Szigligeti Ede mindössze két délután alatt írta meg a magyar drámairodalom legtöbbet játszott komédiáját, a Liliomfit. A művet Vecsei H. Miklós átiratában, ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében szeptember 21-én mutatják be a Vígszínházban, a zenéért Kovács Adrián és Mester Dávid felelnek.
Az alkotók igazi vígjátékot állítanak színpadra, amelynek története, hangulata az eredeti Liliomfit idézi, és kiemelt hangsúlyt kap benne a különböző színészgenerációk közös játéka. A sángálló zenekar élő muzsikájával kísért előadás Keresztes Tamás, Gál Réka Ágota, Ötvös András, Szilágyi Csenge, Rudolf Péter, Hegedűs D. Géza, Gyöngyösi Zoltán, Varga-Járó Sára, Zoltán Áron, Méhes László, Borbiczki Ferenc, Molnár András és Nyomárkay Zsigmond szereplésével lesz látható.
A Liliomfi a 19. századi magyar drámairodalom egyik legtöbbet játszott darabja. Nemcsak a színpadon, a filmművészetben is meghatározó szerepe volt Szigligeti Ede színművének, hiszen belőle született Makk Károly kultikus filmje Darvas Ivánnal a főszerepben – a szabadság, a játékosság és az ifjúság nevében. A vígjátékot 1849-ben, két és fél hónappal a világosi fegyverletétel után, állítólag mindössze két nap alatt írta meg a szerző. A cselszövésekre és félreértésekre épülő történet középpontjában egy szerelmi bonyodalom áll. A megözvegyült Szilvai professzornak az a terve, hogy unokaöccsét és titokban nevelt gyámleányát, Mariskát összeházasítja. A fiú közben a professzor tudta nélkül Liliomfi néven vándorszínésznek áll, és meghódítja Mariska szívét. A professzor ellenzi a házasságot. Tudtán
kívül éppen attól a férfitől félti a lányt, akihez egyébként feleségül szeretné adni. Liliomfi pedig azt hiszi, hogy a nagybátyja saját hitvesének akarja Mariskát. Egy másik reménytelennek látszó szerelem – Gyurinak, a szegény pincérnek és Erzsinek, a gazdag fogadós lányának – története összefonódik Liliomfi és Mariska sorsával.
Ez ifj. Vidnyánszky Attila második Liliomfi-rendezése. A Budaörsi Latinovits Színház 2015-ben mutatta be a szintén Vecsei H. Miklóssal és Kovács Adriánnal közösen készített előadásukat, melyben a diploma előtt álló színészhallgatók azt üzenték: “hagyjanak minket játszani!
„Rengetegszer láttam gyerekként a Liliomfit és meghatározó élmény volt az egyetem végén a budaörsi Liliomfi-előadás, amit diáktársaimmal, barátaimmal csináltunk. Akkor nekünk a bohóckodás sokkal többről szólt a színpadon és az életben is. Védekezés volt, egy beintés, egy fricska mindenre. Egyszerűen hiányzott a Liliomfi, hiányzik a mindennapjaimból, és úgy látom, ezzel nem vagyok egyedül. Ezért tértem vissza hozzá és biztos, hogy nem utoljára. Kivételes lehetőség egy ekkora színpadon, ilyen remek színészekkel dolgozni. Bízom benne, hogy sikerül olyan előadást csinálni, ami valahogy felidézi azt az érzést, amit nekem a Liliomfi jelent, ahogy tartalmas ripacsériával, virtuózan dolgoznak a színészek, csapatként dolgozik három különböző generáció. Erőt látok ma a humorban, szükség is van rá. Nagyon szeretem, amikor zeng a nézőtér a nevetéstől, és ha jó az előadás, a sírástól is ugyanúgy. Jó volna vásári hangulatot teremteni a Vígben, forradalmat csinálni a színházban, valahogy időt utazni és kirántani a mostani formájából. A Liliomfit ehhez képest bátortalan döntésnek gondolom, de szükségesnek érzem, mert a szerethető történeten túl, a mélyén mégis egy keserédes fájdalom van, egy kétségbeesett karnyújtás azért, hogy az a világ, amiben a Liliomfi született, ne tűnjön el. Lehet-e kívül maradni, lehet-e nemet mondani?” – emeli ki ifj. Vidnyánszky Attila, aki szerint a Liliomfi története egy szerelmeslevél a színházhoz.
A Liliomfi vígszínházi változata – különleges, egymásba fordított szobákat idéző díszletben, a szereplők olykor a képregények világát idéző gesztusaival, ám mégis megtartva az eredeti mű báját –, nevetésből nevetésbe ejtve ébreszt rá minket a játék, a barátság és a szerelem fontosságára. Az előadás szeptember 21-től látható a Vígszínházban.
