A Halott Fiúk Nyomozóiroda Neal Gaiman Sandman-képregényének mellékszereplőit léptette elő főhősökké – hogy aztán a nyakukba zúduljon egy rakás túlvilági rejtély.
Bár a Netflix nagy sikerű Sandman tévésorozatának második évadára még sokat kell várnunk, a streaming óriás addig sem hagy bennünket kóbor szellemek, mágikus rítusok és egyéb misztikus izgulni való nélkül. Április közepén került fel a kínálatukba a Dead Boy Detectives (nálunk a Halott Fiúk Nyomozóiroda címet kapta), ami szegről-végről akár egy Sandman spin-offnak is tekinthető.
Sokan féltek attól, hogy most is ugyanolyan pocsék adaptáció születik, mint az Amerikai istenek esetében, de szerencsére ezúttal az eredeti Neil Gaiman-képregényhez maximálisan hű lett a sorozatverzió.
Tovább
A címbéli halott fiúk, Edwin és Charles (George Rexstrew éd Jayden Revri) szellemként nyomoznak mindenféle természetfeletti rejtélyek után napjaink Londonjában, maguk is a Sandman-univerzum lakói. A fékezhetetlen képzelőerejű Neil Gaiman és Matt Wagner rajzoló találta ki őket még a '90-es években, a Sandman 25. számához, később pedig több DC-képregényben is visszatértek. Azt, hogy a két sorozat ugyanabban a világban játszódik, a Netflix is igyekszik kihangsúlyozni:
Edwin és Charles folyton ki akarják cselezni a Halált, hiszen ha Álom testvére egyszer tényleg magával vinné őket, azzal rögtön véget is érne a fényesen felfelé ívelő nyomozókarrierjük...
A kapocs egyébként olyannyira szoros a két sorozat között, hogy Halált itt is ugyanaz a brit színésznő, Kirby Howell-Baptiste alakítja, aki a Sandmanben. Ezek után nem csoda, hogy akkora az érdeklődés a Gaiman-rajongók körében a Dead Boy Detectives iránt, hogy ez a sorozat jelenleg a Netflix egyik legnézettebb produkciója.
Évek óta sorra készülnek az olyan urban fantasy sorozatok, ahol a mai, modern világunk szövedéke mögött létezik egy másik, sokkal ősibb és titokzatosabb mágikus birodalom is. Akik képesek érzékelni mindkét univerzumot, azokat hol varázslóknak, hol boszorkányoknak, hol paranormális nyomozóknak nevezik, és általában piszok jó szériák kerekednek ki ebből. Gondoljunk csak a Netflixen futó Wednesday-re (kritika itt), ami egy csapásra sztárt csinált Jenna Ortegából, vagy a Sabrinára, ami szintén ezen a streaming platformon futott (itt lelkesedtünk az első két évadért, a többi felejthető volt), vagy az Amerikai istenekre, ami történetesen az egyik legismertebb Neil Gaiman-regény adaptációja volt (itt áradoztunk róla).
A Halott Fiúk Nyomozóiroda ízig-vérig Neil Gaiman-alkotás. Hemzsegnek benne az olyan ismert irodalmi, kulturális és horrorfilmes klisék, mint a gyerekeket elraboló boszorkányok, a bibliai Lilith, a beszélő macskák, az aprócska, rosszcsont manók, az ősi, poros kódexekből megtanulható mágikus praktikák, a szemgolyókkal és egyéb furcsaságokkal teli ajándékbolt, a tengeri szörnyek, a démonok által megszállt személyek vagy épp a kísértetjárta, ódon házak.
Gaiman azonban mindig is híres volt arról, hogy zseniálisan állítja a feje tetejére a jól ismert toposzokat, és látványosan egybesűrít minden ilyen kelléket egy saját, élő és lüktető univerzumba.
