Gyere apához – Frodó úrfi töketlen hipsterből férfi lesz

Elijah Wood levelet kap úgy harminc éve nem látott apjától, de megérkezve hűvös fogadtatásra, furcsa viselkedésre, majd vérfürdőre talál. Fel kell mindehhez nőnie.

Tessék megnézni ezt a srácot! Egy pipogya nagyvárosi fickó, aki úgy majmolja a legújabb divattrendeket, hogy az még jól sem áll neki, idétlen, de nyilván sokba kerülő frizurával, pengebajusszal és icipici nyaktetkóval. Ő Norval (Elijah Wood), aki valahova az isten háta mögé érkezett a tengerpartra a húzós bőröndjével, a nyakában hordott, állítólag valódi arany bevonatú telójával és divatos nemezkalapjával, amit azonnal lefúj a szél és messze sodor. Látszik, ez a gyerek két percig sem él meg a való világban – vagy tévedünk netán?

Norval levelet kapott a legalább 30 éve nem látott apjától, azért érkezett ide, de a férfi (a veterán Stephen McHattie), aki ajtót nyit, nem tűnik igazán szívélyesnek, sőt, a jelek szerint nem is örül igazán a fia jelenlétének. Apuci alkoholista, egy büdös bunkó, akit kicsi fia az égvilágon semmivel nem tud lenyűgözni. Nehezen alakul a kapcsolatuk, és nem könnyíti meg a dolgát, hogy furcsa hangok szűrődnek fel a tengerparti ház aljából, és bizony meglehet, hogy a papa nem csak alkesz, hanem bűnöző is. Mit tesz ilyenkor a kicsi Norval? Lelép? Apuval tart? Valami mást csinál? Nem mondjuk meg, mert jókora fordulatok vannak, de annyit elárulhatunk, hogy a srácban több van, mint amit kinéztünk belőle. Még úgy is, hogy elsőre aztán semmi jót nem néztünk ki belőle.

Az elsőfilmes Ant Timpson filmje, ami az HBO GO-n debütált a héten, nem hagyományos horror, vígjátéki elemek is bőven vannak benne, a második felében pedig átfordul thrillerbe, sőt, olyan alakokat zúdít hősére, akik mintha csak egy David Lynch-filmből szöktek volna meg. Meglepő módon a mindig simára borotvált, rendszerint unalmas fickókat játszó Martin Donovan is egy ilyen figura, és teljesen jól áll neki a dolog. Nyilván nem véletlen, hogy a szinte kizárólag napsütéses nappal játszódó első félidő után szépen átcsúszunk az esős, sötét második játékidőbe, ahol már szinte minden lehetségességé válik, már ha olyasmiről beszélünk, ami véres és erőszakos, de még egy kis aberráció is belefér. Ne tessék megijedni, nem olyan vészes a dolog, de amikor David Lynch-et emlegettük, már sejteni lehetett, hogy nem minden szereplő a hagyományos szex híve.

A fentiek mellett, vagy pont azok ellenére a Gyere apához nem egy különösebben bonyolult film, sőt. A nagy fordulatok ellenére tök egyszerű a sztori, ami nem baj. Az egyszerűség nem hátrány, sőt, egy olyan időben, ahol mondjuk a Tenetet a fantasztikus látványvilágon túl a saját, már-már érthetetlen túlbonyolítottsága vitte előre. És a történet végére egy kicsit Norvalt is megkedveljük, pedig a karaktert úgy rakták össze, hogy ne legyen rajta sok kedvelnivaló, és mivel nagyon gyakran emlegetik a különböző szereplők, hogy milyen szeme van Elijah Woodnak, a végére tényleg nagyon „szembetűnő”, hogy mekkora és milyen furcsa a szeme. Tök ufó!

Értékelés: 7/10