oscart is nyert) Tom McCarthy forgatókönyvíró-rendező bemutatkozó nagyjátékfilmje. Az állomásfőnök főhőse, Finbar McBridge (Dinklage) olyan ember, aki megpróbál a saját szabályai szerint élni. Mivel a sors nagyon apró termettel áldotta meg, ki van téve az emberek állandó kíváncsiságának. Bár ezzel már megtanult együtt élni, amikor elveszíti egyetlen barátját,  úgy dönt, inkább remeteként folytatja tovább, és átköltözik a vidéki hangulatú New Jersey egyik elhagyatott vasútállomására. Itt azonban magány helyett szomszédjául kap egy frusztrált festőnőt, Oliviát (Patricia Clarkson) és egy folyamatosan fecsegő hotdogárust, Joe-t (Bobby Cannavale).

Az állomásfőnök annak idején a 2003-as Sundance nagy felfedezése volt, és utána is sorra nyerte a fesztiváldíjakat világszerte. A film „mesterien egyensúlyoz a komédia és a lélektani dráma határán, s eközben igen sokat éreztet meg tapintatról, az ember felelősségéről a másik ember iránt. És mindezt nem üzenetté fogalmazva teszi, hanem

az érzelmek olyan labirintusát vázolja fel, amellyel még sokáig elbíbelődhet a néző a vetítés után”

– írta róla az egykori Pesti Est kritikusa. McCarthy alkotása elsősorban a megkapó színészi alakításoknak (élükön az abszolút főszerepet hozó Dinklage-ével) és a szívbe markoló téma bátor kezelésének  köszönhetően olyan szerethető, hogy mindenképpen érdemes megnézni, ha anno lemaradtunk volna róla.

Három óriásplakát Ebbing határában (2017)

Hónapok teltek el Mildred Hayes lányának meggyilkolása óta, ám a tettes azóta sem került elő.

A nő ezért vakmerő lépésre szánja el magát:

kibérel három óriásplakátot, melyeken provokatív üzenetet címez William Willoughby rendőrfőnöknek (Woody Harrelson). Miután egy másik rendőr, az egyszerű és erőszakra hajlamos Jason Dixon is beleártja magát az ügybe, a viszony Mildred és az ebbingi hatóság között egyre inkább elmérgesedik.

A zseniális, drámaíróként is ismert ír-angol Martin McDonagh-nak az Erőszakikat és A hét pszichopata és a si-cut követő újabb „gyönyörű mocsokságában” ugyan egyértelműen a főszerepet hozó Frances McDormandnek és a rasszista, agresszív, agyatlan bunkó Dixon szerepében parádés alakítást nyújtó Sam Rockwellnek, a film két Oscar-díjasának jutott a reflektorfény, Peter Dinklage is emlékezetes a helyi autókereskedőként, Jamesként, aki a gyászoló főhősnő ismerőséből hódolójává és szövetségesévé válik. Az itt látható jelenetben Dinklage mindent belead, hogy egyszerre ragadja meg a karakter megalázottságát és önérzetét.

A film elérhető az HBO Max, a Horizon GO, az Apple iTunes és a Google Play Movies kínálatában.

Three Christs (2017)

Jon Avnet (Sült, zöld paradicsom, A hírek szerelmesei, Vörös sarok, 88 perc) méltatlanul elfeledett filmjéről hazánkban sajnos kevesen tudnak, pedig igen izgalmas az alaphelyzete. Az igaz történeten alapuló mozi 1959-ben játszódik, amikor egy Alan Stone nevű pszichiáter (az orvos eredeti nevét a film kedvéért megváltoztatták, egyébként Richard Gere játssza) egy Ypsilanti nevű elmegyógyintézetbe érkezik, azzal az elgondolással, hogy a skizofréniában szenvedő betegeket elzárás és elektrosokk-terápia helyett empátiával és megértéssel kell kezelni.

