Egy vidéki gimiben nem engedik, hogy egy lánynak egy másik lány legyen a párja a bálon, mire egy rakás liberális Broadway színész szabadul a településre. De ki fog nyerni, és kinek van igaza?
Egy sokkal jobb évben, mint az idei, a The Prom - A végzős bál nagy szám lett volna, pusztán azon a jogon, hogy egy vidám és látványos darabról van szó, amelyben Meryl Streep énekel és táncol. Persze Nicole Kidman és James Corden is énekel és táncol, de azt az emberek valahogy nem szeretik ugyanúgy. Csakhogy nem írunk egy jó évet, konkrétan nem mehetünk moziba sem még jópár hétig, így a Netflixen vigadhatunk Meryl Streeppel, aki egy nemes ügyért lép a színpadra – a saját boldogulásáért és a jó sajtóvisszhangért.
Merthogy Streep egy Dee Dee Allen nevű Broadway díva, aki csak azért díva, mert annak hiszi magát, s bár látott jobb napokat is, darabjai sorra buknak meg, nagyrészt azért, mert a közönség őt magát nem szereti igazán. Ugyanez igaz James Corden Barry Glickmanjára, és Nicole Kidman Angie Dickinsonja sem túl sikeres, ezért összedugják a kis fejüket pár pohár mellett a bárban, hogy kitalálják, hogyan szerezhetnék vissza rajongóikat. Az ötlet a következő: társadalmi aktivisták lesznek, és kiállnak egy jó ügyért. Csakhogy a szegénység túl nagy falat, a világbéke pedig elcsépelt dolog, így valami kisebbre utaznak, és így találnak rá Emmára (Jo Ellen Pellman), a középiskolás lányra, akinek csak egy vágya van, hogy a szíve választottjával menjen el a végzős bálba. Csakhogy Emma leszbikus, ami nem volna baj, de Indiana államban él, ahol ez igenis nagy baj.
A Broadway bagázsa pedig megérkezik az indianai kisvárosba, hogy kiverjék a balhét, bár erre senki sem kérte őket, és itt Ryan Murphy rendező nyilvánvalóan a világ és azon belül is Amerika megosztott állapotáról kezd el értekezni. Amikor a színészek úgy mutatkoznak be a szülői értekezlet meglepett résztvevőinek, hogy „Liberálisok vagyunk New Yorkból”, ott már sejteni lehet, hogy egyik fél sem ússza meg túl könnyen ezt a „kezelést”, de azt is tudni lehet, hogy a film társadalomkritikája habkönnyű lesz, főleg a dalok és az alakítások viszik majd el a műsort, de azért érdemes itt elgondolkodni egy picit. Mert ott van az egyik oldalon a minden újra ellenségesen tekintő, konzervatív, vidéki Amerika, ahol a roncsderbi a nagy szám, ahol melegnek lenni bibliai bűn, és ott van a másik oldalon az őket lenéző, felvilágosodott, de önnön fontossága tudatában semmit sem látó nagyvárosi réteg, akik között semmiféle párbeszéd nincs. Az elmúlt évek amerikai politikája, Trump megválasztása és bukása is arról szólt, hogy az ország kettészakadt, és a két fél elbeszél egymás mellett.
Hát Meryl Streep és Ryan Murphy, aki legutóbb az elképesztően más stílusú Ratcheddel a Száll a kakukk fészkére egyfajta előzménytörténetét mondta el, most létrehoztak egyfajta párbeszédet, amolyan próbaképpen, lehet őket szeretni érte vagy sem, de a The Prom - A végzős bál egyik felet sem hajlandó elítélni, és egyik felet sem hajlandó a legszebb színben feltüntetni, kivéve az egy szem leszbikus lányt, aki végül egyedül intéz el mindent. A filmnek, amely az azonos című Broadway darabból készült, nem ártott volna egy kis trimmelés, 20-30 perc lenyesése pont élvezhetőbbé tette volna, van egy hangulata, vannak jó percei, jó dalai, persze jó alakításai – Nicole Kidman a háttérbe szorul, pedig ő a legjobb -, és moziban nagyot ment volna. De ki emlékszik már a mozikra?
Amolyan lábjegyzetként, a film már kapja az ívet, méghozzá azért, mert James Corden egy meleg karaktert játszik el heteró létére. Akik amiatt vannak felháborodva, azok egyrészt nem értik, mi az a színészet, másrészt szembemennek az egész darab üzenetével. Ami nem az, hogy tök jó, ha valaki meleg, hanem arról, hogy hagyjunk már végre másokat békében élni.
Értékelés: 7/10
