A Philomena Cunk szerint az élet értelme egyszerre állítja pellengérre az emberi infantilizmust és naivitást, valamint a tekintélyelvű tudósok érvelését. Mindezt veretes brit humorral.
Te is felháborodtál már azon, hogy egy-egy riporter mekkora hülyeséget kérdez, vagy hogy a riportalany milyen baromságot válaszol? Vagy egyáltalán nem válaszol rendesen, de akkor meg minek ül ott?! Az angol komikus, színész és író, Diane Morgan által életre keltett karakter, Philomena Cunk pont ezeket az interjúkat karikírozza, miközben valódi szakértőket szorít sarokba hülye kérdésekkel – ezúttal egy különkiadásban, az élet értelmét keresve.
Ki a franc ez a Philomena Cunk?
Diane Morgan először több mint tíz éve, a Charlie Brooker's Weekly Wipe című komédiasorozatban öltötte magára Cunk jellegzetes kockás kabátját, és azóta már megszakértette
- Shakespeare-t (Cunk on Shakespeare – 2016),
- egész Britanniát (Cunk on Britain – 2016-2018),
- a politikát (Cunk & Other Humans on 2019 – 2019),
- az emberiséget (Philomena Cunk szerint a világ – 2022),
- most pedig az élet értelmét (Philomena Cunk szerint az élet értelme – 2024).
Mint látható, egyre magasabbra teszi lécet, hiszen a legjelentősebb angol drámaírótól egész az élet értelméig jutott, ráadásul az utóbbi minisorozatot és a legújabb filmet már a BBC a Netflix-szel közösen készítette, így Magyarországra is eljutott.
Cunk egy igazi karikatúra, olyan angol humorral, ami bátran nevezhető a Monty Python örökségének. Nem csak azért, mert van annyira szellemes, hanem azért is, mert épp annyira pimasz, mint az abszurd humor legnépszerűbb társulata.
Cunk az infantilis riporter-műsorvezető karikatúrája, aki nem csak felkészületlen, de amit tud, azt is YouTube-videókból, a TikTokról és egyéb, kétes eredetű helyekről szedte össze – majd ezzel szembesíti a szerencsétlen szakértőket.
Akik valójában nem is annyira szerencsétlenek.
És kik ezek az interjúalanyok?
A Philomena Cunk-interjúk másik humorforrása, hogy olyan kérdéseket kapnak az interjúalanyok, amikbe simán belezavarodhatnak, túlmennek a kompetenciájukon.
Cunk egy másik szemszögből néz rá az adott témára, és máris zavarba hozza a doktorokat, professzorokat, tanszékvezetőket.
Az egyik legszebb húzása a mostani különkiadásban, amikor a részecskefizika professzorát – akin látszik, hogy végtelenül unja ezt az egészet, és lenézi Cunk humorát – szinte mindenről megkérdezi, hogy atomokból van-e, majd:
- A lábam is atomokból áll?
- Igen. Megspórolok önnek pár kérdést azzal, hogy elmondom: minden, amiről beszél, atomokból áll.
- A gondolatok is?
- Hát nem. A gondolatok…
- Hát akkor meg?
- Jól van. De a gondolatok… Jogos
A derék professzor bepróbálkozott egy arrogáns okoskodással, de csúnyán elhasalt. Félreértés ne essék: a Cunk-gegek nem a tudományt és annak képviselőit nem tisztelik, hanem a tekintélyt. Amikor valakiből hiányzik az alázat, az csúnyán meg is járja ezekben a műsorokban.
Felvetődik a jogos kérdés: az interjúalanyok tudják-e, hogy mire vállalkoznak? Philomena Cunk már van annyira népszerű, hogy szinte lehetetlen eltitkolni, milyen műsor is készül – ha még emlékeztek, itthon a Meglepő és mulatságos egyik emlékezetes műsorszáma volt az Álinterjú, amit egyben vettek fel, tehát mikor lement az első, akkor már az összeset leforgatták, hogy ne lepleződjenek le. Szóval Cunk estében az van, hogy
a legtöbb alany tudja, mire vállalkozik, hogy egy komikus műsor része lesz, de a kérdéseket nem ismeri.
Rutin és szarkazmus
Az interjúk mellett Cunk összekötőszövegei is fenomenálisak: ezekben sem kímél senkit, és egy közösségi médián nevelkedett agy egyszerűségével és magabiztossággal tud megállapítani olyan tényeket mint:
„A DNS kicsi és összetett, mint Tom Cruise.”
De még arra a sokat vitatott kérdésre is megadja a választ, hogy ki a valódibb, én vagy klónom:
„Persze a klónozás kínos kérdéseket vet fel az identitásunkról. Egyedi maradhatok akkor, ha klónoznak? Vagy a klónom egyedibb, mert ő egy klón, ami sokkal menőbb?”
A Philomena Cunk szerint az élet értelme talán egyetlen ponton bicsaklik, és ez a hossza. Hetven perc egyszerre kevés és sok ebből a fajta humorból: lehet, jobb lett volna egy pár részes sorozatot készíteni ebből is. Vagy talán egy picit feszesebbre vágni, mert így elég feltűnő az a néhány üresjárat (nem, nem a Pump Up the Jam). De ezt leszámítva, Diane Morgan már rutinból hozza a figurát, és mindezt olyan fapofával és szarkazmussal teszi, hogy öröm nézni, és
az ember már várja, hogy milyen újabb kérdést szegez a szakértőnek, vagy hogyan kommentálja a legjelentősebb tudományos felfedezéseket és a leghíresebb művészeti alkotásokat.
Bruegel A halál diadala című festményét például így:
„Mi a szar ez?”