Már a címbéli nyomozók sem szokványos természetfeletti ügyekre szakosodott detektívek. A csapat agya, Edwin, egy karót nyelt angol ficsúr, ami nem csoda, mivel 1916-ban egy bentlakásos fiúiskolában hunyt el, miután a kollégiumi társai egy ősi varázskönyvben olvasott szertartással brahiból feláldozták őt egy démonnak. Charles már egy sokkal lazább, modernebb felfogású srác, akinek a kabátja tele van felvarrókkal és kitűzőkkel, mivel 1989-ben hunyt el – és bár az ars poeticája úgy szól, hogy „többet erővel, mint ésszel”, a zord, nyakláncos-fülbevalós utcagyerek-külső valójában érző szívet takar. Ők ketten nem hús-vér okkult szakértőkként gombolyítanak fel természetfeletti ügyeket, hanem ajtókon átsuhanó, falakon keresztülkukucskáló, tükörből tükörbe ugráló lényekként erednek a rejtélyek nyomába, ami már a látványvilágot tekintve is eleve sokkal izgalmasabb, mint a szokványos krimisorozatok.
Megoldandó rejtélyből természetesen itt is szép számmal akad. Az emberek világában rekedt kísértetek hosszú, tömött sorokban keresik fel a két szellemfiút, hátha ők ki tudják deríteni, mi lett egy még élő barátjukkal, miben sántikál a szemközti házban gubbasztó, örök életre ácsingózó banya, miért lett hirtelen annyi új kísértet az öngyilkosok világítótornyánál, vagy miért ragadt benne valaki egy 30 évvel korábbi gyilkosság pillanatában. A nyomozópáros viszonylag hamar csapattá bővül: egy furcsa nevű lány, Crystal Palace (Kassius Nelson) egy szellemeket látó médiumként segíti őket, cserébe pedig csak annyit kér, a fiúk is segítsenek neki visszakapni az emlékeit, és végérvényesen megszabadulni a rémes exétől – aki szó szerint az, mivel történetesen egy démon.
A mágikus csipet-csapat negyedik tagja Niko, a mangarajongó japán diáklány (Yuyu Kitamura), aki otthagyta a bentlakásos iskoláját. Mivel egy frissen átélt halálközeli élménye miatt ő is látja a holtakat, a többi embertől eltérően nem nézi bolondnak Crystalt, hiszen tudja, hogy nem magában beszél, hanem a folyton egymással pörölő Edwinnel és Charlesszal vitatkozik. A nyomozati módszereik között ugyanis néhány dolog tiltott: miközben a szellemfiúk bárki alakját felvehetik egy időre az élők világában, arra nagyon kell vigyázniuk, hogy ne szálljanak meg hús-vér embereket, mert akkor oda a 30 éven át őrzött inkognitó, és lebuknak a túlvilági hatóságok előtt.
Természetesen elég korán lesz a sorozatban egy olyan dramaturgiai fordulat, amikor a forrófejű Charles megszáll egy embert, így felfigyel rájuk a kifejezetten a Halált kicselező szellemekkel foglalkozó Talált Lelkek Osztálya.
Ez egy mulatságosan túlszabályozott pándimenziós hatóság (kicsit olyan, mint a Loki sorozat Idővariációs Hatósága), ahol még az elkóborolt szellemekkel foglalkozó irodistáknak sem lehet csak úgy ide-oda ugrálni a világok között. Nekik is egyeztetniük kell a főnökséggel, űrlapokat kell kitölteniük, és meg kell küzdeniük a bürokrácia útvesztőivel. Nagy szerencse ez a Halott Fiúk Nyomozóiroda tagjainak, mert így részről-részre nyerhetnek egy kis időt, megoldva pár szórakoztatóan szövevényes természetfeletti rejtélyt.
Ítélet: 8/10
Kiknek ajánljuk? Azoknak, akik imádják Neil Gaiman könyveit és képregényeit, ezért minden ezekből készült adaptációra kíváncsiak. De azok is bátran tegyenek próbát a sorozattal, akik korábban semmit sem olvastak Gaimantől – nem fogják megbánni!