Az Alkonyat réges-rég a múlté: Robert Pattinson azóta vadabbnál vadabb szerepeket vállal, hogy végleg lemossa magáról a csillámport. Közben kiderült róla, hogy kiváló színész, ráadásul még az új Batman is ő lett. Lássuk legemlékezetesebb, legőrültebb alakításait!
V. Henrik
Ez a film ugyan egy Shakespeare-dráma alapján készült, de nyoma sincs a veretes nyelvezetnek, a szereplők inkább a Trónok harca karaktereihez hasonlóan beszélnek, váltogatva az egészen költői szövegeket és az ízes káromkodásokat. Bár a fiatal és tapasztalatlan címszereplőt Timothée Chalamet alakítja, a Franciaország dauphinjét megformáló Pattinson ellopja előle a show-t. Maga a dauphin is megéri a pénzét: nem hajlandó franciául szóba állni Henrikkel, mert szereti rosszul beszélni az angolt, hogy ezzel még jobban odaszúrjon.
Gonosztevő, nem vitás, de Pattinson annyira élvezi a szerepét, hogy lehetetlen nem szórakozni rajta.
Életet és humort visz a filmbe, ami valamelyest oldja a történet komorságát. (Megtekinthető a Netflixen.)
A világítótorony
Robert Eggers (A boszorkány) némi lovecrafti hatást mutató, fekete-fehér horrorjában Pattinson teljesen átváltozott a favágóból lett világítótorony-őr szerepéhez, aki aztán szép lassan becsavarodik, Willem Defoe-val együtt.
(Megtekinthető a Netflixen.)
Mindig az ördöggel
Bár nem szerepel sokat a Donald Ray Pollock díjnyertes regénye alapján készült éjsötét thrillerben, Pattinson prédikátora talán a film legsúlyosabb figurája. Lehetetlen megmondani, hogy kicsoda-micsoda, hiszen az akcentusa meghatározhatatlan, manírjai vadak és kiszámíthatatlanok,
de lélegzetelállító, amit művel.
A színész a déli gótikus esztétika egy nagyon furcsa, sötét részéből merít, és ki is facsar belőle mindent. Bár valójában nem az ördögöt játssza, mégis olyan mind a szerep, mind az alakítás, hogy akár Lucifer, a bukott angyal is lehetne. (Megtekinthető a Netflixen.)
Hölgy
Az eddig említett szerepektől merőben különbözik Pattinson alakítása ebben a bugyuta westernvígjátékban. A történetben menyasszonyát indul megmenteni, egy kis póni társaságában, és kerítenie kell egy papot is, hogy aztán összeházasodhassanak (a lánnyal, nem a pónival). A színész egy nagyon kedves fickót alakít, egy jóindulatú, becsületes embert, aki mindenáron helyesen akar cselekedni. Annyira szélsőségesen jó, hogy szinte olyan, mint egy rajzfilmfigura.
A Hölgy közel sem olyan kiemelkedő, mint az eddig felsorolt alkotások, de kitűnő bizonysága annak, milyen kitűnő színész Robert Pattinson.
Tenet
Christopher Nolan fura, időkavarásos James Bond-parafrázisa a rendező legnagyobb rajongói közül is sokaknak megfeküdte a gyomrát. A direktor egy-egy filmje után mindig jönnek a mániákus megfejtők, akik folyamatábrákon, diagramokon ábrázolják, mit is kavart már megint Nolan – a Tenet viszont jóval bonyolultabb, talán nem is lehet kibogozni az előre-hátra időcsévéléseket. És talán nem is kell, jobb inkább egyszerűen hátradőlni, és élvezni ezt a szuper látványos, méregdrága ökörséget.
Lorca és Dali
Ez a 2008-as angol-spanyol életrajzi dráma az Alkonyat előtt készült, de azonos évben mutatták be mindkettőt. Pattinson akkoriban talán még nem volt olyan jó színész, de már akkor sem félt a merészebb mutatványoktól:
például tényleg maszturbál a filmben.
Ennek fényében ha úgy vesszük, az Alkonyat-franchise csak egy kitérő volt egy bevállalós, remek ifjú színész karrierjében.
(via SlashFilm)
Címlapkép: Axelle / Bauer-Griffin / FilmMagic / Getty Images