Hogy elméletét bebizonyítsa, a doktor egy igen különös és elég nagy kihívást jelentő esettel kezdi pályafutását új intézetében: három olyan férfit bíznak rá, Josephet, Leont és Clyde-ot, akik mind Jézus Krisztusnak hiszik magukat. A film alapjául az eredeti pszichiáter, dr. Milton Rokeach (akinek egyébként az volt a módszere, hogy szembesítette egymással „a három Krisztust”, hátha így eléri náluk, hogy megszabaduljanak a téveszméiktől) The Three Christs of Ypsilanti című, 1964-ben született tanulmánya szolgált – a hitelesség mellett pedig

A film elérhető az Apple iTunes és a Google Play Movies kínálatában.

Hervé vacsorára (2018)

A francia születésű, mindössze 119 centis Hervé Villechaize-t a magyar nézők Az aranypisztolyos férfi című Bond-filmből ismerhetik, de az igazi világhírnevet az 1977 és 1984 között futott Fantasy Island című sorozat hozta meg a számára. Sacha Gervasi angol rendező (Hitchcock) a Villechaize-zel 1993-ban történt saját találkozása alapján írta és rendezte meg Hervé vacsorára című filmjét, amely egy szokatlan keretek közé helyezett életrajzi dráma

– és amelyben a világ egykori leghíresebb törpéjét a világ mai leghíresebb törpéje játssza, kiválóan.

A film főhőse, egyúttal rezonőr figurája egy Danny Tate nevű fiatal brit újságíró, akit a lapja Los Angelesbe küld egy Gore Vidal-interjú miatt, és mellesleg azzal is megbízzák, hogy készítsen egy vicces kis anyagot a 007-es mozi közelgő huszadik évfordulója kapcsán az abban kulcsszerepet játszó törpe növésű színésszel. Hervé Villechaize azonban nem engedi el a gyorsan lezavart beszélgetés végén Dannyt, és miután egy szenzációs címlapsztorit ígér neki, gyakorlatilag egész éjszakára túszul ejti, hogy az életéről meséljen. Gervasi alkotása kritikusunk szerint sajnos közepes színvonalú munka, a két, megszokott közegéből kiszakított színész azonban (Tate-et A szürke ötven árnyalatából és folytatásaiból ismert Jamie Dornan játssza) remekül teljesít benne, és a kémia is nagyon jó kettejük között.

A film elérhető az HBO Maxon és a Horizon GO-n.

Fontos vagy nekem (2020)

Marla Grayson (Rosamund Pike) a bíróság által idős emberek mellé kijelölt törvényes gondnok, aki azonban csúnyán visszaél az államapparátus hiányosságaival, és tisztességtelen, kizárólag a haszonszerzésre irányuló módszereivel összes szerencsétlen gyámoltját kiforgatja a teljes vagyonából. Ám legújabb áldozatával meggyűlik a baja, hiszen a védtelennek tűnő öregasszonyról (Dianne Wiest) kiderül, hogy olyan összeköttetésekkel rendelkezik, akikkel (Dinklage) még Marlának is meggyűlhet a baja.

J Blakeson filmjében Dinklage egy gátlástalan gengszter játszik, szokatlan módon azonban nézőként végig neki drukkolunk, ellenfele ugyanis a fentebb jellemzett szociopata, a velejéig gonosz Marla. Kritikusunk szerint „a motor, ami a Fontos vagy nekemet mozgatja, nem a humor vagy az erőszak, és még csak nem is a fordulatok, hanem a gyűlölet, amit a főhősnő iránt érzünk.” Ennélfogva a gyűlöletes nőszemélyt alakító Pike-nak jut a hálásabb feladat, de

Dinklage is rendesen kitesz magáért,

és egyenesen brillírozik az anyjáért aggódó, elszántan küzdő, a végére nem kevésbé elszánt ellenfele iránt még némi tiszteletet is érző gonosztevő szerepében.

A film elérhető a Netflixen.

Nyitókép: Peter Dinklage az Hervé vacsorára című film premierjén. Forrás: Jeff Kravitz / FilmMagic for HBO / Getty Images.