A Koronázási Szertartásjáték rendezője Szikora János Osváth Juditra meghatározó szerepet bízott: II. András leányát, Árpád-házi Szent Erzsébetet alakítja az augusztusi produkcióban. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen végzett fiatal és ambiciózus színésznő 2016-ban vette át az Arany Medál-díjat a legígéretesebb fiatal tehetség kategóriában – vele beszélgettünk.
Mondhatni egyből a mélyvízbe kerültél, hiszen először játszol majd szabadtéri színpadon, mielőtt szeptemberben új közegbe kerülve, a Vörösmarty Színház társulatának tagjaként nekivágsz az évadnak.
– Mondhatjuk így is, hogy egyből mélyvízbe kerültem. Izgalmas dolognak tartom, hogy nem rögtön a kőszínházban kezdek el dolgozni, hanem egy külső helyszínen, ami számomra teljesen ismeretlen. Bízom benne, hogy a tapasztaltabb kollégák segíteni fognak. Képeket már néztem a tavalyi előadásról, de elsősorban a karakteremmel Erzsébettel igyekszem ismerkedni.
Karaktered, Árpád-házi Szent Erzsébet hányattatott sorsa ellenére példamutató életet élt.
– Benne többek között az a különleges, hogy a negatív dolgokat, behatásokat nem keserűségként élte meg, hanem mosollyal fogadta és alázattal tekintett a nehézségekre, mert úgy gondolta, hogy ezek által még közelebb kerülhet Istenhez.
Meglepett a felkérés?
– Azt hiszem igen. Amikor Szikora János megkeresett, kihangsúlyozta, hogy mekkora volumenű nőről van szó és jól esett, hogy én játszhatom el.
Testhezálló szerep jutott Neked?
– Azt érzem, hogy a vallásosság egy feltérképezhetetlen dolog az életemben, hiszen nem kereszteltek meg. Gyermekként azt képzeltem hogy, azért nem, hogy majd eldönthessem, hogy miben fogok hinni. Azt, hogy miben hiszek azt a mai napig sok tényező alakítja. Sok a bizonytalanság bennem ezzel kapcsolatban. Éppen ezért szeretném magamat mélyebben beleásni Erzsébet történetébe, hogy rájöjjek, hogy lehetett valaki ennyire mélyen hívő, tisztán vallásos ember. Ha picit is megértem ezt, akkor jó állapotból indíthatom el a próbafolyamatot.
A Koronázási Szertartásjátékban most debütálsz, sőt szeptembertől immáron társulati tagként több darabban is láthatnak a színházkedvelők. Székesfehérvárt sikerült már felfedezned?
– Télen már játszottam a színházban az Isten pénze című darabban. Gyönyörű a belváros, ahogy a buszpályaudvartól végig jöttem a Fő utcán, mindig bámészkodtam az úton, ami így volt hogy, kétszer annyi ideig tartott. Szeretem amikor masszírozza a talpamat a macskakő. Úgy hiszem, hogy a mostani próbafolyamat során lesz lehetőségem még jobban megismerni Fehérvárt.
