Bejött a Django elszabadul és az Aljas nyolcas? Szorozd meg tízzel, és rakj bele olyan sztárokat, mit Idris Elba, Zazie Beetz és Regina King – íme A vadnyugat törvényei szerint!
Sokan, sokszor és sok helyen megírták már, hogy a westernfilmeknek bealkonyult – a zsáner azonban köszöni szépen, még mindig egész jól van. Sőt, talán még soha nem volt annyira népszerű, mint az elmúlt néhány évben, amikor a Westworld tévésorozat egy csapásra saját jogán is kultrendezővé avatta Christopher Nolan öccsét, Jonathan Nolant, a Red Dead Redemption 2 pedig minden idők egyik legjobban fogyó videójátéka lett.
A cowboyok újbóli népszerűségét természetesen a Netflix is meglovagolta, és felkarolták a híres brit énekes-dalszerző Seal szintén zenész testvérének filmtervét, Jeymes Samuel csupa fekete banditáról, rablóról, pisztolyhősről és egyéb vadnyugati anyaszomorítóról szóló westernjét, a The Harder They Fallt (ami idehaza a kissé furcsa A vadnyugat törvényei szerint címet kapta). A streaming szolgáltató számítása úgy tűnik, nagyon is bejött: jelen sorok írásakor a sztárparádét felvonultató film a 8. helyen áll a nézettségi adatok alapján dinamikusan frissülő TOP10-ben.
Közhely, de igaz: a valódi vadnyugat egyáltalán nem olyan volt, mint amilyennek John Wayne vagy Clint Eastwood filmjei miatt manapság mindenki elképzeli. Hollywood rendezői és producerei ugyanúgy romantikus túlzásokkal és számtalan klisével mutatták be nekünk ezt a zord és kemény világot, ahogyan a kalózokat is a tengerek hős lovagjaivá magasztalták fel az elmúlt 100 évben (holott nem ástak el kincseket, és nem rajzolgattak térképeket sem, inkább elverték a zsákmányt a legközelebbi kocsmában).
Ennek hátterében az állt, hogy Texas területén nem voltak komolyabb ütközetek az amerikai polgárháború alatt, viszont mivel az ottani telepesek fegyverrel vonultak segíteni a Konföderáció többi államának, a marhaterelés vagy a lovak idomítása a fekete rabszolgákra hárult. Belőlük aztán Lincoln elnök 1863-as rabszolga-felszabadító rendelete után hivatásos cowboy lett, azaz sokuk ugyanúgy embert próbáló körülmények között hajtotta át az állatokat Texasból New Orleansba és Kaliforniába, ahogy a westernfilmekben megénekelt társaik.
A leghíresebb fekete cowboyok egyike Nat Love volt, aki miután megnyert Deadwoodban egy rodeóversenyt és az indiánok elleni harcokban is vitézkedett, Deadwood Dick néven vonult be az amerikai történelembe. Ám hiába volt kortársa (sőt állítólag ivócimborája!) a vadnyugat olyan híres alakjainak, mint a hírhedt marhatolvaj, Billy, a kölyök vagy az őt lepuffantó, banditából lett seriff, Pat Garrett, Nat Love-ról sosem készültek kultikus westernfilmek.
Ezt a súlyos mulasztást orvosolta most a Netflix, mert A vadnyugat törvényei szerint
Nat Love-ot tette meg főhősének
– igaz, Jeymes Samuel forgatókönyvíróként nagyjából annyira ragaszkodott a történelmi tényekhez, amennyire az Artúr király- vagy Robin Hood-filmek rendezői szoktak.
Ráadásul a film közel sem áll meg egyetlen párhuzamnál: ahogy gőzmozdonyként robog előre a cselekmény, úgy bukkannak fel sorban az igazi vadnyugat ismert és kevésbé ismert afroamerikai cowboyai, banditái, rodeósai és postakocsihajtói, akiket Hollywood legfelkapottabb fekete sztárjai keltenek életre a Netflix filmjében.
És bár Stagecoach Mary a valóságban sosem öltözött olyan kihívóan, mint Zazie Beetz, az biztos, hogy a puskával jó bánt, és valószínűleg a pofonjai helye is pont úgy sajgott, mint a filmben, mivel felfegyverzett postakocsihajtóként dolgozott Montanában (de állítólag még az Oscar-díjas Regina King karaktere, Treacherous Trudy is létező személy, egy vadnyugati zsebtolvaj volt).
A fenti, erős ecsetvonásokkal felskiccelt, a valóságban is létező emberek markáns védjegyű, senki mással össze nem téveszthető westernkarakterekként képesek elvinni az egész filmet a hátukon. A vadnyugat törvényei szerint a sztoriját tekintve nemcsak a régi nagy klasszikusok, valamint az azokat deheroizáló spagettiwesternek előtt tiszteleg, de számos jelenetben
Tarantino és Guy Ritchie feszes tempójú krimi-vígjátékai is visszaköszönnek.
A sztori pedig egyszerre veszi át és állítja a feje tetejére a vadnyugati filmek toposzait. Kapunk vonatrablást, bankrablást, kísértő múltat, átvert szélhámost, pisztolypárbajt a sivatagi porfészek főterén, sőt, az alkotók még a szívre célzott golyót megfogó szerencsetalizmán kliséjét sem átallanak elsütni – mégis iszonyúan jól működik így együtt mindez. Idris Elba lubickol a gátlástalan gazfickók csapatának vezéreként, akinek ezúttal pecsétes papírja van arról, hogy ölhet, miközben Jonathan Majors olyan banditaként lohol a nyomában bosszúvágytól fűtve, aki afféle XIX. századi Robin Hoodként kizárólag csak a rablóktól rabol.
Jeymes Samuel viszont nagyon is modern formában tálalja nekünk mindezt. A vadnyugat törvényei szerint stílusa egyszerre idézi meg a '70-es évek blaxploitation filmjeit, a hiphopos nagyvárosi kúlságot a '80-as évekből és a '90-es évek harsány színvilágú videóklipjeinek esztétikáját, miközben derengő horizontján nem nehéz ráismerni a mai feminista mozgalmakra és Black Lives Matter-tüntetésekre sem.
Ez a film kiüt, mint egy lórúgás,
mert olyan, mintha egymás mellé tennéd a Django elszabadul és az Aljas nyolcas legütősebb jeleneteit, és megszoroznád tízzel. Mindenkinek kötelező látni!
Ítélet: 8/10
Kiknek ajánljuk? Mindenkinek, aki szerint a Netflix csupa ócska gagyit ont magából szakmányban – A vadnyugat törvényei szerint garantáltan nem fércmű!
A Port.hu SZESSÖN című sorozatának meghívott vendége Szabó-Kulcsár Edina, aki egy eddig ismeretlen oldalát mutatja meg. A tévében többször is láttuk már, a social médiában is sokan követik, de azt talán még a legnagyobb rajongói sem sejtik, hogy mennyire tud gitározni.
